A tízparancsolat érvényességének a hangsúlyozása istenkísértés. Vajon miért? Mert visszavisz azon szolgaság alá, [a halálnak kőbe vésett szolgálata alá - 2Kor 3:7], amely alól Krisztus minket kihozott. Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Mert mit is olvastunk: Gal 4:24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő,
Ha szolgaságra szül, akkor hogy lehet a Krisztushoz való hűség jele a szombat megtartása a tízparancsolat keretein belül? Hogyan lehet a tízparancsolat - a maga eredeti mivoltában - töretlenül érvényes, mint az igazság mértéke? Ekkora ellentmondást nem lehet nem észrevenni, csak ha valamilyen igézet, bűvölet, /démoni/ varázslás, gonosz, hitető szellemtől való megbabonázás van a háttérben.
Ahogy Pál is mondta azoknak, akik nem a törvény cselekedeteiből /törvény betartásból/ kapták meg Isten szellemét, hanem a Krisztusban való hitből, de engedtek a hamis tanok befolyásának. (Galata 3:1-5) Tehát megkapták a szent szellemet, mielőtt engedtek volna a törvény csábításának. Ha tehát a hit pecsétje a szellem bírása, akkor nem lehet a törvény megtartása az a pecsét, ami azonosítja a hithű keresztényeket.
Emiatt nevezi a galatákat bolondoknak. A görög szó az anoetoi, ami a megértés hiányára, esztelenségre, az érzelmek, mintsem az elme által vezérelt lényre utal, olyan erkölcsi hibára, amely miatt hagyták, hogy vakon és meggondolatlanul elragadják őket. Vajon milyen értelemben voltak ostobák?
Elfogadták a hamis tanítást, emiatt butaságukat a boszorkányság hatásaihoz hasonlítja. Értetlen cselekedeteik olyanok voltak, amilyeneket az ember elvárhat valakitől, akinek az elméjét a gonosz hatalma manipulálta és irányította. Elvonta őket a tiszta evangéliumtól a hamis tanítás elbűvölése és csábítása, valamint tanítóinak álnok szavai. Ha az eszük szerint cselekedtek volna, nem estek volna áldozatul, de a racionalitást szélnek eresztették.
Az adventizmus bűvkörében
Nem ugyanez tapasztalható az adventistáknál is, akik a tízparancsolat bűvkörében élnek? Nekik a Istennel való kapcsolatuk alapja a tízparancsolat megtartása, ahogyan ők maguk mondják:
"Az Újszövetség értelmében Isten nekünk adta szellemét, lehetővé téve számunkra, hogy törvényeit szellemi szándékukban megtartsuk. Most a szívünkre írja Tízparancsolatát. Tehát fel kell nőnünk Krisztus teljességének mértékére (Efézus 4:12-15). Isten kegyelme most arra kötelez bennünket, hogy többé ne a bűn szolgái legyünk, hanem az igazság szolgái (Róma 6:15-18). A kegyelem miatt nem vagyunk többé halálbüntetés alatt, ami a törvény megszegésével jár, de ez nem ad engedélyt arra, hogy továbbra is vétkezzünk! Éppen ellenkezőleg, most kötelességünk úgy élni az életünket, ahogyan Krisztus él, alávetve Isten igazságos törvényeinek. Zsoltárok 119:172 Nyelvem beszédedről énekeljen, mert minden parancsolatod igaz.
Pál apostol kifejti, hogy Isten parancsolatai, törvényei, igazságosak, szentek és jók. A törvénytől való megszabadulás nem a törvény betartásától való megszabadulás, hanem a törvényszegésből fakadó halálbüntetéstől való megszabadulás, és most lehetőségünk van megtanulni betartani a törvény betűjét és szellemét!
Krisztus a törvény vége, hogy mindenki megigazuljon, aki hisz (Róma 10:4), de ez azért van, mert Ő teljes mértékben megtestesíti a törvényt. Új szintre emeli a törvény betartását azok számára, akiket megbékít az Atyával, és nemcsak a törvény betűjét, hanem a szellemét is megtartja, ahogyan azt a Máté 5:17-48-ban egyértelműen kijelenti, éppen azért, hogy olyan szentekké váljanak, mint Isten. Szent! Róma 3:31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább megerősítjük a törvényt.
Isten kegyelme alatt, Krisztus Jézuson keresztül, Isten üdvösséget ad nekünk a megigazulás, a megszentelődés és a megdicsőülés teljes folyamatán keresztül, de nem ad engedélyt arra, hogy azt tegyük, amit csak akarunk. Inkább nagyobb felelősséget ad, hogy többé ne CSAK a törvény betűje szerint éljünk, hanem Isten törvényének szelleme szerint is (Máté 5:17-20). Ha nem próbálunk Isten parancsolatai szerint élni az Ő kegyelme alatt, amit Ő adott nekünk, akkor nem leszünk az Ő Királyságában, mert az Ő parancsolatai arra tanítanak bennünket, hogy úgy éljünk, ahogyan Isten él." [Hetednapos adventista állásfoglalás]
Több probléma is van fenti állásfoglalással, amely alapjaiban érinti az üdvösség kérdését, és emiatt nem lehet félvállról venni.
A Róma 3:31-ben a törvény megerősítése nem jelentheti, hogy megerősítjük azt a törvényt /tehát érvényességet tulajdonítunk neki/, amely szerepe szerint mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy ezáltal az embert Krisztushoz, mint megváltóhoz, a benne való hithez, és ezáltal az üdvösséghez vezessen. Mert akkor ott kötünk ki, mint a galatai keresztények, akik visszakanyarodtak a törvény megtartásának lehetetlen útjára. Hogy a hithűségüket a törvényhűségen vélték lemérni, igaznak feltüntetni. Amit most az adventistáknál látunk végbemenni.
Hanem a megerősítés a törvény szerepére vonatkozik, vagyis hogy a hit általi megigazulásnak ellenpólusa a törvény, amely elítél. A hit általi megigazulással megerősítjük, hogy a törvénynek elítélő jellege van, különben a vele szemben lévő megigazulásnak mi értelme lenne? Éppenhogy a hit nem teszi hiábavalóvá, nem érvényteleníti a törvény elítélő jellegét. A kettőnek egymással szemben állását nem oldja fel.
A Róma 3:31 tehát egy hiperbóla, melynek lényege, nem tesszük hiábavalóvá a törvény elítélő és Krisztushoz vezető szerepét az által, hogy a megigazulást a hitnek tulajdonítjuk. Ellenkező esetben komoly ellentmondásba kerülünk, mert egy olyan törvényt erősítünk meg /teszünk érvényessé/, amely törvény nélkül jelent meg Isten igazsága. (Róma 3:21) A kettő együtt nem lehet igaz!
Hogyan fogalmaz az adventista állásfoglalás? "A kegyelem miatt nem vagyunk, többé halálbüntetés alatt, ami a törvény megszegésével jár." Tehát elismeri, hogy a törvény megszegése halálbüntetést von maga után. Hogyan védi ki ezt a lehetséges veszélyt?
Ezt mondja: "A törvénytől való megszabadulás nem a törvény betartásától való megszabadulás, hanem a törvényszegésből fakadó halálbüntetéstől való megszabadulás, és most lehetőségünk van megtanulni betartani a törvény betűjét és szellemét!"
Tehát azzal, hogy a hit által kapott kegyelemmel lehetősége van betartani a törvény betűjét és szellemét, vagyis nem szegi meg a törvényt, mert van ereje betartani, mert a törvénytől való megszabadulás nem jelenti a törvény betartásától való megszabadulást.
Csak azt felejti el, ha hiba nélkül betartja a törvényt /engedelmesség címén/, akkor azzal már ki is érdemelte a törvény általi megigazulást, ami innentől kezdve alanyi jogon jár neki, mint aki megszolgálta azt. Korábban már olvashattuk az erre vonatkozó bibliai kijelentéseket: Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által; Róm 4:4 Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.
A törvény /tízparancsolat/ betűjének és szellemének a megtartása azonos azzal a kijelentéssel, hogy amely ember cselekszi azokat, élni fog azok által. De ezzel párhuzamosan azzal is azonos, hogy a törvény megszegése halálbüntetéssel jár. Ez egyértelmű csapda helyzet. Hogyan lehet ezt feloldani?
Azzal biztosan nem, hogy a kegyelem erőt ad betartani azt, amit Krisztuson kívül még senkinek sem sikerült hiba nélkül betöltenie /betartania/. A megoldás más úton jön!
A kegyelem nem abban segít, hogy valaki betarthassa a törvényt /és így megszabadulhasson a törvény elítélésétől/, hanem Krisztus szabadítja meg a törvény elítélése alól, mégpedig azáltal, hogy megszabadítja az embert az átokhozó törvénytől.
Hogy mondja Pál: Róma 7:9 ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,- Akkor ennek ellentéte: a parancsolat eltávozásával lehanyatlik a bűn! Evidens, logikus felismerés. Tehát a kegyelem alatt levés a törvény alóli kijött állapotot jelenti, nem pedig a törvény betöltését jelenti.
Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; Róm 6:14 Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Megszabadultunk tőle, nem vagyunk alatta!
Ebből következik, amikor a törvény alatt vagy, akkor uralkodik rajtad a bűn! Ha érvényes a tízparancsolat, és magadra nézve annak betartását kötelezőnek jelented ki /nem azért, hogy azzal igazuljál meg, hanem hogy azzal igazoljad a megigazulásodat/, akkor uralkodik rajtad a bűn. Nem tudsz kibújni alóla, mert állandóan elítél. A halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálatát jelenti rád nézve.
Mekkora félreértés és félremagyarázás ezt az elítélő törvényt /tízparancsolatot/ úgy értelmezni, hogy Isten ezt írja az újszövetségi hívők szívébe. Mert mit olvastunk az adventistáktól? "Az Újszövetség értelmében Isten nekünk adta szellemét, lehetővé téve számunkra, hogy törvényeit szellemi szándékukban megtartsuk. Most a szívünkre írja Tízparancsolatát."
Jól néznénk ki, ha ez tényleg így volna. Akkor Isten egyik oldalon felszabadítana a törvény elítélése alól, a másik oldalon meg ugyanazon törvény által elítélne. Csakhogy a Krisztusban kapott kegyelem és a törvény elítélése abszolút nem fér össze, nem hozható közös nevezőre.
Mit mond különleges hangsúllyal Pál apostol minden hit által megigazult embernek? Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Ezzel összhangban szükséges figyelembe venni: Gal 4:24 Ezek mást példáznak: ... a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő
Tehát a szolgaságra szülő szövetség tízparancsolatát írná be Isten az újszövetségi hívők szívébe? Jól néznénk ki, ha tényleg ez történne, ezzel kellene szembe néznie minden kereszténynek. Csakhogy ez nem működik, hogyan is működhetne?
Pál azt mondja, hogy a törvénytől szabadultunk meg, és nem azt mondja, hogy 'megszabadultunk a törvény elítélésétől /azáltal, hogy betöltjük azt/. Ez óriási különbség!
Róm 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a szellemnek újságában és nem a betű óságában. Más szóval, amit hitben kezdünk, nem fejezzük be a törvényben. A hitben való megigazulás után nem megyünk vissza a törvény /tízparancsolat/ újra érvényesítésével annak elítélése alá. Mint a galatabeliek.
Abszolút ide vonatkozik a kijelentés: Eféz 2:15 A tételes parancsolatokból álló törvényt eltörölte. A Mózes 613 tétele eléggé tételes parancsolat, vagy nem?!
Azt mondja: "eltörölte". Megszabadultunk a törvénytől. Nem eléggé világos, nem eléggé érthető? Róm 7:6-7 Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában. Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.
Azt mondja, hogy megszabadultunk attól a törvénytől, amely azt mondta, hogy ne kívánd! Azt mondja, fogva tartott minket. Az adventistákat hogy hogy nem tartja fogva? Talán ők különleges emberek különleges kiváltságokkal, hogy képesek betölteni a betű ódonsága szerint megfogalmazott, fogva tartó törvényt?! Őbennük nincs kívánság, amely gerjeszti a bűnt?!
Akkor mire való ez a felszólítás: Gal 5:1 Ezért álljatok meg abban a szabadságban, amelyre Krisztus megszabadított minket, és ne engedjétek magatokat újból a szolgaság igájába fogni! Vajon megálltak a szabadságban vagy engedték magukat újból a szolgaság igájába fogni? A kérdés feltevése úgy is indokolt, hogy megszabadultak-e egyáltalán?
Krisztusban való hit és a törvény alatti szolgaság - hogyan fér össze? Sehogy! Ha az adventistáknak érvényes a tízparancsolat, akkor nem szabadultak meg a törvénytől. És ha megtartják, minek nekik Jézus halála? A kettő együtt nem lehetséges! Választaniuk kell!
Józsué 24:15 - válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni.
Az elítélő törvényt vagy a tételes parancsolatokat eltörlő, szabadságot hozó Jézust? Te mit választasz, adventista Barátom?
Krisztus törvénye különbözik Mózes törvényétől
A szabadság törvénye, mint Krisztus törvénye nem azonos mózes törvényével, hanem az írott törvény szellemi maximumával. Jézus a Mózes törvényének a betűje mögé mutatott, és annak magasabb, szellemi mondanivalóját kiemelte.
Ettől még a betű törvénye nem állt ellentétben Jézus tanításával, viszont ebből tudjuk, hogy a Krisztus törvényében már a gondolati házasságtörés is bűnelkövetéssel egyenlő, tehát szinte azt lehet mondani, hogy kegyelem nélkül a Krisztus törvényében még annyi esélye sem lenne egy embernek megállnia önmagában, mint a Mózes törvényének érvényessége alatt. Ha az átok alá helyezte, hát itt még magasabbak a követelmények. Viszont itt a kegyelem is pont olyan mértékű, amely képes elfedezni ezt a vétket is. Különösen, hogy ez a vétek nem kapcsolódik a törvény megsértése miatti átokkal.
Azonban az adventizmus szombat ünneplése nem azon áll vagy bukik, hogy Jézus tanítása ellentétben állt-e a tízparancsolattal, (ez csupán egy álkérdés), hanem az, hogy a Mózes törvénye ellentétben áll-e a Krisztus törvényével. A Krisztus törvénye (vö. Gal 6:2), és a Krisztus Mózes törvényéhez való hozzáállása (az ő földi életében) nem ugyanaz a kategória.
Jézus alatta volt a Mózes törvényének [Gal 4:4 aki törvény alatt lett], azért is metélték körül 8 napos korában, mert érvényes volt a törvény (Luk 2:21). Jézus felnőtt korában is igazodott a Mózes törvényéhez, hiszen ha egyet megrontott volna, mindet megrontotta volna (Jak 2:10). Viszont ha valaki azt állítja, hogy Jézus halála után akárcsak egyetlen mózesi törvény is érvényes, akkor MIND ÉRVÉNYES, AZ EGÉSZ, hiszen a Mózes törvénye mindig egyszerre és együtt volt érvényes, a 10+603! (Mal 4:4; "olosz o nomosz-egész törvény" Mát 22:40)
Ebből kifolyólag a Mózes törvényét manipulálni, és szétszedni 10-re és 603-ra, és azt állítani, a 10 érvényes, a 603 meg nem, az teljesen nonszensz és írásellenes. Ennélfogva teljesen értelmetlen valakinek azért ünnepelnie 24 órás szombatot, mert még érvényes a tízparancsolat. (De ugyanez vonatkozik a vallási okból való körülmetélkedésre is! vö. Gal 5:1-14)
A Mózes törvénye (10+603) nem érvényes, tehát nem szükséges szombatot tartani. Valaki ünnepelheti, mondjuk kedvtelésből, vagy megszokásból, de nem teheti kötelezővé és különösen nem teheti függővé az üdvösséget a szombat megtartásától. /Ugyanez vonatkozik a körülmetélésre is, ha nem teszik üdvösség függővé. Lásd Timótheus körülmetélését. (Apcsel 16:3) /Az adventizmus ezért teljes tévedésen alapul, ami a törvényhez való viszonyát illeti.
A keresztények törvénye Krisztus tanítása, amely az ő halála után már nem igazodott a Mózes törvényéhez, ezt Pál részletesen kifejtette.
Krisztus törvényhűsége indokolt volt, hiszen a törvény érvényességének az ideje alatt született, azt helyes formában és teljes mértékben, annak minden ígéretét beteljesítve töltötte be és tette érvénytelenné a halála által.
Aki bemegy ez alá a kegyelem alá, a törvény ítélő ereje nem érvényesül rajta. De aki visszamegy a törvény alá, vagy ki sem jön alóla, arra a törvény minden szigorúságával lesújt. Jól gondolja meg tehát mindenki, hogy átok alatt vagy kegyelem alatt van, mert a mostani holléte kihat az örökkévalóság teljes terjedelmére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése