MIN GONDOLKOZZANAK EL AZ ADVENTISTÁK?
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok."
(Ján 14:15)
1. A tízparancsolat aprólékos tárgyalása - A szombat mellett érvelőknek föl sem tűnik, hogy az újszövetségi írásokban sehol nem foglalkoznak a tízparancsolatnak olyan szintű tárgyalásával, mint ahogy ők ezt teszik. Egyetlen újszövetségi bibliaíró nem ment végig a tízparancsolat tételes tárgyalásán, hogy azt parancsokra lebontva hogyan kell érteni és használni /alkalmazni/ az újszövetségi kornak megfelelően. Ezt a szombat ünneplők hogy hogy nem, nagy vehemenciával mintegy be akarják pótolni, mégpedig olyannyira, hogy tanítási rendszerük fő profiljává tették. Nem veszik észre, hogy elkéstek vele mintegy kétezer évet?!
Ha az első századi keresztények apostoli vezérléssel ugyanilyen szombat-szempontúak lettek volna, már elvégezték volna az újszövetségi írásokban a tízparancsolatnak az aprólékos, részletekre menő bemutatását és használatának módjait a mindennapi életre vonatkozóan, de nem tették meg! A maiak viszont ezt teszik, azonban a két tábor között nincsen összekötő kapocs.
Mert a tízparancsolat nem összekötő kapocs, mert nem is lehet, hiszen a Sínai hegyről való szövetség szolgaságra szül /Mózes törvénye - Gal 4:24/, a keresztények pedig szabadságra vannak elhívva a Krisztus törvénye/ alapján - Róm 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől; Gal 5:13 Mert ti, testvéreim, szabadságra hívattatok. - Nem véletlenül utasították vissza a Mózes törvényére hivatkozó kéretlen agitátorokat az első században! (Apcsel 15:1,5)
2. Mózes törvényének a szétszedése - Ha valaki manipulálja a Mózes törvényét, hogy annak szétszedésével a törvény igája alá vigye a tömegeket, akkor annak annyi. Sátánnak nyilván ez a célja, hogy romboljon és a Krisztus munkáját ellehetetlenítse. És milyen érdekes, szinte minden felekezetben talál magának alkalmas embereket, akiket be tud csapni. Akik azt hiszik magukról, hogy engedelmesek, miközben az önbecsapás bűvkörében vannak. Nem véletlenül kérdezgették Jézusról az elárulása kapcsán az apostolok, hogy kiről szól? (Ján 13:22)
Ezért mindenkinek fel kell tennie a kérdést: - vajon nem tartozom azok közé, akik a szövegértelmezési filozófiájukkal felülírják az egyértelmű bibliai kijelentéseket, amelyeket azért nem vesznek figyelembe, mert nem illik bele a maguk által felállított koncepciós doktrínába?! A hitemet olyan vélt igazságokra építem, amit a Szentírás világosan megcáfol, csak esetleg még nem szembesültem vele? Mivelhogy vakon elfogadtam a vezetők tanításait, akik Isten választott emberei. De mi van, ha mégsem?
A szombat ünneplők szerint a törvény legalább ötféle részre bontható:
Az erkölcsi törvény - örök időkre minden emberre érvényes.
Az erkölcsi törvényeket úgy határozzák meg, mint azokat, amelyek az időtlen igazságokkal foglalkoznak Isten szándékával az emberi etikai viselkedésre vonatkozóan. Ez a fajta törvény Isten közvetlen parancsa (pl. a Tízparancsolat; 2Móz 20:1-17). Szigorú engedelmességet követel. Megmutatja Isten természetét és akaratát, és még ma is alkalmazható a számunkra. Nekünk engedelmeskednünk kell ennek az erkölcsi törvénynek, nem az üdvösség megszerzése érdekében, hanem azért, hogy Istennek tetsző életet élhessünk.
Az erkölcsi örvények ezen értelmezési rendszer szerint univerzálisak és időtlenek. A mai keresztény hívők számára továbbra is törvényként alkalmazandók. Vagyis szerintük ugyanolyan bűn tükör a törvény, mint volt korábban.
Róm 7:7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a
bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem
tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
„A Tízparancsolat a gravitációs törvényhez, a származás törvényéhez, a relativitás törvényéhez hasonlóan változatlan.” /Jelenvaló Igazság levelező Tanfolyama, Gödöllő – Tanulmányozd a Bibliát otthon./
A ceremoniális törvény - Az Ótestamentumi ceremoniális törvény, mely a Messiásra mutat, a zsidó népnek adatott. Krisztus áldozatát szimbolizálja, de érvényessége Jézus kereszthalálával megszűnt.
