Mit jelent a prófétaság lelke?

6. Próféta, akinek igazolnia kell saját magát

- avagy mit jelent a prófétaság lelke?

Figyeljük meg, hogy E.G.White-nak milyen közvetett, áttételes érvekhez kell folyamodnia, hogy igazolja saját prófétaságának létjogosultságát. Ismét a Bevezetőben írja:

„A Jel 12:17 beszél az asszony magváról, mint maradékról, akik az utolsó napokban élő keresztényeket jelentik, akik Krisztus eljövetelekor még élni fognak. Ezek Isten parancsolatainak megőrzői, akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele /Jel 19:10/. Jézus Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke, ezalatt a prófétaság lelkének ajándékát kell értenünk. /1Kor 12:9-10/ Viszont ezt mindenki nem gyakorolhatja /1Kor 12:19/, mivel az ajándék a tagok között Isten tetszése szerint osztatott ki. /1Kor 12:7,11/ Ezért Isten által adattak a gyülekezetnek, s ha csak egy kapta is, elmondhatjuk, hogy jelen van. Így kellene bírnia az utolsó nemzetségnek Jézus bizonyságtételét, vagyis a prófétaság lelkét, s hisszük is, hogy rendelkezni is fog azzal.”

Hogy ki az az egy, nyilván E.G. White, s akik elhiszik, hogy a gyülekezet általa kapta a prófétaság lelkét, azok az adventisták.

Első látszatra még hihetőnek is tűnik ez a magyarázat, azonban ha jobban a sorok közé nézünk, rögtön kiütközik, hogy mekkora svindli rejtőzik E.G.White magyarázatában. Az Egyszerű fordításban még jobban érthető, miről is van szó?

”Ekkor én János, földre estem az angyal lába elé, hogy imádjam őt. De azt mondta: „Vigyázz, ne engem imádj, hanem Istent! Hiszen a szolgatársad vagyok. De nem csak neked, hanem a testvéreidnek is, akik Jézusról tanúskodnak. Mert a Jézusról való tanúskodás a prófétaság szelleme.” (Jel 19:10)

Mit jelent itt a prófétaság szelleme? Semmiesetre sem azt, amit E.G.White mond! Hanem azt jelenti, hogy a próféták azt a szellemet kapták, hogy tanúskodjanak Jézusról, ahogy olvassuk több helyen is:

„És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.” (Máté 2:23)

„Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. (Máté 26:56)

„És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nekik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.” (Luk 18:31)

„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden írásokban, amik őfelőle megírattak.” (Luk 24:27)

„És monda nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” (Luk 24:44)

„Találkozék Filep Nátánaellel, és monda neki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Ján 1:46)

„De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek.” (Apcs 3:24)

"Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne.” (Apcs 10:43)

Már korábban olvastuk: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” (1Pét 10-11)

Tehát a prófétaság szelleme a Jézusról való tanúskodásra inspirálja azokat, akikben ez a szellem megvan. Egyébként ez teljesen evidens is, az Ósz-i áldozati rendszer Jézus Krisztusra mutatott előre /Zsid 9. rész/, aki által Isten elhozza az üdvösséget mindenki számára, aki erre igényt tart.

„És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.” (Apcs 4:12) Így teljesen természetes, hogy minden prédikáció központja Jézus Krisztus, aki által elérhető az üdvösség minden nemzet számára.

Amikor az angyal azt mondta Jánosnak: „Hiszen a szolgatársad vagyok. De nem csak neked, hanem a testvéreidnek is, akik Jézusról tanúskodnak. Mert a Jézusról való tanúskodás a prófétaság szelleme.” -, annak az a lényege, hogy az angyal mindenkinek a szolgatársa, aki tanúskodik Jézusról, a benne lévő szellem alapján. A prófétaság szellemének a lényege a Jézusról való tanúskodás.

Vagyis akik Jézusról tanúskodnak, ugyanannak a szellemnek az alapján teszik, amely szellem a prófétákat is ihlette, hogy annyi mindent előre kijelentsenek Jézusról, jövendöljenek róla, a szolgálatáról, és hogy az életét fogja áldozni az emberiségért.

Ami rendkívül fontos itt a megértés szempontjából, hogy a Jézusról való tanúskodást többesszámban mondja: „akik Jézusról tanúskodnak”, azokban mindben megvan a prófétaság szelleme, mert a prófétaság szellemének a bírása, az azzal való rendelkezés ösztönző erő a Jézusról való tanúskodásra. Lényegében minden Jézusról szóló személy rendelkezik a prófétaságnak ezzel a szellemével, és amit E.G.White mond, hogy ez csak egy valakire vonatkoztatható, mégpedig senki másra, csak rá, az egy kifejezetten csaló, megtévesztő, démoni tanítás.

