12.
Zsidó vagy keresztény ünnep a szombat?
Ha
a szombat keresztény ünnep lenne, akkor nyilvánvalóan feljegyzés
készült volna a szent szellem által újjászületett keresztény
ősgyülekezet szombat ünnepléséről, azonban ilyen feljegyzés az
USZ-ben nem található.
Pál
apostol a szombatokat a zsidók /és szimpatizánsaik/
evangélizálására fordította, mivel azok szombatonként nagy
rendszerességgel olvasták Mózest, aki által a törvény /és a
szombat/ adatott. [Adventista idegeket megtépázó kérdés, miért
olvasták szombat napokon Mózest, ha a szombat nem tartozott a Mózes
törvényéhez, hanem csak a ceremoniális fantázia nevű
törvények!?
/Lásd: Apcs 13:14; 15:21;
16:13, 17:2; Ján 1:17a; 7:19,23/]
Hogy
nem a szombatot ünnepelni ment hozzájuk, igazolja Apcs 17:2, mely
szerint „vetekedett
velük az írásokból”,
és vetekedni /dielexato/
meg ünnepelni /eortadzómen
- 1Kor 5:8 /az két különböző dolog.
Ha
igaz lenne, hogy a szombat érvényes maradt az USZ-ben is, akkor
kellene feljegyzésnek lennie arról, hogy a keresztény gyülekezet
szombat napon szombatot ünnepel a
keresztény gyülekezetben.
Ilyen feljegyzés azonban nincs!
De
van feljegyzés arról, hogy a
hét első napján
összejöttek, és Pál tanítása egészen éjfélig elhúzódott.
„A
hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér
megszegésére, Pál prédikál vala nekik, mivelhogy másnap el
akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.” (Vö.
Apcs 20:17, Károli)
„A
szombatoknak (a hét) első napján egybegyűltek a kenyér
megtörésére, Pál fejtegetést tartott nekik, mert másnap indulni
szándékozott, és elnyújtotta az Igét (a szót) éjfélig.”
(Apcs
20:7, Vida)
Az
adventista irodalomban létezik olyan kiadvány, amely szerint ez az
összejövetel szombaton történt, és vasárnap kora reggelig
eltartott. /Lásd: Krisztus és a szombat. 1994. IV. évnegyed.
Kiadja a Heted-Nap-Adventista Reform Mozgalom Magyarországi Uniója.
46. old./ A kiadvány ezzel kapcsolatban a következőt állapítja
meg: „A
tanítványok pihentek szombaton, mesterük halálát gyászolták,
mialatt Jézus, a dicsőség Királya a sírban feküdt.”
Nos,
Jézus
pénteken, délután három óra körül halt meg a kínoszlopon.
Másnap volt a szombat. Aztán eljött a
harmadik nap,
vasárnap. Jézus még életében megmondta a tanítványainak, hogy
„meg
kell öletnie, a
harmadik napon
pedig fel kell támadnia”
(Lukács 9:22). A
bibliai beszámoló szerint a következő történt:
„A
hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala,
oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a
kő a sírról.” (Ján
20:1)
Mivel
a törvény szerint a napokat estétől estéig számították /vö.
3Móz 23:32/, ha péntek délután feszítették meg, akkor a sírban
töltött második nap szombat estével kezdődött, ami a következő
nap estéig tartott, estétől pedig másnap estig tartott a
vasárnap, a sírban töltött harmadik nap, a hét első napja,
mivelhogy a szombat volt a hetedik, a hét utolsó napja. Jézus
tehát vasárnap reggel támadt fel, a harmadik napon.
Ha
a tanítványok szombaton pihentek /hiszen zsidóként a szombat
állandó pihenőnapjuk volt egész addigi életükben/, akkor a hét
első napján este történő összejövetel már csak a szombat
elmúltával történhetett, amikor Pál összejött a tanítványokkal
és a tanítást éjfélig elnyújtotta.
Az
adventisták amellett kardoskodnak, hogy a szombati pihenőnap, mint
az általuk kitalált Teremtés Emlékünnepe /ami egyébként sehol
nem szerepel ilyen elnevezés alatt a Szentírásban!/ megmaradt a
keresztények számára is érvényesnek, tehát evidens, hogy
szombaton jöttek össze Pálék, ami még másnap is szombatnak
számított, nem véletlenül írja a görög szöveg, hogy „mia
tón szabbatón”
volt az összejövetel. (vö. Apcs 20:7)
Azonban
komoly bibliakutatók rögtön cáfolják ezt pl. a Márk 16:1-2
verseivel: „Mikor
pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab
[anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén,
megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a
sírbolthoz menének napfelkeltekor.”
Itt
a hét első napja mögött ugyanaz a görög kifejezés áll, mint
az Apcs 20:7-ben: „mia
tón szabbatón”.
Azonban az 1. vers megjegyzi, hogy a szombat elmúltával.
Márpedig ha elmúlt a szombat, akkor a
hétnek az első napja, ami a szombat után jön, nem lehet újra
szombat,
mivelhogy a hétnek utolsó
napja
volt a szombat, és nem jött két szombat nap egymás után. Azért
mondja, hogy elmúlt a szombat, és utána jött a hét első napja.
Ha pedig Pálék a hét első napján jöttek össze, akkor az a
vasárnapra bizonyíték, nem a szombatra!
Az
adventisták tehát abszolút tévedésben vannak az összejövetel
napjának meghatározása tekintetében, meg hogy szerintük ez az
idézet bizonyítaná a szombat ünnep érvényességét a
keresztények számára az USZ-ben. De mint láthatjuk, erről szó
sincs!
Ugyanilyen
félreértés részükről az Apcs 13:42 versének értelmezése is,
amely alapján állítják, hogy Pál nem használta ki a lehetőséget
a szombat érvénytelenségének a meghirdetésére, amikor a
pogányok kérték az újabb prédikációt a következő szombaton.
A
Károli-féle
fordítás /meg a hozzá hasonlók/ pontatlansága közrejátszhat
ebben, mivel használja a pogány
kifejezést,
azonban a görög szöveg nem! Hasonlóképpen kihagyja a Csia
Lajos-féle fordítás is: „Mikor
a zsinagógából kimentek
/Pál
és Barnabás/,
kérlelték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik
ezekről a dolgokról.”
/Lásd még a katolikus, protestáns, Békés-Dalos, stb.
fordításokat is./
És
hogy kik kérlelték őket, az kiderül a következő versből. Akik
Pálékat követték: a zsidók és az istenfélő prozelitusok –
nem pedig a pogányok! Nekik mondták Pálék, hogy maradjanak meg az
Isten kegyelmében. És ez annál is inkább kézenfekvő, mivel az
összejövetel a zsidók zsinagógájában volt, és Pál beszéde
Ábrahám nemzetének fiaihoz és a köztük lévő istenfélők felé
szólt. /vö. Apcs 13:14-16, 26/
És
hogy ott és akkor a szombat érvénytelenségét nem hirdette meg,
hát nyilván a frontális ütközést nem látta célszerűnek
azokkal, akik enélkül is irigységgel betelve és káromlást
szólva ellene mondtak Pál beszédének. Ha megteszi, nyilván olaj
lett volna a tűzre! /vö. Apcs 13:45/
Nem
maradt el azonban a szombat érvénytelenségének a meghirdetése.
Hiszen Pál igenis isteni tekintéllyel kihirdette a Kolosséban élő
keresztényeknek:
„és
titeket is, akik halottak voltatok bűnbeeséseitek és (hús)testetek
körülmetéletlensége következtében, megelevenített titeket Vele
együtt és megkegyelmezett minden bűnbeeséstekért, eltörölte az
ellenünk szóló kézzel írt, tételekbe foglalt adóslevelet,
amely minket terhelt, eltette az útból, odaszögezte a keresztfára
(kínkaróra), lefegyverezte a fejedelemségeket és a
hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította,
diadalmaskodott rajtuk Őbenne. Tehát senki ne ítélkezzék
fölöttetek étel, vagy ital vagy ünnep vagy újhold, vagy
szombatok tekintetében, amelyek a jövendők árnyékai, a
test(ület) pedig a Krisztusé.” (Kolossé
2:13-17)
Mindjárt
a következő versben hozzáteszi, senki nem fossza meg őket a
győzelmi díjtól esetleg az által, hogy olyanokat követnének,
akik hiú módon felfuvalkodnak saját hústestük elgondolásából,
vagy akik alázatoskodásban és angyalok tiszteletében tetszelegnek
maguknak, vagy akik „látomások
után” indulnak. (18.
v. Vida)
[Igen
fontos ez a kijelentés a látomásokkal kapcsolatban, hiszen ez az
egyik legdrasztikusabb ördögi praktika, ahol a karizmatikusok
magukat igazolni kívánják, és megvetik a lábukat mindenhol, ahol
e hamis karizmák beáramlásának utat engednek. Bizony hogy az
adventizmus is karizmatikusnak számít, mert egy igaznak beállított
hamis karizmára épül, a prófétaságra!]
Sajnálatos
módon az adventista mozgalom pontosan egy olyan valakit követ, aki
„látomások
után indul”-t el,
mégpedig E.G.White ez a személy!
Ő
pontosan az ellenkezőjét tanítja, mint Pál, hiszen szerinte az „a
törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje”,
amelyik a IV. parancsolatot, tehát a szombatot tartalmazza. „A
hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazságnak különösen
vitatott pontja.”
/Korszakok nyomában, 389. és 539. oldalak/
Ezzel
E.G.White hasonlóképpen ellene mond Pálnak, akárcsak azok,
akikről már az előbbiekben szó volt az Apcs 13:45 feljegyzése
szerint.
Ugyanis
a szombathoz ragaszkodni nem a hűség, hanem a hűtlenség jele,
mivel a 24 órás szombat annak a törvénynek a része, amelyről
mint Mózes törvényéről írja Pál a Zsidók 10:1-ben: „...
a törvényben a jövendő jóknak árnyéka,
nem maga a dolgok képe van meg”.
Tehát
a törvény is és benne a szombat is a jövendő jók árnyéka
volt, mégpedig a Krisztusban kapott mennyei dolgok, megváltás,
megigazulás, újjászületés, Isten folyamatos nyugalmába kerülés,
stb. árnyékai. /Vö. Zsid 8:5a; 9:11; 4:3,11/
Zsidók
4:10 mondja: „Mert
aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott
cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól,”
Milyen cselekedeteitől?
„Tudván
azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem
a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban
hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a
törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem
igazul meg egy test sem.”
(Gal 2:16)
Vagyis
a törvény betöltésének szándékából, ami a 10 parancsolat
betöltésének a szándékára ugyanúgy vonatkozik, ami mellett az
adventisták kardoskodnak, hogy azt be kell tölteni, mert az a hűség
egyetlen próbaköve. Ami az isteni kinyilatkoztatás teljes
félreértése, és háttérlátomások által inspirált hamis
beállítása, félremagyarázása.
Hanem
a
mózesi törvényhez tartozó cselekedetektől éppen hogy meg kell
nyugodni,
mivelhogy a szombat Mózes törvényéhez tartozik, amit legjobban a
zsidók tudtak, nem véletlenül mondja a szöveg:
„Mert
Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői,
mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
(Apcs 15:21)
Egyértelmű,
hogy a heti szombatokon olvasták Mózest /nem az utólag kreált,
ceremoniálisnak titulált szombatokon/, márpedig ha Mózest
olvasták szombaton, akkor ez világosan bizonyítja, hogy Mózes és
a szombat egyértelműen összefügg/összetartozik, és nem lehet
Mózesnek csak az. un. hamisan ceremoniálisnak nevezett törvényeket
tulajdonítani, tehát mindazokat, amik a tízparancsolaton kívül
vannak. Mert ha ez igaz volna, akkor a tízparancsolat szombatján
nem olvasták volna állandóan Mózes ceremoniális törvényeit,
ami ez esetben teljesen nonszensz lenne!
Pontosan
ide illik Zsidók 10:28 kijelentése: „Aki
megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra
irgalom nélkül meghal;” -
Na és, a tízparancsolatot ha valaki megveti, azzal mi történik,
ha az nem tartozik Mózes törvényéhez? Arra teljesen más
jogkövetkezmények vonatkoznak, mivel ő nem Mózes ceremoniális
törvényét vetette meg, hanem Isten törvényét? Na és erre hol
van a külön paragrafus, ha a Zsidók 10:28 rájuk nem vonatkozik?
Nincsen sehol!
Bizony
hogy rögtön elvérzik az adventista álláspont és felfogás a
törvény mibenléte tekintetében, és az ördögi manipuláció
lelepleződik, amikor rafinált módon szétszedik a törvényt, hogy
nézetük szerint manipulálhassák azt, és a tízparancsolatnak
teljesen más eredetet tulajdonítsanak, mint Mózes törvényének.
Nem véletlenül nem idéznek soha olyan bibliaverseket, amelyek
leleplezik őket, mint Pl. Malakiás 4:4 versét, ahol Isten maga
mondja:
„Emlékezzetek
meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem
ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és
ítéletekül.”
A
tízparancsolatról nyilván nem kellett megemlékezniük, csak a
ceremoniális törvényekről, ha /itt és mindenhol másutt/ a Mózes
törvénye a ceremoniális törvényt jelenti. Mivel amikor Isten azt
kívánta kinyilvánítani, hogy a tízparancsolatról emlékezzenek
meg, akkor nyilván minden egyes zsidónak egyenként és külön-külön
táviratot küldött, amiben részletesen kifejtette, hogy mikor kell
a tízparancsolatról megemlékezni és mikor a Mózes ceremoniális
törvényeiről, mert hogy az bizony nem tartozik egybe, hanem külön
van. Mivel hogy két egész törvény van, a tízparancsolat egész
törvénye, meg Mózes ceremoniális egész törvénye, csak ezt
akkor sokan nem tudták.
Jakab
levelének írója sem tudta, amikor leírta:
„Mert
ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az
egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne
paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem
paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”
(Jak 2:10-11)
Azonban
aki ezt mondotta, az ezt is mondta: „De
ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a
törvény által, mint annak megrontói.”
(Jak 2:9) Hol mondta? Mózes állítólagos ceremoniális
törvényében: „Ne
legyetek személyválogatók az ítéletben:” (5Móz
1:17)
Ha
tehát valaki ölt, vagy személyt válogatott, Mózesnek ugyanazt a
törvényét vetette meg, miként az adventisták ugyanazt a törvényt
vetik meg. Csakhogy erre is vonatkozik: „Annak
okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza.”
(Márk
10:9) Vagyis a törvényt!
Így
volt a törvény Krisztushoz írányító eszköz:
„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy
hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk
többé a vezérlő mester alatt.” (Gal
3:24-25) Tehát Mózes egész törvénye alatt nem vagyunk, sem a
hozzá tartozó tízparancsolat törvénye alatt nem vagyunk.
Isten
azzal, hogy „újról
beszél, óvá tette az elsőt” (Zsid
8:13), tehát az USZ által a mózesi törvény szövetséget, amit
Krisztus fájára szegezett. Mózes tételekben és parancsolatokban
adott törvényét így vitte Krisztus a halálba, és abból semmi
nem múlt el, amíg minden be nem teljesedett. /Lásd Kol 2:14; Eféz
2:15; Máté 5:18; Luk 24:44/
A
tételekbe foglalt terhelő adóslevél a Mózes törvénye volt,
amelynek átkától Krisztus váltott meg minket. /Gal 3:13/ Isten
őbenne törölte ezt el, őbenne adta a bűnök bocsánatát, az
ingyen való megigazulást az ő vére által, és őbenne
diadalmaskodott a démoni fejedelemségeken és hatalmasságokon.
/Vö. Róma 3:24-25; Ef 6:12; Ján 12:31; 14:30; 1Ján 3:8b; Luk
8:27-33/
Az
adventisták fenti adóslevél azonosítása kapcsán ismét
korszakalkotó felfedezést tettek, amennyiben állítják, a
görög szó, amelyet „kézírás”-ként fordítanak
/kheirographon/,
szó szerint „valami
kézzel írtat”
jelent. Isten viszont a 10 parancsot nem kézzel írta, hanem az
ujjával:
„Mikor
pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá
Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt
kőtáblákat.”
(2Móz 31:18)
Mózes
tehát a kezével
írta a törvény könyvében található rendeleteket, míg Isten az
ujjával, amiből következik, hogy az eredetük nem lehet ugyanaz.
És vajon miért írta Mózes a kezével és nem az ujjával? Mert
valószínű Egyiptomban a kutyák lerágták az ujjait, ezért volt
kénytelen a csonka kezével leírni. Különben ő is az ujjaival
írta volna.
De
ha ez a különbség egy mondvacsinált különbség, akkor ez a
törvény mondvacsinált különbsége is egyben, és a „senki
meg ne ítéljen”
szombatok dolgában /Károli/ nem csak az ún. ceremoniális
szombatokra utal, hanem a tízparancsolat szombatjaira ugyanúgy,
mivelhogy
Mózesnek nem volt két törvénye.
/Vö. 2Kir 2:3; 2Kró 23:18; Ezsd 7:6; Dán 9:11, 13; Luk 24:44; 1Kor
9:9/ Mert ha volt, akkor vajon melyikre vonatkozott Istennek ez a
kijelentése:
„...az
Úr /JHWH/
törvénye
a te szádban legyen... elhagyta az Úr /JHWH/
törvényét...
az Úrnak /JHWH/
törvénye
tökéletes”
(2Móz 13:9;
2Kró
12:1; Zsolt 19:8).
Vajon
melyikre vonatkoznak fenti kijelentések, az ún. erkölcsi törvényre
/10 p./, vagy az ún. ceremonális törvényekre, vagy mindkettőre?
Ha a törvény átka a ceremoniális törvényre vonatkozott, akkor
miért beszél a 2Kor 3:7 a „halálnak
betűkkel kőbe vésett” szolgálatáról,
azt talán be tudta tartani a tökéletlen ember a tökéletes
törvényt, hogy NE KÍVÁND?!
Mert
ha nem tudta megtartani, akkor éppen hogy gerjesztette az átkot a
tökéletes, szent igaz és jó törvény, mivel
az ember önmagában nem szent, nem igaz és nem jó, és éppen
ezért került mindenki a törvény átka alá,
amely alól Krisztus a halála által megszabadított.
És
ne hogy már a Mózes törvényéből kiragadott, érvényesnek
kikiáltott szombattal visszakerüljön bárki is a törvény és
annak átka alá, és ne hogy már valaki a szent szellem által
betartsa a szombat-törvényt, meg a tíz törvényt, meg az összes
többit, mert akkor
feleslegessé válik a Krisztus váltsághalála, ha a törvény
betöltése által bárki képes kimunkálni a saját üdvösségét.
Különleges
egy nép az adventista, nekik a törvény is érvényes, meg a
Krisztus halálából fakadó kedvezményeket is igénylik, csak a
Mózes törvényét nem igénylik, amit Isten számon kért a
zsidóktól, hogy tartsák
meg.Természetesen
a tízparancsolaton kívül, mert azt már úgy is megtartották, és
soha semmit nem kívántak meg, azért is volt csak a Mózes
ceremoniális törvényének megszegőire kimondva a halálos ítélet,
a tízparancsolat megszegőire nem.
De
ha
a tízparancsolat megszegőire is ugyanaz az átok vonatkozott, akkor
fuccs az egész adventista törvénykalkulációnak,
hiszen akkor E.G.White nyomán nyakik merültek a törvényeskedésbe,
és érvényes rájuk 1Timótheus 1:5-7 kijelentése:
„A
parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből
és igaz hitből való szeretet: Melyektől némelyek eltévelyedvén,
hiábavaló beszédre hajlottak: Kik törvénytanítók akarván
lenni, nem értik, sem amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek.”
Ennélfogva
érthető, hogy Pál az ilyen értelem nélküli törvénytanítók
kritikájára vonatkozóan kijelenti:
„Senki
azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy
ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek [csak] árnyékai
a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.”
(Kol 2:16-17)
Most
azért mit kísértitek az Istent adventisták, „hogy
a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink,
sem mi el nem hordozhattunk?”
(Apcs 15:10) Ne hogy már egy olyan 24 órás szombatot tegyenek meg
az engedelmesség fokmérőjének a „Teremtés Emlékünnepe”
kitalációja kapcsán, amelyet Isten teljesen más okból vezetett
be népe körében, és adott nekik kizárólagos jelként:
„És
megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és
kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és
kinyújtott karral. Azért
parancsolta
neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.... Te
szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombatjaimat bizony
megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek
nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az
Úr, aki titeket megszentellek... Legyen közöttem és az Izrael
fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a
mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.”
(5Móz 5:15; 2Móz 31:13, 17)
Csak
hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal, amikor Isten azt
mondja, hogy hat napon teremtett és a hetedik napon megnyugodott, ez
nem arra indok, hogy ennek lemásolása által, ennek utánzataként
tartsák meg Izrael fiai a 24 órás szombatot, mivel nem ezt
határozza
meg indoknak, hanem az egyiptomi szolgaságból való kihozatalt
határozza meg. Az Isten a saját szombatját a saját hatnapos
teremtésével indokolja, amihez az embernek abszolút semmi köze!
Isten
közli, hogy Ő miért nyugszik szombaton - mert
hat napon teremtett;
és közli, az ember miért ünnepeljen 24 órás szombatot - mert
szolga volt Egyiptomban.
Ne hogy már bárki is keverje a kettőt, hogy E.G. White a látomásai
által mégis megtette, világos, hogy a diabolosz /h.
szátan, g. diaballó/
áll mögötte, akinek lételeme, hogy mindennel szembe megy, amit
Isten kijelent.
Az
adventizmus számtalan állításában teljesen szembe megy az Isten
kijelentéseivel,
pl. hogy Ádám szombat ünneplő volt, holott egy szikra kijelentés
nincs róla, hanem pont az ellenkezőjéről van, hogy élete minden
napján fáradtságos munkájából kell élnie!
Aztán
az is egy humbug kijelentés az adventisták részéről, hogy a
szombat szó és a munka heti hetedik napon (szombaton) való pihenés
fogalma kezdettől fogva közös a világ legtöbb ősi és modern
nyelvén. Ami a Szentírástól teljesen független bizonyíték
/lenne/, amely állítólag megerősítené a bibliai tanítást,
miszerint Isten hetedik napi szombatja megelőzi a judaizmust. A
szombati szent pihenőnap fogalmát szinte minden kultúra
megértette, elfogadta és gyakorolta Babilonból a modern időkig.
Állítják nagy lelki nyugalommal.
Azonban
e nyakatekert érvelés elbukik azzal, mely szerint Isten
a zsidóknak kizárólagos szövetségi jelként adta a 24 órás
szombatot,
amit az is igazol, hogy a
kapujukon
belüli területre
határozta meg annak érvényességét
/vö. 2Móz 20:10/. Márpedig ha
abban az időben az egész világon ismert lett volna a szombat
megtartása, akkor ennek a kikötésnek semmi értelme nem lenne.
Egyébként meg bárki is szenilisnek nézi Istent, hogy a szombatot
szétszórja az egész világon, utána meg azt elfelejtve,
szövetségi jelként határozza meg Közte és népe között?
Vegyék már észre magukat az adventista vezetők, hogy önmagukra
nézve milyen veszélyes, istenkáromló ostobaságokat állítanak!
Mit
olvasunk Zsolt 147:19-20-ban? „Közli
igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izraellel.
Nem
tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velük.
Dicsérjétek az Urat!”
Márpedig ha nem közölte velük sem a végzéseit, sem a
törvényeit, akkor azok honnan találták ki maguknak a hetedik napi
pihenés alkalmazását, ha nem utólag koppintották le a zsidók
igen sok tekintetben hasznos gyakorlatát?! Ennélfogva a
24 órás szombat soha nem volt és nem lehet keresztény ünnep,
hanem csakis zsidó, amely egy letűnt korszak mércéje volt.
/Vö. Ézs 56:1-6, 3Móz 24:8; 2Móz 31:16/
Hogy
a pátriárkáknak /Ábrahám, Izsák, Jákób/ Isten adta volna a
szombatot, ezt az is cáfolja, amit 5Móz 5:2-3-ban Mózes kijelent:
„Az
Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem a
mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk,
akik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.”
A szövetség meg a tízparancsolat viszont nagyon is összefügg:
„És
kijelenté nektek az ő szövetségét, amelyre nézve utasított
titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két
kőtáblára.” (5Móz
4:13) Ha pedig az ősatyák nem voltak benne a /törvény/
szövetségben, akkor abban a szombatban sem voltak, amely a
szövetségkötésnek volt az egyik kötelező és feltűnő eleme.
Viszont
ami a keresztényekkel való viszonyt illeti, Isten Pál által egy
olyan folyamatos nyugalmat említ, amely a teremtési munkálatok
befejezésétől kezdve még ma is tart, és amely nyugalomba a
Krisztusban való hit, és a Krisztus törvényének való
engedelmesség által lehet bejutni.
Pál
apostol a szent szellem által idézi Istent, Aki megesküdött, hogy
a pusztában vándorlásra ítéltetett keménnyakú nép nem fog az
ő nyugalmába bemenni, tehát az isteni áldásoknak nem lesz
részese. /Zsid 3:11/
Ez
intő példa a keresztényeknek, ne hogy valakinél is kialakuljon az
Istentől eltávolító gonosz szív, a hitetlenség, hiszen egy
önátadott /nem az általános keresztény kultúra álcája mögé
bújó, névleges/ keresztény már részévé lett Krisztusnak
/hitet gyakorolt és gyakorol benne/, sokkal inkább szükséges
tehát egymást inteni minden
napon, amíg tart a ma. /Zsidók
3:12-14/
Ez
a „ma” azzal a nyugalommal egyenlő, amely a világ
megalapításának bevégzésétől, a teremtő cselekedetektől való
megnyugvástól, tehát a hetedik nap kezdetétől datálódik. Ebbe
az egyértelműen nem 24 órás nyugalomba van lehetősége a
keresztény hívőknek bejutni. Pál buzdít is „Igyekezzünk
tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek
ugyanazon példájába ne essék.”
(Zsid 4:11)
Tehát
tanuljunk a hitetlen zsidók példájából. Nekik a Kánaán lett
volna az, ami nekünk a Krisztus. A benne kapott nyugalom az, ami
Isten népe számára rendelkezésre áll. Ez az ő szombatja. /Zsid
4:9/ Használjuk ki ezt a lehetőséget, hiszen a szombati
nyugalomnak ez a folytonossága egészen e jelenlegi gonosz korszak
lezárásáig a rendelkezésünkre áll. Sőt még azon túl is, egy
kerek ezer esztendőn át.
Míg
erre figyelünk, azt is észre kell vennünk, hogy a Zsidók 3. és
4. részében a 24 órás szombat ünnepről egyetlen szó említés
sincs. A
teremtés 7. napjának megszentelése, és a zsidók egyiptomi
fogságból való szabadításával megindokolt 24 órás szombat
ünnep közötti összefüggést Isten kizárólag a zsidókkal
tudatja, ezért is zsidó ünnep a szombat.
A
„Teremtés Emlékünnepe” mint olyan, amit az adventisták
hangoztatnak, az ihletett Szentírásban nem is létezik! Vagy
mutassák meg az Úr /Jehova/ ünnepeinek felsorolása között ezt,
hogy hol beszél a Biblia szövege a Teremtés Emlékünnepéről?
Mert sehol nem beszél! /Vö. 3Móz 23. rész/
Még
csak azt sem lehet mondani, hogy Ádám által az egész emberiség
kapta volna, hiszen a
Biblia sehol nem írja, hogy Isten bármit is mondott volna Ádámnak
a szombat ünnepléssel kapcsolatban.
Minden ilyen irányú kijelentés csupán belemagyarázás az Igébe,
amely komoly felelősségre vonással jár! /Vö. Példa 30:5-6/ A
szombat Mózes, nem Ádám által adatott.
„És
a Sinai hegyre leszállál, s szólál velük az égből, s adál
nekik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és
parancsolatokat. A te szent szombatodat is megjelentéd nekik, és
parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nekik
szolgád, Mózes által.”
(Nehémiás 9:13-14)
Az
adventisták kínlódásait mutatja az, ahogyan a szombat
érvényességét próbálják bizonyítani a Mózes előtti és a
Krisztus halála utáni időszakokból. A Nehémiás idézetében
említett szombat tartásra vonatkozó isteni parancsot keressük a
Mózes előtti és a Krisztus halála utáni időszakban, de sehol
nem találjuk! Az adventisták abból élnek, amit a Mózes és a
Krisztus haláláig tartó időszakbók kiszedegetnek és a saját
szája ízük szerint kombinálnak, ahogy nekik tetszik, amire a
karizmatikus E,G.White hamis prófétaságából, és hamis
törvénytiszteletre való felbujtásából megerősítést nyertek.
Pl.
a Kolossé 2:16-ban Pál
apostol szerintük összefoglalja a szombat napok többes száma
szerinti régi ünnepi rendszer sok szombati ünnepnapját – a
tízparancsolaton kívül, tehát az évi ünnepkör ceremoniális
szombatjait. Ez az érvelés azonban csak addig áll, amíg nem
találsz rá a Szentírásban arra, hogy a
tízparancsolat szombatja is van szombatoknak nevezve.
/Vö. 2Móz 31:13; 3Móz 23:38; Ézsa 56:4; Ez 20:12-13, 20-21;
44:24/
Tehát
Pál
a Kol 2:16-ban a szombat
ünnepek mindenféle
fajtájáról beszél, a jelként funkcionáló tízparancsolat
szombatjairól ugyanúgy, mint a szombatévekről.
/2Móz 23:10-12; 3Móz 25:1-8/, továbbá
a szombatok szombatjáról, a nagy engesztelési ünnepről. /3Móz
16:30-31; 23:27-32/
Ezek
után az adventisták – komoly érv gyanánt – kinyilvánítják
a szombat érvényességében való hitüket.
Hiszen
Jézus nem azt mondta, imádkozzanak a követői, nehogy a futásuk
szombat napra essen?! /Máté 24:20/ Ez az ő olvasatukban azt kell
hogy jelentse, imádkozzanak, ne hogy elessenek a szombat áldásaitól.
[Igaz, hogy a
futás jelenti az áldást /hogy
futhatnak/,
de mindegy!]
Ellenben
Jézus a szombatot és a telet együtt említi. Ez azt jelenti,
imádkozzanak, ne hogy elessenek a tél áldásaitól? Biztosan nem
erre gondolt Jézus. Mert ha a tél akadályt jelent, akkor a szombat
nap is az volt. Hiszen a zsidók még a szombat napi nyoszolya
hordásba is belekötöttek, hogyne kötöttek volna bele egy szombat
napon vonuló nagy tömegbe. /Vö. Ján 5:10/ [Nem beszélve a
harcias
zelótákról,
akik rögtön meg is torolták, ha valami nekik nem tetszett, és az
ő felfogásukkal nem egyezett.]
Na
és a Lukács 23:57 nem azt mondja, hogy az USZ-ben is megmaradt a
szombat? Nem. Krisztus tanítványai bár valóban nyugodtak a
parancsolat szerint, de mivel zsidók voltak /és a zsidók között
éltek/, ez érthető is. Bizonyos gyakorlatok automatikusan
berögződtek náluk. Mert akik itt nyugodtak szombaton, azok a
temetést is zsidó szokás szerint végezték. /Vö. Ján 19:38-40/
De ez nem jelenti azt, hogy mindez kötelező lett volna nekik, akár
nekünk. Hanem kellett
bizonyos idő, amíg elszakadtak a zsidó gyakorlatoktól, bevett
szokásoktól és hagyományoktól.
Végül
Ézsaiás 66:23 sem mondja, hogy a szombat ünnep érvényes lesz az
új rendszer paradicsomi földjén is /Krisztus ezeréves Millenniumi
uralkodása alatt/. Az eredeti héber szöveg itt nem azt mondja,
hogy
„hónapról
hónapra és szombatról szombatra”,
hanem „újholdról-újholdra
és szombatról szombatra.”
Márpedig
az újhold az adventisták szerint is a Mózes törvényében
meghatározott ünnepekhez tartozott, amik szerintük is érvényüket
vesztették Krisztus halálakor. [Nem beszélve róla, hogy ez a
szöveg azt is bizonyítja, nem lesz elnéptelenedve a Föld ezen
időszak alatt, ahogy az adventisták hiszik.]
Mit
jelent akkor ez a szöveg? Az imádat gyakorlásának
rendszerességét/folytonosságát jelenti, amely azon nyelvhasználat
szerint lett kijelentve, amit abban az időben világosan
megértettek, hogy mit is akar kifejezni. Hasonlóképpen Istent
szolgálni
„éjjel
és nappal” azt
jelenti, hogy folyamatosan – és nem szó szerint éjszaka kell
istentiszteleti órákat tartani. /Vö. Jel 7:15/
És
vajon Jézus nem ünnepelt szombatot, akit mi követünk? De igen.
Csakhogy ne felejtsük el, ő a törvény alatt lett, mégpedig
szolgája a körülmetélkedésnek. /Vö. Gal 4:4; Róma 15:8; Máté
15:24/
Ha
valaki ily módon akarja követni, akkor metéltesse körül magát,
szombatonként a zsidók zsinagógájába menjen Mózest olvasni, de
akkor az EGÉSZ törvényt tartsa is meg, ha nem akar a törvény
átka alá kerülni! Ez esetben üdvözülni is fog a törvény
cselekedeteinek betartása által, és rajta lesz az adventisták
által meghatározott szombat tartás azonosító pecsétje, mely
mutatja, hogy egy valóban különleges néphez tartozik. /Luk 4:16;
Gal 5:3; 3:10/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése