Folytatjuk az "adventizmus" témakörét egy teológus barátunk adventista ismerősének írt levelének közlésével:
Szia, M,
Köszönöm a válaszodat! Látom, hogy őszinte ember vagy, aki őszintén keresi Isten igazságát, és ez tetszik nekem. Jó közösségben lenni olyan emberekkel, akik elkötelezettek Isten és az Ő Igéje megismerése iránt.
Arra a kérdésedre, hogy valóban meg akarom-e találni "Isten akaratát úgy, ahogy van, függetlenül az emberi véleményektől", igennel válaszolok:
Isten kegyelméből 30 évvel ezelőtt hittem Istenben. És pontosan egy emberen, egy barátomon keresztül hittem, akin láttam a változást annak következtében, hogy kereszténnyé (ortodox) vált. Így én is ortodox lettem, elkezdtem templomba járni, imádkozni, böjtölni stb. Kicsit később (ez 1991-ben volt) megláttam egy másik barátomat, aki evangélista (pünkösdista) lett, és elkezdtem vele pünkösdi összejövetelekre járni. Tőle kaptam az első Bibliámat is. Elkezdtem olvasni. Milen (így hívták a pünkösdistát) azonban nagyon ragaszkodó volt, sokat beszélt hozzám, anélkül is, hogy hajlandó lettem volna hallgatni rá, egészen addig, amíg idegesítő lett. Akkor értékeltem meg a személyes példaadás fontosságát, azt a változást, amit Isten munkál bennünk, hogy az Ő tanúi legyünk másoknak. Saját tapasztalatomból meggyőződtem arról, hogy nem a szavak, legyenek azok bármilyen jók, hanem az élet, a példa a fontos - számunkra és mások számára.
Konkrétan a kérdésedre - azért tettem fel a kérdést a szombatról, mert meg akarom találni "Isten akaratát, úgy, ahogy van, függetlenül az emberi véleményektől". Mert a feleségem adventista, szombattartó, én pedig ortodox vagyok. Bizonyára azt mondanád nekem, hogy a szombatot Isten adta, hogy az az Ő törvényének része, hogy benne van a Dekalógusban stb. De van néhány dolog, ami miatt szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, ahogyan az adventisták a szombatot kezelik:
1., Ha jól emlékszem, a Szentírás sehol sem mondja, hogy szombaton templomba kell menni. Még az Ószövetségben sem. A szombat tisztán családi ünnep volt, fogalmazzunk így: a család összegyűlt az otthonukban, nem mentek ki, hogy ne szegjék meg a szombati szabályt (lásd ApCsel 1:12). Továbbá Izrael egész gyülekezetének csak egy háza volt Isten háza, először a sátor, majd a templom Jeruzsálemben. Akik Jeruzsálemen kívül éltek, azoknak néha napokig kellett utazniuk, hogy eljussanak a Templomba (lásd pl. Lk 2:42-46). Hogyan tudtak akkor szombaton templomba menni?
Igen, az evangéliumban látjuk, hogy Jézus "szokása szerint" zsinagógákat látogatott és prédikált bennük. DE! Van egy nagy "de" - először is, a zsinagógák a babiloni fogság után jelentek meg, és inkább a pogányoktól vették kölcsön, akiknek sok istenük és sok templomuk volt. Ellentétben a zsidókkal, akiknek egy Istenük és egy templomuk volt. Hogy tisztázzuk, a zsinagógák nem templomok voltak, hanem inkább "iskolák", olyasmi, mint a ti szombati iskoláitok. Nem végeztek bennük istentiszteletet. Azt csak a templom papjai végezhették, a rabbik pedig laikusok voltak. Látjuk például, hogy Jézust, aki Júda törzséből származott, "rabbinak" hívták, és a zsinagógában prédikált - Lk 4:16ff. Ap. Pál, aki Benjámin törzséből származott (Róm 11:1), szintén meghívást kapott, hogy a zsinagógában beszéljen (ApCsel 13:14-15), és a papoknak a törvény szerint Lévi törzséből kellett származniuk - lásd Zsid. 7:5, 11-14). Másodszor, Jézus azért ment be a zsinagógákba szombatonként, hogy tanítson, hogy hirdesse Isten országát, mert erre küldték (lásd Lk 4:43). Az apostolok később ugyanezt tették, és ugyanezen okból (ApCsel 13:14ff; 16:13; 17:2; 18:4).
2., Ez a második ok, amiért szkeptikusnak kell lennem azzal kapcsolatban, ahogyan az adventisták kezelik a szombatot - hogy az ősi keresztények nem szombaton, hanem a hét első napján, vasárnap tartották liturgikus gyülekezeteiket, amelyet később "az Úr napjának" (Κυριακή ἡμέρα) neveztek - Jel 1,10. Erről bőséges tanúságtétel van a szent apostolok idejétől kezdve, a kereszténység első évszázadaitól egészen napjainkig. A továbbiakban, ha hajlandó vagy rá, többet is írok neked. Igen, talán azt mondod majd nekem: "Azért megyünk szombaton templomba, mert Krisztus és az apostolok ezt tették". Hadd mondjak azonban valamit: Krisztus körülmetélt volt, és az apostolok is. Ha Krisztust utánozzuk minden vakmerőségben, akkor a mai keresztényeknek is körül kellene metélkedniük. Krisztus a jeruzsálemi templomban járt, és megtartotta a törvény minden előírását; ap. Pál is (lásd ApCsel 21:20 ff.) - azért, hogy megnyerje a zsidókat. Ebből az következik, hogy a mai keresztényeknek is meg kell tartaniuk az összes ószövetségi előírást?
3., Engem zavar az a tény, hogy Jézus Krisztus, ahogy Ő maga mondja, nem azért jött, hogy megszegje a törvényt vagy a prófétákat, hanem hogy "beteljesítse" - de azért is, hogy "kiegészítse", "teljessé tegye" (ami valójában a Máté 5:17 eredetiben használt görög πληρόω szó alapvető jelentése) -, hogy beteljesítse az ószövetségi próféciákat, és hogy új, szellemi értelemmel töltse meg az Ószövetséget, mert "a betű öl, de a lélek megelevenít". A hegyi beszédében (Mt 5-7. fejezet) új értelmezést ad az Ótörvénynek, új jelentéssel töltve meg azt: "Hallottátok, hogy a régieknek mondatott, én is mondom nektek" (Mt 5), a "szintén" szó, ha nem is ellentétet, de legalább világos megkülönböztetést jelent. Nem véletlen, hogy Jézus Krisztust a szombat megszegésével vádolták (Mt. 12:1-8 és par.; Márk. 3:1-6 és par.; Lk. 13:10-17; 14:1-7; Jn 5:8-10, 16-18; 7:22-23; 9:14-16). Tévedés lenne azt gondolni, hogy a törvény összes parancsolata közül az egyetlen "meg nem reformált" parancsolat, az egyetlen parancsolat, amelyet a keresztényeknek még mindig nem szellemben, hanem betű szerint kell megtartaniuk, a szombati parancsolat. Ha érdekel, hogy szerintem mi a szombati parancsolat szellemi értelmezése, akkor írok neked bővebben.
4., Maguk a zsidó rabbik - akik, mint tudjuk, a szombat legszigorúbb megtartói - azt mondják, hogy a nem zsidók, akik Istennek tetszőek akarnak lenni, nem a szombati parancsolatot kötelesek megtartani, hanem az úgynevezett "Noé törvényeit" (lásd például itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Seven_Laws_of_Noah). Szerintük a szombat kizárólag és kizárólag a zsidó népnek adatott.
A kérdés tehát továbbra is fennáll: kötelező-e a szombat parancsa - úgy, ahogyan az Ószövetségben szerepel - az Újszövetségben? Ez Isten akarata számunkra, keresztények számára?
Természetesen az, hogy egy törvényt betartanak-e, egészen más, mint az, hogy érvényes-e. De mint tudjuk, minden törvénynek, még egy isteni törvénynek is, van kezdete és vége. Véleményem szerint egyedül a szeretet parancsa (Isten és a felebarát iránt) "soha nem szűnik meg", mert maga Isten a szeretet.
Ami a hazugságot illeti - egy dolog abban a pillanatban válik bűnné, amikor Isten azt annak nyilvánítja. Törvény nélkül nincs bűn - "a törvény előtt is volt bűn a világban; de a bűn nem tekinthető, ha nincs törvény" (Róm 5,13), "mert a törvény által ismertté válik a bűn" (Róm 3,20). Mielőtt Isten kinyilatkoztatását kapnánk ebben a kérdésben - még ha csak a "lelkiismeret törvényében" is -, honnan tudja az ember, hogy mi a bűn és mi nem? És ha a hazugságot (majdnem) minden (civilizált) nemzet a földön rossz dolognak tartja, a szombati parancsolat esetében ez nem így van. Mert azt csak az emberek elenyésző kisebbsége tartja be. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek száma meghatározó, hanem azt, hogy ha MINDEN embernek adatott, nem csak a zsidóknak, akkor ezt Isten feltétlenül ki kellett volna fejtenie a Teremtés könyvében, ami az egész emberiség történetét meséli el, nem csak a zsidó népét.
Konkrétan az Exodusban található versek, amelyekre rámutatsz, szintén kizárólag a zsidókra vonatkoznak, bár a Sínai előtti időkből származnak. De vegyük észre, hogy a "törvény" vagy "törvény" szó jóval a 2Mózes 20. fejezete előtt fordul elő: a 2Móz. 12. fejezetben, a kovásztalan kenyerek ünnepéről azt mondják: "tartsátok meg örök törvényként" (14. v.), és "és tartsátok meg ezt a napot nemzedékeitekben örök törvényként" (17. v.). Ez azt jelenti, hogy a keresztényeknek meg kell ünnepelniük a kovásztalan kenyereket? Hasonlóképpen a körülmetélést - amelyet Ábrahámnak adtak - "örök szövetségnek" nevezik (1Móz 17:9-14ff.), de látjuk, hogy egy bizonyos ponton elhagyják, vagy inkább a keresztséggel helyettesítik. És ugyanaz, aki azt mondja: "Mert Krisztus Jézusban nem használ sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, hanem a hit, amely szeretet által munkálkodik" (Gal 5,6), azt is mondja: "Számold meg a napokat, a hónapokat, az időket és az éveket. Félek értetek, nehogy hiába fáradoztam közöttetek" (Gal 4,11), és: "Egyik ember másként becsüli az egyik napot, mint a másikat, a másik pedig minden napot egyformán. Mindenki úgy cselekedjék, ahogyan a maga teljes meggyőződése szerint cselekszik" (Róm 14:5).
Az Ex. 13:9 szintén "az Úr törvényéről" beszél, de mi ez a "törvény"? Ugyanaz, amely később, a Sínai-hegyen, angyalok jelenlétében adatik (lásd Gal 3:19)? És ha ez ugyanaz, akkor nem inkább valamilyen jövőbeli cselekedetről van-e itt szó - az Úr törvényének egy jelével, amelyet valamivel később (először) adnak? Tulajdonképpen így értem az általad megjelölt verseket - a zsidóknak azt mondták, hogy pénteken gyűjtsenek még egy kicsit több mannát (két napra), mert a manna sok éven át fog esni egymás után, és így Isten felkészítette a népét arra, hogy a szombati parancsolatot (ami egy kicsit később adatik majd) megkapja, és a manna gyűjtése során tartsa be azt. Ezekben a versekben azonban semmi sem állítja, hogy a zsidók a Sínai előtt megtartották volna a szombatot (valójában a kérdésem nem is a zsidókra vonatkozott, hanem arra, hogy a szombati parancsolat MINDEN emberre, az egész emberiségre vonatkozott-e). A 2Mózes 15:25-ben, vagyis közvetlenül a mannáról szóló versek előtt azt írja: "Ott adott Isten a népnek törvényeket és törvényt, és ott tette őket próbára". Ez azonban a Mértékről szól. Mik ezek a "rendeletek" és mi ez a "törvény"? Ha Isten a dekalógust adta volna akkoriban Mérában, nem írta volna le kifejezetten? Látjuk, hogy Isten milyen ünnepélyességgel adja a törvényt a Sínai-hegyen, és Méráról nem esik szó. És mi értelme lenne, ha Isten már Merahban megadta volna a Dekalogot, hogy egy kis idő múlva a Sínai-hegyen megismételje? A Sínainál az izraeliták egész gyülekezete böjtölt, megtisztult, egy ideig távol tartotta magát a nőktől stb. 40 napig böjtölt Mózes, és Merahnál semmi ilyesmiről nincs írva.
Itt megállok. Nem akarlak több kérdéssel untatni. Csak érvelek, és őszintén remélem, hogy az érvelésem hasznos lesz számodra.
Isten vezessen mindkettőnket az Ő útjára és az Ő igazságára. Ámen!
forrás
https://zadrugata.com/2021/08/30/дали-съботната-заповед-от-стария-заве/