Mivel ő magát ihletett prófétának adja ki, olyannak, mint amilyenek az apostoli korszakban voltak, azok közül is az egyiknek. Végeredményben az utolsónak, ahogy mondja: „ha csak egy kapta is, elmondhatjuk, hogy jelen van. Így kellene bírnia az utolsó nemzetségnek Jézus bizonyságtételét, vagyis a prófétaság lelkét, s hisszük is, hogy rendelkezni is fog azzal.”

Az ő prófétaságának szelleme a karizmatikus ajándékok részeként szeretne működni, hogy azt fogadja el mindenki, őt Isten látomások és kijelentések által teszi sugalmazottá, mint minden bibliai prófétát. Ennek érdekében használja fel a Jel 19:10 kijelentését a prófétaság szelleméről, amit teljesen másként magyaráz, az eredeti értelméből kiforgatva a mondanivaló lényegét.

Hogy a prófétaság szelleme karizmatikus ajándékot jelent, amivel csak ő egyedül rendelkezik. Közben meg a Jézusról való tanúskodás jelenti a prófétaság szellemével való rendelkezést, ami minden Jézusról tanúskodóra vonatkozik kivétel nélkül, hiszen a tanúskodást azzal a szellemmel teszi mindenki, aki teszi, ami a prófétákban is volt.

Ma már nem prófétálunk Jézusról, hanem tanúskodunk róla, amivel azt bizonyítjuk, hogy az a szellem van bennünk, amely szellem őket is inspirálta annak idején, hogy próféciákat, kijelentéseket tegyenek róla.

E.G. White magyarázata más tekintetben is sántít, amikor a saját egy szál prófétasága mellett érvel. De hol vannak az adventista mozgalomban a többi próféták, hiszen az I. századi alapelvnek ma is érvényesülnie kell a gyülekezetben.

„A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen; És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;” (1Kor 14:29-32).

Vajon az adventista mozgalomban a prófétalelkek hogyan engednek a prófétáknak, ha csupán egy van, E.G. White? És az I. századi minta a próféták szólásának rendjéről hogyan érvényesül a mai adventista mozgalomban? Sehogy! De az ő nagyvonalúságukat ez egyáltalán nem zavarja. Átmagyarázzák az egész Bibliát, ha nekik az tetszik, márpedig láthatóan ez a helyzet!

E.G.White állítólagos ihletettsége más problémát is felvet, amennyiben saját írásait egyenlő értékűnek tartja az ihletett bibliai könyvekkel. Márpedig ha azt állítja, hogy a prófétaság ajándékából szólt /1Kor 12:10/, akkor az apostolokkal egy szintre helyezi magát. Ez nem jelenti azt, hogy beleírt volna azok könyveibe, hanem ugyanannak az isteni tekintélynek a hangján szólt, így végső soron az isteni Ige alaptőkéjét bővítette, növelte. /vö. 1Kor 7:40b/

Pl. amikor a törvény kánonja le lett zárva /5Móz 4:2/, utána a próféták sem beleírtak a törvénybe – azt kibővítendő, hanem az Istentől jövő további Igéket írták le, még a szavakra is ügyelve /Jer 26:2b/, amelyek által végül is hozzátettek a törvény alaptőkéjéhez további kinyilatkoztatásokat.

E.G.White nem abban vétkes, hogy a Jelenések könyvé h e z tesz hozzá, tehát hogy azt kibővíti, hanem a Bibliához tesz hozzá, hogy azt kibővíti – a saját ihletettnek kijelentett írásaival, mivel azokat isteni kijelentésekre és látomásokra vezeti vissza. A célja egyértelmű: ugyanolyan tekintélyt akar magának, mint amilyen a bibliaíróké volt, hogy azután azzal a tekintéllyel visszaélve, a kicsavart, félrevezető, átkozottá tevő magyarázatait elterjessze, és az általa lépre csaltakat elbuktassa.

A Sátánnak a célja más nem is lehet, mint a hamis tant vonzóvá tenni, és a hazugságot az igazság képében feltüntetni. Ha pedig már elérte a tekintélyt, azzal a tömegeket meg is tévesztette, akik vakon rábízzák magukat tévtanító vezetőikre, mert a saját felkészültségükből nem telik a tanítások megítélésére, mivel hiányos felkészültségűek, akarat gyengék és a szent szellem híján könnyen manipulálhatók.

De Pál kihangsúlyozza, amit ma is ki kell hangsúlyozni: „Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.” (Gal 2:4-5)