„A Vizsolyi Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel a Kol 2:14-ben, mely az 5Móz 31:26 versére hivatkozik:
„Es eltörölvén a’ Czérémóniáknak ellenünk való kezünk-irását, melly minékünk ellenünk vala, és azt haszontalanná tövé, a’kereszt-fára azt felfeszítvén.” (Kol 2:14, Károli 1865; ez a Vizsolyival megegyezik.) A legtöbb angol nyelvű bibliafordítás, beleértve a King James verziót is, a 'szertartás' szót használja, ami lényegében ugyanazt jelenti, mint a ceremónia. Máshol árnyékszolgálatnak is nevezik (pl: Zsid 10:1).
[Azért vegyük figyelembe, hogy a görög szöveg itt a dogmaszín /határozat, rendelet, parancs/ kifejezést használja, a ceremónia kifejezés nem létezik, különösen nincs olyan, hogy ceremóniális törvény. Ennélfogva ilyen törvényt el sem lehet törölni, azt a látszatot keltve, hogy többféle törvény létezik a Mózes törvényén belül. Mert nem létezik, hanem csak a Mózes törvénye létezik, azon belül mind ahhoz tartozik!]
Ez a fajta törvény speciálisan Izráel istentiszteletével áll kapcsolatban (lásd pl.: 3Móz 1:1-3). Elsődleges célja, hogy előre mutasson Jézusra. Emiatt ezekre a törvényekre már nem volt szükség miután Jézus halála és feltámadása megtörtént.
A polgári törvény - amely Izraelt igazgatta a mindennapok során. (lásd pl. 5Móz 24:10-11). A társadalmi viselkedést szabályozó és a bűncselekményeket, büntetéseket és egyéb szabályokat meghatározó polgári jogrendszer, beleértve a földet, a gazdaságot és a büntető igazságszolgáltatást. Példa egy polgári jogra: 5Móz 15: 1: "Minden hét év végén el kell engedni az adósságokat." Ezeket a törvényeket Izrael államban kellett betartani.
A ceremoniális és a polgári törvények megszűntek, mert azok Izráel nemzeti érdekeivel voltak kapcsolatosak. A hétköznapjaik irányítására, a különböző peres ügyek tisztázására volt a polgári törvény, amelyek eseti meghatározással gyakorlati módon rendelkezett. Ezek a törvények mind már idejétmúlttá váltak, ezért nem érvényesek a mai ember számára.
Egészségügyi törvények - az egészségügyi törvények érvényesek érvényesek amíg testben élünk.
Az ünnepi törvények - beleértve a "tiszta" és "tisztátalan" listákat, áldozatokat, étrend-korlátozásokat, rituális mosásokat, fesztiválokat és papsági tevékenységeket. Például 5Móz16:13, amely utasította az izraelitákat: "Azután tartsd meg a hetek ünnepét, amikor begyűjtöd a termést a szérűdről és borsajtódról."
Azt mondják, a törvények megkülönböztetése kritikus fontosságú, mivel ez az azonosítás lehetővé teszi a hívők számára, hogy tudják, hogy egy adott törvény vonatkozik-e rájuk. De a valódi ok /hátsó szándék/ szerint azért kellett szétszedni a törvényt erkölcsire, szertartásira meg polgárira, hogy különböző érvényességi időt és hatást tulajdoníthassanak neki.
Hihetetlen manipulációt lehet ebből kihozni, ha nem vagyunk résen, és megint csak azon módszer szerint, hogy valami olyasmit állítanak, amit a Szentírás sehol nem állít, nincs is rá ihletett szava vagy kifejezése, ami rendkívül fontos, mert a csalás ezen a módon megy végbe.
Miért manipuláció a törvény szétszedése? Mert maga Isten Mózes által egy egységes egész törvényrendszert adott a zsidóknak a törvénykönyvben, és amikor a Malakiás 4:4-ben azt mondta, hogy emlékezzenek meg Mózesnek a törvényéről, amit Izraelnek adott a Hóreben, akkor ez kivétel nélkül mind a 613 parancsolatot magában foglalta.
Mal 4:4 Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül. 5Móz 4:8 És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?! Máté 22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Nem volt külön utasítás a tízparancsolat megtartására, és külön utasítás a több 603 parancsolat megtartására, mivel ezek egybe tartoztak és együtt lettek számon kérve, egy ugyanazon átok terhe mellett.
Hogy a törvénykönyv a szövetség oldalához lett téve, annak ebből a szempontból nincs jelentősége. (5Móz 31:26)
Teljesen fals megkülönböztetést alkalmaznak a szombatot szorgalmazók, amikor ezt állítják Mózes törvényéről: „Az összes, Mózes közvetítésével adott ószövetségi rendelkezés, amelyek törvény formájában adattak. Ezek a törvények a Tízparancsolat elveinek a konkrét történelmi keretek közötti alkalmazásai voltak... A tízparancsolat Isten törvényét alkotó alapelvek földi körülmények között, minden kor minden embere számára. Megkülönböztetése a többi, Mózes által adott törvénytől: Isten maga hirdette ki, írta a kőtáblákra és a szövetségládában őrizték.” /Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye, 1. táblázat, 30. o./
De maguk a zsidó írásmagyarázók mit mondanak a törvény szétválasztásáról?
„És ezek. /kai tauta – LXX/ Az „És” összeköti az előbbi parancsolatokat a következőkkel. Amint az előző parancsolatok a Szinajon nyilatkoztattak ki, épúgy a következő előírások is ott adattak (Mechilta). A Tóra nem ismer szigorú határvonalat a Tíz ige és a következő fejezetek törvényei között. Isten akaratát fejezi ki mind.” /Mózes öt könyve és a haftárák, kommentár 2Mózes 21:1-hez, Haftárák jegyzetei; Dr. Herz J.H. Főrabbi szerkesztésében/
Ennélfogva hogy szabályosan meghazudtolják a Biblia kijelentéseit, már önmagában ez méltóvá teszi őket a kárhozatra, mivelhogy az Ördögnek a módszerét követik, aki elkezdte az Isten szavát meghamisítani az Édenkertben (1Móz 3:1). Ezek csak folytatják ugyanazt a módszert az emberek léprecsalására.
Olvassuk csak el a következő kijelentést:
Márk 7:10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. Továbbá: 2Móz 20:12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked. Ha Mózes mondta, hogy hogy nem tartozik Mózes törvényéhez az, ami a tízparancsolatban le van írva?!
Azt mondja, „ne legyetek személyválogatók” (Jak 2:1,9). A Mózes törvénye tartalmazta a személyválogatás elleni parancsot. 5Móz 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: Ha valaki azt megrontotta Mózes idejében, ugyanúgy vétkezett az egész törvény ellen és mindet megrontotta, mint amikor valaki az USZ hatálya alatt esik a személyválogatás bűnébe, az alapelv szerint mindent megront, ami a Krisztus törvényéhez tartozik. Jak 2:11 Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Jak 2:12 Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.
Világos, hogy a személyválogatás, a paráználkodás, az ölés egy ugyanazon törvényhez /Mózes 613 törvényéhez/ tartozik és abból egynek a megrontása egyenlő mindnek a megrontásával!
De ha mindez nem elég, olvassunk tovább:
A két kőtábla Mózesé (2krónika 5:10); a kőtáblán volt a ne kívánd parancs: „ha a törvény nem mondaná: ne kívánjad.” (Róma 7:7) Melyik törvény mondja ezt? 2Király 21:8 azt mondja, hogy Isten ki nem mozdítja többé Izrael lábát arról a földről, ha szorgalmasan az Ő parancsolatait cselekszik az egész törvény szerint, amelyet Mózes parancsolt. Mivel Mózes tízparancsolatát is Mózes tolmácsolta a népnek (vö. 5Mózes 5:1, 5-22, 27,31; Zsidók 9:19), így a Róma 7:7-ben említett törvény a Mózes által tolmácsolt törvény, tehát a mózesi törvény. És ez a törvény mondja azt, hogy: ne kívánd -, ami a tízparancsolat egyik tétele. Vagyis Mózes törvényének egy sarkalatos pontja a tízparancsolat!
Vajon Jézus különválasztotta a törvényt erkölcsire és ceremoniálisra? Már olvashattuk korábban, hogy a régiek kapták azokat a parancsolat, amelyek a 613 törvény különböző helyeiről valók kivétel nélkül. Jézus egyenlő értéket tulajdonított mindkettőnek. Máskor ezt mondta:
Ján 7:19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
Itt a törvény kétféle helyéről idézett. Amit Mózes mondott, és azt a törvényt, amely tiltja a gyilkosságot, amit a zsidók nem teljesítenek. Ez a tízparancsolat Ne ölj tétele. Vajon Jézus azt mondta, hogy »Mózes adta nektek a ceremoniális törvényt, és senki nem teljesíti közületek az erkölcsi törvényt«? Nem ezt mondta. Akkor azok hogyan merik, akik a törvényt szétszedik erkölcsire meg ceremoniálisra? A halál fiai ezek a bibliahamisítók.
Ez a tanítás a Mózes törvényének és a tízparancsolatnak a különválasztásáról teljesen idegen felfogást tükröz, aminek a célja, hogy az isteni kinyilatkoztatás alkatrészeiből egy teljesen más rendszert rakjon össze. Mégpedig, hogy „A szombat parancs Isten törvényének pecsétje”, ami természetesen nem igaz, egy leleplezett csalás, amelynek a célja, hogy a szombattal visszavigyenek a törvény és annak átka alá, a krisztusi szabadságból kiejtsen!
2Kor 11:4 Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, amit nem vettetek, vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. Zsid 13:9 Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; 1Tim 1:75 A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet: Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak: Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek.
Ahogy Jézus mondta, az egész törvény alapja a szeretet, ez az újszövetség törvénye, aki azt beteljesíti, a Krisztus törvényét beteljesítette, a Mózes törvényét meg meg kell hagyni az elkárhozóknak, akik erre esküsznek, de hamisan!
3. Jézus nyomán a törvény betöltése - Azt mondják Jézus nem törölte el a törvényt, hanem betöltötte, amit az ő követése szerint mindenkinek ugyanúgy be kell töltenie. De ez tévtanítás!
Jézus ugyanúgy nem törölte el életében /halála előtti szolgálatában/ a Mózes törvényét, mint hogy nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot /halála előtti szolgálatában/, de a halála után más szempontok érvényesülnek:
Mát 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Ján 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
A halála után mégis eltörlés van és kárhoztatás, mivelhogy a Mózes törvényének az érvényessége megszűnt.
Ef 2:15 Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. Ján 8:24 Azért mondtam nektek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. 2Tim 4:1 Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Jel 19:11 És látám, hogy az ég megnyílt, és íme vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
Tehát életében nem kárhoztatta a világot, mint ahogy a törvényt sem törölte el. De a halála után bekövetkezett a törvény eltörlése, ahogy a világ elítélésének a bejelentése. Ne hivatkozzon tehát senki arra, hogy Jézus nem törölte el a törvényt, mert az még mindig érvényes, és a keresztényeknek be kell tölteniük. Semmiesetre sem!
Hol jött be az Ördög a szombat tartók közé? Ellen G. White által, aki a látomásaira hivatkozott, és ugyanolyan karizmatikus volt, mint a pünkösdisták vagy a mormonok.
Hogyan gondolkodnak korunk »prófétái«? A következő három idézet jellemző képet ad gondolkodásmódjukról.
Az első:
„És a továbbiakban azt mondom nektek, akik Isten kijelentéseit tagadjátok és azt állítjátok, hogy azok már megszűntek, és nincs többé új kijelentés, sem prófécia, sem kegyelmi ajándék, sem gyógyulás, sem nyelveken szólás, sem nyelvek magyarázata: aki mindezeket a dolgokat tagadja, nem ismeri Krisztus evangéliumát; nem olvasta a Szentírást sem; vagy olvasta, de nem érti. Mert nem olvassuk-e a Szentírásban, hogy Isten tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, és hogy őbenne nincsen változás, sem változásnak árnyéka?”
A második:
„Némelyek azt állítják, hogy a prófétai hivatalnak lejárt az ideje. Voltak próféták az Ószövetségben és az Újszövetség kezdeti idején, de már nincsenek. Erre nincs igei bizonyíték. Isten Igéje elénk tárja, hogy Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. /Efézus 4:11/ Vannak akik úgy vélekednek, hogy ma már csak az evangélista a pásztor és a tanító szolgálata létezik. Isten Igéje azonban semmilyen megkülönböztetést nem tesz. Én így értelmezem, hogy vagy helytálló ennek az igerésznek a felsorolása, vagy szétesik az egész. Milyen célra adattak ezek a szolgálatok? Azt mondja az Ige: „A szentek tökéletesbítésére, szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére. Vajon a szentek mind elérték már a tökéletességet? Vajon szükség van a Krisztus testének építésére? Akkor viszont ezeknek a szolgálati ajándékoknak mind működésben kell lenniük. Mindezek a szolgálati ajándékok szükségesek lesznek mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön az egyházáért.”
A harmadik:
„Bár a keresztyén világban általánosan elterjedt irodalom tanítása szerint, a Lélek ajándékai csak az apostoli korszaknak szóltak, kizárólag az evangélium hirdetésére adattak és miután az elterjedt, - szükség többé rájuk nem lévén, - a gyülekezettől visszavonattak. Ám Pál apostol figyelmeztette kortársait, hogy a „törvényszegés titkos bűne” már munkálkodik, s távozása után gonosz farkasok lopakodnak majd közéjük, nem kímélve a nyájat; sőt, maguk körül is támadnak majd férfiak, akik fonák beszédekkel magukhoz akarják vonni a tanítványokat. (Apcs 20:29-30) Tehát lehetetlen, hogy azok az adományok amelyek éppen a bajok ellen védelmeznék meg Isten népét, visszavonatnának, akkor, amikor a legnagyobb szükség volna rájuk, mintha már elérték volna céljukat. …
Az a kijelentés, hogy Isten rendelt némelyeket, stb.” az egyházban, valamivel többet jelent, mint a kedvező körülmények idején az ajándékok számára megnyitott utat. Ez a kijelentés inkább arra utal, hogy ezek az ajándékok az egyház lelki építményének állandó összetevői, s ha működésük szünetelne, az egyház ugyanolyan állapotba kerülne, mint az emberi test, amelynek tagjait megbénította, tehetetlenné tette valamely baleset vagy betegség. Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna.
… A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk [érdekes hogy az apostolokat kihagyja, nyilván nem véletlenül], mint a gyülekezetnek adott ajándékokat, s az apostol ezekről, mint tevékenyen ható erőkről beszél. Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai? [Ide az apostolságot is be kellene tennie, de nyilván nem teszi.] Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.” [Vagy mindnek lennie kéne, vagy egyiknek sem, és pontosan az apostolság mutatja, hogy nélküle a többi se létezhet! Nélküle valóban szétesik az egész!]
Láthatjuk, hogy mindhárom idézet szerzője egyetért abban, hogy a különleges lelki ajándékok egységesen még ma is léteznek, és a keresztényi életmód természetes velejárói. Az üdvösség útját azonban már háromféleképpen határozzák meg, mivel e három vallástétel három egyházat takar: a mormonokét, a karizmatikusokét és az adventistákét. /Az idézetek forrásai: Mormon könyve, Mormon, 9:6-9; Kenneth E. Hagin – szolgálati ajándékok. Kiadó Hit Gyülekezete, Bp. 1990. 41. old.; E.G.White – Pátriárkák és próféták - Gyarmati és társa kiadás, Bevezetés, 12-15. old./
Ez a hármas megerősítés nem véletlen. Elvégre ezek nem csak egyszerű emberi vélemények laikusoktól, hanem beavatott személyek, akikben természetfeletti szellem munkálkodik, akik magukat Istentől inspirált személyeknek tartják.
A csodákkal kapcsolatban Jézus figyelmeztetésének csak akkor van értelme, ha azok nem folyamatosan jönnek Istentől inspirált emberek részéről közel kétezer éven át, hanem ha feltűnően a végidő utolsó stádiumában jönnek elő, és ezáltal jelként szolgálnak. Ha ugyanis a csodák nem szűntek meg, akkor azoknak cselekvése nem feltűnő esemény. Nem lehet jel, hanem természetes dolog:
Mát 24:24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is
E.G.White mondja: „Miután már Isten ezeket az adományokat beplántálta az egyházba, mindaddig benne kell maradniok, míg Isten vissza nem veszi. Arra azonban nincsen semmi feljegyzés, hogy valaha is visszavonta volna. … A korinthusi és efézusi levelekben felsorolt eszközök között „pásztorokat, tanítókat, gyámolokat, kormányokat” találunk, ... Miért ne legyenek közöttük a többiek is, mint a hit, gyógyítás és jövendőmondás ajándékai?”
Azonban ha a csodatevések nincsenek visszavonva, akkor azoknak cselekvése teljesen természetes volna, és nem jelentenének semmiféle jelet a végidő jelei közepette. Vagyis E.G.White totálisan ellene mond Jézus kijelentésének, mégpedig arra hivatkozva, hogy a karizmák védelmezik a gyülekezeteket, amire nagy szükségük van. De nem csak az alapok lerakásakor, hanem állandóan és folyamatosan a végső beteljesedésig.
Ha ez igaz volna, akkor az összes karizma adásának és gyakorlásának érvényben kellene lennie mind a mai napig:
„És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. Avagy mindnyájan apostolok-e? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? Avagy mindnyájuknak van-e gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok nektek.” (1Kor 12:28-31)
Ha nincsen visszavonva Istentől a karizmák bírása és gyakorlása, akkor mindet egyszerre kell gyakorolni, és nincsen kivétel!
„Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10:8)
Ezen képességek természetfelettisége vitathatatlan, a prófétaság, a gyógyítás ajándékai, különösen a halottak feltámasztása egy ugyanazon szellemi ajándékoknak voltak részei, de ugyanakkor Isten is különleges módon bánt az emberekkel, és ítélte meg némelyek gonosz cselekedetét. Pl. rögtön halállal sújtotta Anániást és Szafirát (vö. Apcsel 5:1-11), vagy ugyanígy szenvedte el Heródes a reá mért halálos ítéletet. (vö. Apcsel 12:19-23)
Mivel Isten ilyen módon nem ítél meg senki napjainkban, ebből tudhatjuk, hogy Ő visszavonta magát a csodák gyakorlásában, ugyanakkor a halottfeltámasztás képességét sem adja meg senkinek, hiszen ez a karizma aligha működik bárkin olyan egyértelmű módon, mint az I. században. Ha pedig nincs halottfeltámasztás, prófétálás miért volna, meg a többi, csak mert valaki ezekből kiragad valamit, és eljátssza, hogy neki megvan egy adott speciális karizmatikus képessége. Nincs meg, de nem is lehet, csak manipulatív módon, ördögi háttérrel.
E.G.White prófétasága ugyanide tartozik, mert nincsen kivétel. Pontosan ő mondja, hogy a karizmáknak megkülönböztetés nélkül kell működniük: „Vajon ki vonhatna közöttük határt és állapíthatná meg, melyek szűntek már meg, hiszen kezdetben valamennyi egyformán osztatott ki.”
Ha valamennyi egyformán nem működik, akkor az ő prófétasága is ugyanolyan manipuláció, mint az összes karizmatikus hókusz-pókusz, amiket előadnak csonkított és az eredeti célokkal nem összeegyeztethető módon!
Hogy kiáll a csodatevések mellett, mutatja, hogy a saját prófétakénti fellépését akarja igazolni, mivel az a szellem van benne, amelyből a csodák újra előjönnek, tehát egyértelműen a Sátán eszköze, aki magát a világosság szolgájának adja ki:
„Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.” (2Thessz 2:9-10)
Itt nem azt mondja, hogy egy bizonyos módon kivitelezett csoda ördögi, hanem maga a csodatevés ördögi, mert törvénytelen. E pedig világosan kitűnik egy másik, korábban már idézett jézusi kijelentésből is:
„Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)
Végső konklúzió - Krisztus azért jött, hogy az Ördög munkáját lerontsa, az Ördög meg azért, hogy az Isten munkáját lerontsa. Ha Isten a Mózes törvénye alatt az összes, 613 parancsolat megtartását elvárta /megkövetelte az Izraelitáktól, márpedig a Malakiás 4:4 ezt a legvilágosabban bizonyítja/, akkor az adventizmus manipulálja a törvényt a Bibliában, és az Ördög munkáját végzi!!!
Nem véletlenül vannak E.G.White bűvkörében, és nem tudnak elszakadni tőle. És az egész világot beterítik a hamis, nyájas szombat ünnepi szózataikkal. De legyünk résen. Mindenkinek az üdvössége forog kockán, aki bedől a hamis tanításaiknak!
Mert ha valaki visszamegy a Mózes törvénye alá, a krisztusi kegyelemből kiesett. Egyetlen esélye van, a teljes 613 törvény hibátlan megtartása, különben a törvény átka sújtja! (Gal 5:3-4)
2Tim 3:13 A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén. Gal 2:4-5 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése