A keresztény erkölcs a tízparancsolatra épül?

A KERESZTÉNYSÉG KÖZÖS ERKÖLCSI ÉRTÉKÍTÉLETEI VAJON A TÍZPARANCSOLATRA ÉPÜLNEK?

A Magyar Hírlap 2008. febr.5. keddi száma a 2.oldalon cikket közölt Erdő Péter ökumenikus párbeszédért címmel. Ebben a következő mondat volt olvasható, amelyet a cikkíró (KD) Erdő Péternek tulajdonított: „a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek, amelyet Jézus nem lerombolt, hanem beteljesített.”

Hát ha ez a kijelentés igaz lenne, az végzetes lenne a kereszténység számára! Akárkitől származik is ez a mondat, a cikkírótól, vagy a cikkíró tulajdonítja Erdő Péternek, teljesen mindegy abban az értelemben, hogy helytelenséget állít, és mélyenszántó-messzire vezető meg nem értésről tanúskodik.

Való igaz, hogy a tízparancsolatra épültek erkölcsi értékítéletek, de a tízparancsolatra nem önmagára épültek, hanem a tízparancsolatot körbefonó parancsolat-sorozatra, egy egységes egész törvénykollekcióra, aminek a tízparancsolat csupán egy kiemelkedő darabja volt (mint egy nyakék, egy ékszerkollekció részeként). Ez a törvénykollekció a mózesi törvény volt, a maga 613 törvényével. Ezt az egész törvényt kapta Izrael nemzete (5Mózes 4:8), és ennek része volt (mondhatni a szíve-közepe) a tízparancsolat. Tehát a zsidóság erkölcsi értékítélete épült a tízparancsolatra, pontosabban az egész mózesi törvényre. /2Királyok 17:13; 21:8; 2Krónika 33:8/

Erről a törvényről mondja Pál apostol, hogy ők /a zsidó származású keresztények/ a törvény alatt őriztettek, és hogy a törvény a Krisztusra vezérlő mesterükké lett. /Galata 3:23-24/ Hogy ennek a törvénynek mi lett a sorsa, arra Jézus szavai világítanak rá, aki azt mondta, hogy nem eltörölni jött, hanem betölteni. /Máté 5:17-18/

Ez a betöltés azt jelentette, hogy mindazoknak be kellett teljesedniük, amik őróla megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban. /Lukács 24:44/ Viszont amikor ezek hiánytalanul beteljesedtek, akkor, Jézus halálának megtörténtével, betöltötték nevelő szerepüket és megszűnt az érvényességük. Ismét Pál mondja, hogy miután eljött a hit, /a Krisztus váltságáldozatába vetett hit/, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. /Galata 3:25/

Az Efézus 2:15-ben szó szerint azt mondja, hogy „a parancsolatok tételekben való törvényét eltörölte.” (vö. Kolossé 2:14) Tehát Jézus halála bekövetkeztével a keresztények már nem tartoztak a mózesi törvény hatálya alá, és mivel a tízparancsolat is a mózesi törvény része volt, hiszen az egész törvényhez az is hozzátartozott /Jakab 2:9-11; Zsidók 9:19/, többé az nem volt érvényes rájuk!

Ezt a fordulatot igen nehezen értik meg sokan és ez a meg nem értés akadályozza őket annak elfogadásában. Egy szemléltetéssel tegyük könnyebbé a megértést. Ha kihívom a Paprika TV szakácsát, hogy főzze meg nekem az ebédet, ő kijön és azt mondja: - »Nem azért jöttem, hogy levegyem a fazekat a tűzhelyről, hanem hogy az ételt megfőzzem.« Hát nyilván, mielőtt megfőzné, nem fogja levenni. De miután megfőzte, nyilván le fogja venni, és nem hagyja leégni. Fontos tehát a sorrend. Nem azért jött, hogy levegye, hanem hogy megfőzze. És amíg nem főzte meg, nem is veszi le. Utána viszont leveszi.

Jézus cselekedete és mondanivalója ezáltal könnyebben érthetővé válik. Nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hiszen az még beteljesedésre vár. Hanem hogy beteljesítse. De miután az bekövetkezett, akkor törölte el, vagyis tette félre annak érvényességét. Tehát nem arról van szó, hogy azért lett érvénytelenné téve Mózes Törvénye, mert az rossz volt, és most jóra lett cserélve, hanem mert betöltötte a célját!

Arra a kijelentésre, hogy a tízparancsolat erkölcsi értékítéletei már nem érvényesek, sokan felkapják a fejüket és azt mondják – ha ez igaz lenne, mindazt lehetne cselekedni, amit a tízparancsolat tilt, és ez elképzelhetetlen! Valóban, de nem is erről van szó, hanem arról, hogy bizonyos kötelességek hatálytalanítva lettek újabb kötelességek által.

Figyeljünk Jézus tanítására. Ő nem helyezte a törvény szellemiségét a mózesi törvény betűjének ellenébe, hanem hozzáadta a szellemet a betűhöz. Jézus tanításának lényege az, hogy a törvény szellemének szélesebb alkalmazása van, mint a betűjének. Ha meggyilkolsz valakit megszeged a törvény betűjét, ha gyűlölsz valakit, megszeged annak szellemiségét. /Máté 5:21-22/ Tehát az újabb kötelességek a mózesi törvény szellemiségére helyezik a hangsúlyt, és nem a betűjére, ahogy pl. az Efézus 4:28 is mondja a lopással kapcsolatban, már kevés a tízparancsolat betűje: NE LOPJ – hanem azon tovább kell lépni, aktív munkát kell végezni, hogy még másokat is tudjon segíteni! /Ez a törvény szellemisége./

Képzeljünk el egy olyan ruhát, amire minták vannak rávarrva, azután képzeljünk el egy olyan ruhát, amibe hasonló minták vannak, most már nem rávarrva, hanem beleszőve /belefestve, vagy beleégetve/, de sokkal élesebben és hangsúlyozottabban. Ugyanígy olvashatjuk, hogy az újszövetségben Isten a szívbe írja be a törvényét. /Zsidók 8:8-13; 10:16/ De ez a törvény már nem a mózesi törvény betűje /minták a ruhára varrva/, hanem a mózesi törvény szellemisége /minták a ruhába beleszőve/, más szóval a törvény erkölcsi maximuma. Tehát nem a mózesi törvény betűje az, ami a keresztényekre érvényes, hanem az abból a törvény gyűjteményből származó alapelvek.

A betű törvényét hasonlíthatjuk a villamossínhez, az alapelveket meg a trolibusz áramszedőjéhez, amely már több mozgási lehetőséget biztosít. Ugyanakkor ezekhez az alapelvekhez hozzájönnek Krisztus parancsolatai és teljes életmintája /Máté 28:20; Fil 1:21/, valamint az apostolok életmintája és utasításaik /1Korinthus 11:1; Filippi 3:17; Apcsel 15:20/, amelyek összességében, mint a szabadság törvénye néven van megnevezve, amely Krisztus törvénye. /Jakab 2:12; Galata 5:13-14; 6:2; 1Korinthus 9:21/ Ez a krisztusi törvény szabadította meg a keresztényeket a bűn és a halál törvényétől, vagyis a mózesi törvénytől és annak átkától. /Róma 8:2-4/

Fontos tudni, hogy a mózesi törvény egyrészt bűn-megfékezési szerepet is betöltött, mint bűn-tükör /Róma 3:20/, de ugyanakkor az emberi természet romlottsága miatt átokhalálra is ítélte az alatta lévőket. /1Mózes 8:21; Jakab 4:5; Galata 3:10/ Ennek a törvénynek az átkát vette Krisztus magára /Galata 3:13/, eleget téve követelésének azt fára szegezte /Kol 2:14/, és ez egy óriási dolog, mert ezáltal, a Krisztusban való hit által van bemenetelünk a kegyelem alá! /János 1:17; 1Korinthus 1:4/

A különbséget az ószövetség és az újszövetség, a betű és a szellem, és azok szolgálata között a 2Korinthus 3. része fejti ki, ahol nyíltan kimondja, hogy a tízparancsolat szolgálata a „halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata” volt, a kárhoztatás szolgálata. És bár dicsőséges is volt, hiszen Istentől származott /2Mózes 34:29/, de a szellem dicsőséges szolgálata mégis felülmúlja, hiszen az Jézus által tökéletességre visz. /2Kor 4:6; Zsidók 7:19; 9:9; 10:14/

Teljesen téves tehát a bevezetőben felvetett gondolat, miszerint a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnének, mert hogy azt Jézus nem lerombolta, hanem beteljesítette. Úgy pontos, hogy beteljesítette, azután érvénytelenítette. Az Isten túllépett rajta, mint betűn, amely a mózesi törvény keretében megölte a törvény cselekedetei alapján élőket, hiszen senki sem tudta hiánytalanul megtartani a 613 törvényt. /Galata 3:10/ Ezért mondta Péter apostol, hogy a mózesi törvény »egy olyan iga, amelyet senki nem tudott elhordozni.« /Apcsel 15:10/ Ezt az elhordozhatatlan igát megtenni „a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei” alapjának – igen nagy melléfogás, ugyanakkor végzetes hiba is!

Hiszen mi nem a Krisztus halála előtti időben élünk, hanem utána. Ő az üdvtörténet egy másik időszakában élt, mint mi. Tőle megköveteltetett az ószövetség minden törvényének a betöltése. Jézus tökéletesen engedelmeskedett az Istennek, amikor vallásos szertartásként körülmetélték. /Róma 15:8/ Vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy megerősítse az Atyáknak tett ígéreteket. Viszont ha egy keresztényt körülmetélnek, nem egészségügyi vagy higiéniai okból, hanem előírásos vallásos szertartásként, tehát mint üdvösségszerző feltételként hajtják végre, akkor ezzel a keresztény megtagadja Krisztus befejezett munkáját, és magát a mózesi törvény, és egyben annak átka alá is helyezi, kiesik a krisztusi kegyelemből.

Ebbe a csapdába estek a galatabeli keresztények, ezért mondta nekik Pál, hogy mivel ebbe tudatlanul belementek, kötelesek az egész, /613/ törvényt hiánytalanul megtartani. /Galata 5:1-4/ Mert vagy Krisztust követik, és a mózesi törvény betűjéhez nem ragaszkodnak, vagy ha annak akárcsak egyetlen tételéhez ragaszkodnak /mint Mózes törvényéhez/, akkor az egészet meg kell tartani, mivel a törvény egységes egész volt. Ha egyet megtart, még további 612-őt meg kell tartania, és ha megtart 612-őt, de egy hiányzik, akkor elbukott, és az üdvössége füstbe ment terv csupán.

De ugyanez vonatkozik a tízparancsolatra is. Ha érvényesnek jelentik ki a betűjét, akkor az egész ószövetségi gépezet beindul, hiszen pont a tíz ige volt a központi alapja az ószövetségnek, amire nézve megkötötték. A többi parancsolat ehhez jött hozzá. /2Mózes 34:28; 5Mózes 4:13; 9:11; 29:1; Zsidók 8:9; 9:19-20/

Ha tehát igaz az, hogy a kereszténység közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek, akkor az is igaz, hogy a kereszténység visszakerült a mózesi törvény, és annak átka alá, és a krisztusi kegyelemből kiesett. Mert hiszen a betűnek /ami öl/ a szolgálatát a szellem szolgálata /ami megelevenít/ váltotta fel, amit viszont nem lehet sem felcserélni, sem összepárosítani a betű beteljesedése és eltörlése után. /2Korinthus 3:6/

A tízparancsolat ószövetsége a szolgaságra visz /Galata 4:21-31/, ezért a mondat csak úgy fogadható el, hogy 'a zsidóság közös erkölcsi értékítéletei a tízparancsolatra épülnek', melyet Krisztus nem rombolt le, de be sem teljesített, hiszen többségükben elutasítják mint Istentől küldött Messiást. Aki meg nem utasítja el, hanem elfogadja, az már az újszövetség hatálya alá kell hogy tartozzon, és annak alapelveit kell hogy betartsa, a Krisztus királyi törvényét, amely a mózesi törvény szellemére épül, és nem a betűjére, éppen ezért nem is nevezik tízparancsolatnak sehol!

Itt még érdemes és fontos megjegyezni, hogy nem csak az ökumenikus keresztények gondolják tévesen azt, hogy még mindig a tízparancsolat érvényessége alatt vannak, hanem különösen a szombat ünneplő Hetednapos Adventisták, akiket prófétanőjük E.G.White arra tanított, hogy a tízparancsolat nem is tartozott a mózesi törvények közé. Ezért aztán a 24 órás, estétől estéig tartott szertartásos szombat ünnep elkívánásával /kötelezővé tételével/ nem is lehet kiesni a krisztusi kegyelemből.

Azonban a Malakiás 4:4-ben maga Jahve/Jehova Isten mondja, hogy a Mózes törvényét Izraelnek adta a Hóreb /Sínai/ hegyen. A János 1:17 szerint is a törvény Mózes által adatott.

Pál azt mondja, hogy a törvényt a törvényszegések nyilvánvalóvá tétele végett adták /Galata 3:19; vö. Róma 3:20/, a Róma 5:13-14 szerint viszont a mózesi törvény előtt a bűnt nem lehetett senkinek felszámítani, a bűn által a halál mégis uralkodott /tehát a törvény nem léte ellenére/. A mégis uralkodott kifejezés a törvény hiányára utal, tehát annak ellenére uralkodott a halál, hogy nem lett kiadva a tízparancsolat /se a többi 603/ a Mózes előtti időszakban.

Az úgy jött be utólag, és ez növelte meg a bűnöket /Róma 5:20/, tehát leginkább a tízparancsolat NE KÍVÁND parancsa volt, amelyet senki nem tudott teljesen megtartani a romlott természetű ember irigységre késztető hajlama miatt, ezért is volt „a halálnak kőbe vésett szolgálata” (Jakab 4:5; 2Korinthus 3:7)

Másrészt a tízparancsolatot /az egész 613 parancsolat keretében/ csak a vallási okból végzett körülmetélkedés /vagy egyéb mózesi törvény elkívánása/ esetén KELL megtartani /Gal 5:3/, hiszen az egész törvény megtartása emiatt szükséges, két külön egész törvény meg nincs, csak egy, ami Mózes által adatott, és ami minden parancsolatot tartalmazott! /vö. 5Móz 4:8; 2Király 17:13; 21:8; Máté 22:40; Galata 5:3,14; Jakab 2:10/ És ez alól a szombat sem kivétel! /Nehémiás 10:29-31; János 1:17; 7:23; Zsidók 9:19/