Átmenet a „töredékesből” a tökéletesbe – mikor?

5. Átmenet a „töredékesből” a tökéletesbe – mikor?

Az a világosság, amely az első keresztényeknek a kegyelmi ajándékokkal jutott, „rész szerint”, azaz „töredékes” /Vida/ volt. Ennek a csak részbeni világosságnak kellett majd helyet adnia annak, ami a „teljes, azaz „tökéletes” /Vida/.

Az 1Kor 13:9-10 ezt a szellemi világosság-növekedést ábrázolja ki. [Nagyon fontos, hogy nem az üdvösségre jutás töredékességéről van szó!] Ennek megértését segíti elő Lukács 11:36, ahol ugyanazt a „rész” kifejezést találjuk a görög szövegben.”Ha tehát tested egészen világos és nincs benne sötét rész, oly világos lesz mindenestől, mintha egy mécses sugaraival megvilágítana téged.” /Csia/

Ennek értelmében az ősgyülekezet, mivel még nem volt birtokában a teljes USZ., csak részben volt felvilágosítottnak /világossággal teljesnek/ mondható, a teljes kinyilatkoztatás tekintetében. /Vö. Péld 4:18; Apcs 1:6-8^/ A kegyelmi ajándékok – közöttük is a természetfeletti ismeret, ill. prófétálás képessége – tették lehetővé, hogy valamennyit felfogjanak Isten kijelentett igazságából, azaz abból, amit a következő évszázadok keresztényei az USZ-i iratok birtoklása által sokkal nagyobb mértékben elnyerhettek majd.

A fokozatosan kinyilatkoztatott, szent szellem által inspirált isteni igazságok a Jézus által megígért Vígasztaló munkálkodása által adattak, és alkották az egyre bővülő Usz-i iratokat, a tökéletes felkészítést nyújtó teljes írást:

„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek.” (Ján 16:13)

„És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás /amikben a Jelenések könyve volt a legutolsó/ Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:15-17)

„Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás /a korábbi kinyilatkoztatásokból és prófétálásokból nyert ismeret/: De mikor eljő a teljesség /a kinyilatkoztatás és a prófétálás teljességéből fakadó ismeret – amely elvezérel minden igazságra/, a rész szerint való eltöröltetik.” (1Kor 13:9-10)

A bibliai kinyilatkoztatás szövegösszefüggéséből érthető, hogy az I. századi ajándékok csak „töredékes/rész szerinti” ismeretet nyújthattak a Szentírás „teljességével” szemben, amivel már mi is rendelkezünk. Ez világossá teszi, hogy mikor jött el /fokozatosan/ a teljes, hogy eltörölje a rész szerintit.

„Valakik annak okáért tökéletesek [vagyunk], ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni nektek:” (Fil 3:15).

Akik bírták az ismeret és a prófétálás kegyelmi ajándékát, csupán „töredékesen” tudták elnyerni a gyülekezetnek később, az Ige által kijelentett igazságait. [Minden inspirált kijelentés az isteni igazság részleges kinyilatkoztatása volt.] De amikor eljött a teljes /minden igazságra elvezérlő kinyilatkoztatás/ a „töredékes”-re, mint a kijelentés rész szerint való módszerére már nem volt szükség.

Az a kifejezés: „eljön a tökéletes”, azt jelenti, hogy bizonyos dolgok Istentől erre a földre jönnek el. Itt Pál nem azt mondja, ha mi eljutunk ahhoz, ami tökéletes, hanem eljön az, ami tökéletes, vagyis a tökéletes Ige, mint TELJES írás a rendelkezésünkre áll. [A tökéletest a rész szerinti ismeret és prófétálással állítja szembe, tehát az eljövendő tökéletességnek szoros összefüggésben kell lennie az ismerettel és prófétálással, nem pedig valami mással, pl. az örökkévalósággal, a „végcélba jutás”-sal /Vida/, stb.]

Tehát amint eljön a tökéletes felkészítést nyújtó Ige, a csodálatos kegyelmi ajándékok által adott részkijelentések /jövendőmondások-nyelvek-ismeret-prófétálás/ eltöröltetnek. Okafogyottá válik, hogy a Gyülekezetben az egyes emberek által nyújtott részkijelentésekre legyenek utalva. /Vö. Apcs 11:28; 21:10-11/

[Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, mintha valaki apránként kapna időközönként leveleket, amikben utasítások lennének, hogy egy túra útvonalon merre kell mennie, majd miután kap egy könyvet, amiben minden le van írva részletesen, többé levelek küldözgetésére, apránként közölt ismeretek átadására nincsen szükség. Vagy innen-onnan kap recepteket, de miután megkapta a teljes szakácskönyvet, a receptküldözgetések indokoltsága hatályát veszti.]

Pál a továbbiakban más kifejezésekkel is megmagyarázza ezt:

„Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” (1Kor 13:11)

A jövendölés, a csodálatos ismeret és a nyelveken szólás kijelentései a vers képes beszéde szerint a Gyülekezet kisgyermeki útjához tartoztak. Isten teljes kijelentése azonban olyan érettségre való felkészítést adott, amely ellentétben állt a kezdeti kisgyermeki helyzettel. Amikor eljött a teljes kijelentés, eltöröltetett és megszűnt a kisgyermeki, rész-kijelentésekre épülő állapot.

Az 1Kor 13-ban az ellentétnek ez a második képe is teljesen világos. A kisgyermeki állapot a töredékes ismeretből fakadt, a férfikor pedig a teljes ismeretből, ill. annak alkalmazásából. A prófétálás, a természetfölötti ismeret és a nyelveken szólás karizmáit kisgyermeki állapotában kapta a Gyülekezet közvetlenül a Szent szellem által, ami a kisgyermeki állapot miatt érthető és magától értetődő is volt. De ahogy az ember idővel kinövi a gyermeki állapotot, a Gyülekezet is lassan-fokozatosan kinőtt a gyermekkorból.

Férfivá lenni hosszas folyamatot jelent, egyetlen gyermek sem veti le hirtelen a gyermeki tulajdonságokat, nem válik hirtelen férfivá. Ezért sem érthető a „férfiúság” kifejezése alatt az „örökléttel való bírás”, - mint ahogy E.G.White értelmezi ezt a már idézett könyv bevezetőjében. Hiszen az öröklétbe /új világba/ való átmenet hirtelen fog bekövetkezni, a mostani világrendszer gyors letűnésével, nem pedig egy fokozatos kialakulás által. ^{(vö. Máté 24:22; Csel 17:31a)}

Tudjuk, hogy a pásztorok és tanítók segíthetnek érett férfiúvá lenni a gyülekezetben, ha viszont a „tökéletes” /felnőtt/ állapotot az örökkévalóságba helyeznénk át, akkor ebben az összefüggésben szóba sem jöhetnének sem a pásztorok, sem a tanítók. Hanem az „érett férfiúság” alatt az egyes emberek szellemi érettségét, felnőttkorát kell értenünk. Ahogy Efézus 4:13 mondja:

„Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:”

Ezt a szellemi érettséget, érettségre jutást segítették elő az ősgyülekezetben a különleges ajándék-megnyilvánulások és szellemi képesítésű emberadományok /vö. Efézus 4:8-11/. A próféták, evangélisták, tanítók és pásztorok az apostolsággal együtt adattak, és mint különleges adottságok és szolgálati posztok egyszerre és együtt voltak jelen, nem pedig külön-külön.

Ha tehát valaki ma a prófétaság indokolt létezése mellett száll síkra, az apostolságot sem hagyhatja figyelmen kívül, márpedig az apostolok korszaka az I. századdal véglegesen és egyértelműen lezárult. Új apostolok nem jönnek Krisztustól, de új próféták sem, csak hamisak, mégpedig az Ördögtől!

Mindezeknek értelmében az 1Kor 13:11 „férfivá lettem” kifejezése kétértelmű, vonatkozik:

1. A Gyülekezet felnőttkorára, amelybe akkor került, amikor a fokozatosan érkező USZ-i iratokból fakadó szellemi világosság teljességéből merített a maga javára,
2. Az egyes ember szellemi érettségére, amely érett férfiúság először a különleges ajándékok segítségnyújtása által volt elérhető, majd a későbbi időkben – mint napjainkban is -, az ihletett Szentírás teljessége által.

E.G. White tanítása teljesen félrevezető, amikor a „Bevezetés”-ben azt állítja, hogy „Az apostoli korszak egyháza nem érte el az egységnek azt az állapotát, amelyről az Efézus 4:8, 11-13-ban szó van.” Szerinte ez akkor fog bekövetkezni, amikor „az utolsó kegyelmi üzenet minden népből és minden fajból, társadalmi osztályból összegyűjt egy gyülekezetet, amely tökéletes hittel várja az emberfiának az eljövetelét.” /Idézet ugyanonnét/.

Komolyan meg kell gondolnunk, hogy ez a »modern prófétaságon alapuló tökéletes hit« nem-e egy tökéletes elhitetés, olyan, amilyen elhitetésbe már a galatabeli keresztények is beleestek?! /Vö. Gal 5:8/

Hiszen ha az I. századi Gyülekezet nem érte volna el Krisztusban a szellemi érettséget és az egységet, akkor ezzel azt állítanánk, hogy egyáltalán nem érte el azt a célt, amely érdekében a különleges ajándékok adattak!??? Továbbá azt állítanánk, hogy a krisztusi Gyülekezet nem futotta meg az előtte lévő küzdőteret, és nem volt képes olyan hitet felmutatni, amely képesítette volna az érettségét igazoló cselekedetek elvégzésére!??? /Vö. Zsid 12:1; Eféz 2:10; Jel 14:13/

Azonban a hittől való elszakadás későbbi /az apostolok utáni/ időszakra volt megjövendölve, ami azt bizonyítja, hogy a Gyülekezet zöme helyes úton járt, érettséget, egységet és viszonylagos tökéletességet felmutatva. /Vö. 1Kor 2:6; 2Kor 10:6; Fol 3:15; Kol 1:28; 2:2; 4:12, 1Pét 5:10; Zsid 5:14; 12:23/

„Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az [Ő] segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.” (Efézus 4:15-16)

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Krisztus mai Gyülekezete nem lenne egységes és buzgó Ura követésében. Sőt, ellenkezőleg! Isten mai igaz népe a végső napokban egyre nagyobb világossággal és alkalmazási tudással rendelkezik, amely által fénylenek, mint az égnek fényessége, és sokakat az igazságra visznek. ^{(vö. Dániel 12:1-3)}

Nagy kérdés azonban, hogy ez a nép azonos-e a H.N. Adventista mozgalom által egybegyűlt néppel, akik teljesen E.G.White magyarázataira támaszkodnak, és vallják az ő modern kori prófétai minőségben való felkenetését. A bibliai bizonyítékok egyértelmű választ adnak erre a kérdésre: nem azonos!

[Három fő értelmezés van az 1Kor 13:10-re vonatkozóan. A „tökéletes" teljesül, ha:

1. A Kánon teljes, vagy
2. Az egyház érett, vagy
3. Krisztus eljött.

A Kánon nézet feltételezi, hogy az újszövetséggel együtt a hívőnek most már tudnia kell, nem részben, hanem teljes mértékben. Pál apostol azonban, aki az újszövetségünk kétharmadát írta, bizonyára nem tűnt teljes tudásúnak. Itt mondja: "most rész szerint van bennem az ismeret …" Viszont vegyük figyelembe, hogy ő sem rendelkezett teljes ismerettel, mivel mások is kaptak ihletést írásra, amik majdan részei lettek a teljes Bibliának.

Richard B. Gaffin, Jr., a Westminster Teológiai Szeminárium emeritusprofesszora támogatja az ajándékok megszüntetését az apostoli időszak végén, de az 1Korinthus 13:10-et elhagyta bizonyítékként. Ehelyett az Efézus 2:20-ra alapozott levonásokból épül fel a megszűnésről szóló doktrínája, amely az apostolok és a próféták alapjaira épült. [Pál viszont ihletve volt, azért sem hagyta el.]

Az érettség-nézet sem megfelelő, mert arra el kell jutni, és nem az jön el, különösen nem automatikusan, és nem mindenki számára.

Igaz, teljes ismeret bizonyos értelemben csak a Messiás eljövetele után lesz, ahogy Ézsaiás a Messiás uralkodásának idejét és a nemzetek összegyűjtését látta amikor "teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják." (Ézsaiás 11: 9) Azonban ha ehhez előbb nem járulna az igazságban való járáshoz /3Ján1:3-4/ szükséges isteni kinyilatkoztatás teljessége, akkor ide el sem lehetne jutni. Márpedig csak akkor lehet a széles utat a keskeny úttól megkülönböztetni /az adott korra vonatkozó jogos isteni ítélet szemszögéből/, ha létezik a /minden igazságra elvezető/ isteni irányadó mérték fokozatosan kibontakozó teljessége:

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7:13-14)

Tehát nem azért lesz teljes a föld az Isten ismeretével, mert Krisztus eljön, és mindenkit üdvözít, hanem mert csak azok maradnak meg az új világ számára, akik már most a keskeny úton való járás erkölcsi irányadó mértékéhez ragaszkodnak, amit /immár/ a teljes kinyilatkoztatásból ismernek meg, hogy mi a különbség. Ezt a rész szerinti prófétai kijelentésekből nem lehetett megismerni, nyilván csak részben:

„Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté [azt] ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek nektek azok, akik prédikálták nektek az evangéliumot az egekből küldött Szent Lélek által; amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.” (1Pét 1:10-12)

A hirdetett evangélium teljessége az, amire Pál utalt, hogy amikor az eljön, akkor nem lesz szükség a rész-kijelentésekre, amiket a szellem biztosított adott helyzetekben és adott időszakokban.

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,” (Jel 14:6).

Ez az örökkévaló evangélium, ami az 1Kor 13:9-10-ben rejtve van: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség /az örökkévaló evangélium minden fontos részletre kiterjedő teljessége/, a rész szerint való eltöröltetik.” Ebben az üzenetben benne kell lennie az isteni kinyilatkoztatásból származó összes erkölcsi tanításnak, ami Krisztus törvényét jelenti, hogy azt be lehessen tölteni, és benne is van!

„Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.” (Jak 2:8) És ebben benne van az is: „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:” (Jel 18:4) Meg sok más kijelentés, amiket nem Páltól ismertünk meg, de Pál utalt rá, hogy el fog jönni.

Tehát a tökéletes eljövetele a rész szerinti ismeret és rész szerinti prófétálást szünteti meg, amiket az ideiglenesen adott karizmák, szellemi ajándékok, és gyülekezeti, különleges képességű emberajándékok biztosítottak. Az apostolok halála után létrejött a teljes kánon, ami az isteni teljesség szerint mutatja az utat az üdvösség felé, és amit a hitehagyás árnyékolt be és a hamis próféták fellépése, amikről Krisztus /és Pál is/ szólt jó előre, hogy mikor és hogyan fognak megjelenni.

Az adventista mozgalom is karizmatikus, amit E.G. White látomásai inspirálnak, aki a saját prófétaságát igyekszik hitelessé tenni, miközben a fellépése a Mózes törvényének, és benne a tízparancsolat szombatjának a manipulálására épül! Azonban ha a Jézustól megígért Vígasztaló elvezeti a Gyülekezetet a teljességre, akkor ezek után mi marad E.G.W.-nak és a hasonszőrű, önjelölt prófétáknak? Semmi! Csak a maguk sántító önigazolása:

„Mert az ilyenek hamis apostolok /próféták/, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15)