Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 1Korinthus 9:24

2019. október 5., szombat

Zsidó vagy keresztény ünnep a szombat?


12. Zsidó vagy keresztény ünnep a szombat?

Ha a szombat keresztény ünnep lenne, akkor nyilvánvalóan feljegyzés készült volna a szent szellem által újjászületett keresztény ősgyülekezet szombat ünnepléséről, azonban ilyen feljegyzés az USZ-ben nem található.

Pál apostol a szombatokat a zsidók /és szimpatizánsaik/ evangélizálására fordította, mivel azok szombatonként nagy rendszerességgel olvasták Mózest, aki által a törvény /és a szombat/ adatott. [Adventista idegeket megtépázó kérdés, miért olvasták szombat napokon Mózest, ha a szombat nem tartozott a Mózes törvényéhez, hanem csak a ceremoniális fantázia nevű törvények!? /Lásd: Apcs 13:14; 15:21; 16:13, 17:2; Ján 1:17a; 7:19,23/]

Hogy nem a szombatot ünnepelni ment hozzájuk, igazolja Apcs 17:2, mely szerint „vetekedett velük az írásokból”, és vetekedni /dielexato/ meg ünnepelni /eortadzómen - 1Kor 5:8 /az két különböző dolog.

Ha igaz lenne, hogy a szombat érvényes maradt az USZ-ben is, akkor kellene feljegyzésnek lennie arról, hogy a keresztény gyülekezet szombat napon szombatot ünnepel a keresztény gyülekezetben. Ilyen feljegyzés azonban nincs!

De van feljegyzés arról, hogy a hét első napján összejöttek, és Pál tanítása egészen éjfélig elhúzódott.

A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nekik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.” (Vö. Apcs 20:17, Károli)

A szombatoknak (a hét) első napján egybegyűltek a kenyér megtörésére, Pál fejtegetést tartott nekik, mert másnap indulni szándékozott, és elnyújtotta az Igét (a szót) éjfélig.” (Apcs 20:7, Vida)

Az adventista irodalomban létezik olyan kiadvány, amely szerint ez az összejövetel szombaton történt, és vasárnap kora reggelig eltartott. /Lásd: Krisztus és a szombat. 1994. IV. évnegyed. Kiadja a Heted-Nap-Adventista Reform Mozgalom Magyarországi Uniója. 46. old./ A kiadvány ezzel kapcsolatban a következőt állapítja meg: „A tanítványok pihentek szombaton, mesterük halálát gyászolták, mialatt Jézus, a dicsőség Királya a sírban feküdt.”

Nos, Jézus pénteken, délután három óra körül halt meg a kínoszlopon. Másnap volt a szombat. Aztán eljött a harmadik nap, vasárnap. Jézus még életében megmondta a tanítványainak, hogy „meg kell öletnie, a harmadik napon pedig fel kell támadnia” (Lukács 9:22). A bibliai beszámoló szerint a következő történt:

A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.” (Ján 20:1)

Mivel a törvény szerint a napokat estétől estéig számították /vö. 3Móz 23:32/, ha péntek délután feszítették meg, akkor a sírban töltött második nap szombat estével kezdődött, ami a következő nap estéig tartott, estétől pedig másnap estig tartott a vasárnap, a sírban töltött harmadik nap, a hét első napja, mivelhogy a szombat volt a hetedik, a hét utolsó napja. Jézus tehát vasárnap reggel támadt fel, a harmadik napon.

Ha a tanítványok szombaton pihentek /hiszen zsidóként a szombat állandó pihenőnapjuk volt egész addigi életükben/, akkor a hét első napján este történő összejövetel már csak a szombat elmúltával történhetett, amikor Pál összejött a tanítványokkal és a tanítást éjfélig elnyújtotta.

Az adventisták amellett kardoskodnak, hogy a szombati pihenőnap, mint az általuk kitalált Teremtés Emlékünnepe /ami egyébként sehol nem szerepel ilyen elnevezés alatt a Szentírásban!/ megmaradt a keresztények számára is érvényesnek, tehát evidens, hogy szombaton jöttek össze Pálék, ami még másnap is szombatnak számított, nem véletlenül írja a görög szöveg, hogy „mia tón szabbatón” volt az összejövetel. (vö. Apcs 20:7)

Azonban komoly bibliakutatók rögtön cáfolják ezt pl. a Márk 16:1-2 verseivel: „Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor.”

Itt a hét első napja mögött ugyanaz a görög kifejezés áll, mint az Apcs 20:7-ben: „mia tón szabbatón”. Azonban az 1. vers megjegyzi, hogy a szombat elmúltával. Márpedig ha elmúlt a szombat, akkor a hétnek az első napja, ami a szombat után jön, nem lehet újra szombat, mivelhogy a hétnek utolsó napja volt a szombat, és nem jött két szombat nap egymás után. Azért mondja, hogy elmúlt a szombat, és utána jött a hét első napja. Ha pedig Pálék a hét első napján jöttek össze, akkor az a vasárnapra bizonyíték, nem a szombatra!

Az adventisták tehát abszolút tévedésben vannak az összejövetel napjának meghatározása tekintetében, meg hogy szerintük ez az idézet bizonyítaná a szombat ünnep érvényességét a keresztények számára az USZ-ben. De mint láthatjuk, erről szó sincs!

Ugyanilyen félreértés részükről az Apcs 13:42 versének értelmezése is, amely alapján állítják, hogy Pál nem használta ki a lehetőséget a szombat érvénytelenségének a meghirdetésére, amikor a pogányok kérték az újabb prédikációt a következő szombaton.

A Károli-féle fordítás /meg a hozzá hasonlók/ pontatlansága közrejátszhat ebben, mivel használja a pogány kifejezést, azonban a görög szöveg nem! Hasonlóképpen kihagyja a Csia Lajos-féle fordítás is: „Mikor a zsinagógából kimentek /Pál és Barnabás/, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról.” /Lásd még a katolikus, protestáns, Békés-Dalos, stb. fordításokat is./

És hogy kik kérlelték őket, az kiderül a következő versből. Akik Pálékat követték: a zsidók és az istenfélő prozelitusok – nem pedig a pogányok! Nekik mondták Pálék, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. És ez annál is inkább kézenfekvő, mivel az összejövetel a zsidók zsinagógájában volt, és Pál beszéde Ábrahám nemzetének fiaihoz és a köztük lévő istenfélők felé szólt. /vö. Apcs 13:14-16, 26/

És hogy ott és akkor a szombat érvénytelenségét nem hirdette meg, hát nyilván a frontális ütközést nem látta célszerűnek azokkal, akik enélkül is irigységgel betelve és káromlást szólva ellene mondtak Pál beszédének. Ha megteszi, nyilván olaj lett volna a tűzre! /vö. Apcs 13:45/

Nem maradt el azonban a szombat érvénytelenségének a meghirdetése. Hiszen Pál igenis isteni tekintéllyel kihirdette a Kolosséban élő keresztényeknek:

és titeket is, akik halottak voltatok bűnbeeséseitek és (hús)testetek körülmetéletlensége következtében, megelevenített titeket Vele együtt és megkegyelmezett minden bűnbeeséstekért, eltörölte az ellenünk szóló kézzel írt, tételekbe foglalt adóslevelet, amely minket terhelt, eltette az útból, odaszögezte a keresztfára (kínkaróra), lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította, diadalmaskodott rajtuk Őbenne. Tehát senki ne ítélkezzék fölöttetek étel, vagy ital vagy ünnep vagy újhold, vagy szombatok tekintetében, amelyek a jövendők árnyékai, a test(ület) pedig a Krisztusé.” (Kolossé 2:13-17)

Mindjárt a következő versben hozzáteszi, senki nem fossza meg őket a győzelmi díjtól esetleg az által, hogy olyanokat követnének, akik hiú módon felfuvalkodnak saját hústestük elgondolásából, vagy akik alázatoskodásban és angyalok tiszteletében tetszelegnek maguknak, vagy akik „látomások után” indulnak. (18. v. Vida)

[Igen fontos ez a kijelentés a látomásokkal kapcsolatban, hiszen ez az egyik legdrasztikusabb ördögi praktika, ahol a karizmatikusok magukat igazolni kívánják, és megvetik a lábukat mindenhol, ahol e hamis karizmák beáramlásának utat engednek. Bizony hogy az adventizmus is karizmatikusnak számít, mert egy igaznak beállított hamis karizmára épül, a prófétaságra!]

Sajnálatos módon az adventista mozgalom pontosan egy olyan valakit követ, aki „látomások után indul”-t el, mégpedig E.G.White ez a személy!

Ő pontosan az ellenkezőjét tanítja, mint Pál, hiszen szerinte az „a törvény lesz az ítéletben a jellem mércéje”, amelyik a IV. parancsolatot, tehát a szombatot tartalmazza. „A hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazságnak különösen vitatott pontja.” /Korszakok nyomában, 389. és 539. oldalak/

Ezzel E.G.White hasonlóképpen ellene mond Pálnak, akárcsak azok, akikről már az előbbiekben szó volt az Apcs 13:45 feljegyzése szerint.

Ugyanis a szombathoz ragaszkodni nem a hűség, hanem a hűtlenség jele, mivel a 24 órás szombat annak a törvénynek a része, amelyről mint Mózes törvényéről írja Pál a Zsidók 10:1-ben: „... a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg”.

Tehát a törvény is és benne a szombat is a jövendő jók árnyéka volt, mégpedig a Krisztusban kapott mennyei dolgok, megváltás, megigazulás, újjászületés, Isten folyamatos nyugalmába kerülés, stb. árnyékai. /Vö. Zsid 8:5a; 9:11; 4:3,11/

Zsidók 4:10 mondja: „Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól,” Milyen cselekedeteitől?

Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” (Gal 2:16)

Vagyis a törvény betöltésének szándékából, ami a 10 parancsolat betöltésének a szándékára ugyanúgy vonatkozik, ami mellett az adventisták kardoskodnak, hogy azt be kell tölteni, mert az a hűség egyetlen próbaköve. Ami az isteni kinyilatkoztatás teljes félreértése, és háttérlátomások által inspirált hamis beállítása, félremagyarázása.

Hanem a mózesi törvényhez tartozó cselekedetektől éppen hogy meg kell nyugodni, mivelhogy a szombat Mózes törvényéhez tartozik, amit legjobban a zsidók tudtak, nem véletlenül mondja a szöveg:

Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” (Apcs 15:21)

Egyértelmű, hogy a heti szombatokon olvasták Mózest /nem az utólag kreált, ceremoniálisnak titulált szombatokon/, márpedig ha Mózest olvasták szombaton, akkor ez világosan bizonyítja, hogy Mózes és a szombat egyértelműen összefügg/összetartozik, és nem lehet Mózesnek csak az. un. hamisan ceremoniálisnak nevezett törvényeket tulajdonítani, tehát mindazokat, amik a tízparancsolaton kívül vannak. Mert ha ez igaz volna, akkor a tízparancsolat szombatján nem olvasták volna állandóan Mózes ceremoniális törvényeit, ami ez esetben teljesen nonszensz lenne!

Pontosan ide illik Zsidók 10:28 kijelentése: „Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal;” - Na és, a tízparancsolatot ha valaki megveti, azzal mi történik, ha az nem tartozik Mózes törvényéhez? Arra teljesen más jogkövetkezmények vonatkoznak, mivel ő nem Mózes ceremoniális törvényét vetette meg, hanem Isten törvényét? Na és erre hol van a külön paragrafus, ha a Zsidók 10:28 rájuk nem vonatkozik? Nincsen sehol!

Bizony hogy rögtön elvérzik az adventista álláspont és felfogás a törvény mibenléte tekintetében, és az ördögi manipuláció lelepleződik, amikor rafinált módon szétszedik a törvényt, hogy nézetük szerint manipulálhassák azt, és a tízparancsolatnak teljesen más eredetet tulajdonítsanak, mint Mózes törvényének. Nem véletlenül nem idéznek soha olyan bibliaverseket, amelyek leleplezik őket, mint Pl. Malakiás 4:4 versét, ahol Isten maga mondja:

Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül.”

A tízparancsolatról nyilván nem kellett megemlékezniük, csak a ceremoniális törvényekről, ha /itt és mindenhol másutt/ a Mózes törvénye a ceremoniális törvényt jelenti. Mivel amikor Isten azt kívánta kinyilvánítani, hogy a tízparancsolatról emlékezzenek meg, akkor nyilván minden egyes zsidónak egyenként és külön-külön táviratot küldött, amiben részletesen kifejtette, hogy mikor kell a tízparancsolatról megemlékezni és mikor a Mózes ceremoniális törvényeiről, mert hogy az bizony nem tartozik egybe, hanem külön van. Mivel hogy két egész törvény van, a tízparancsolat egész törvénye, meg Mózes ceremoniális egész törvénye, csak ezt akkor sokan nem tudták.

Jakab levelének írója sem tudta, amikor leírta:

Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.” (Jak 2:10-11)

Azonban aki ezt mondotta, az ezt is mondta: „De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.” (Jak 2:9) Hol mondta? Mózes állítólagos ceremoniális törvényében: „Ne legyetek személyválogatók az ítéletben:” (5Móz 1:17)

Ha tehát valaki ölt, vagy személyt válogatott, Mózesnek ugyanazt a törvényét vetette meg, miként az adventisták ugyanazt a törvényt vetik meg. Csakhogy erre is vonatkozik: „Annak okáért amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza.” (Márk 10:9) Vagyis a törvényt!

Így volt a törvény Krisztushoz írányító eszköz: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.” (Gal 3:24-25) Tehát Mózes egész törvénye alatt nem vagyunk, sem a hozzá tartozó tízparancsolat törvénye alatt nem vagyunk.

Isten azzal, hogy „újról beszél, óvá tette az elsőt” (Zsid 8:13), tehát az USZ által a mózesi törvény szövetséget, amit Krisztus fájára szegezett. Mózes tételekben és parancsolatokban adott törvényét így vitte Krisztus a halálba, és abból semmi nem múlt el, amíg minden be nem teljesedett. /Lásd Kol 2:14; Eféz 2:15; Máté 5:18; Luk 24:44/

A tételekbe foglalt terhelő adóslevél a Mózes törvénye volt, amelynek átkától Krisztus váltott meg minket. /Gal 3:13/ Isten őbenne törölte ezt el, őbenne adta a bűnök bocsánatát, az ingyen való megigazulást az ő vére által, és őbenne diadalmaskodott a démoni fejedelemségeken és hatalmasságokon. /Vö. Róma 3:24-25; Ef 6:12; Ján 12:31; 14:30; 1Ján 3:8b; Luk 8:27-33/

Az adventisták fenti adóslevél azonosítása kapcsán ismét korszakalkotó felfedezést tettek, amennyiben állítják, a görög szó, amelyet „kézírás”-ként fordítanak /kheirographon/, szó szerint „valami kézzel írtat” jelent. Isten viszont a 10 parancsot nem kézzel írta, hanem az ujjával:

Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.” (2Móz 31:18)

Mózes tehát a kezével írta a törvény könyvében található rendeleteket, míg Isten az ujjával, amiből következik, hogy az eredetük nem lehet ugyanaz. És vajon miért írta Mózes a kezével és nem az ujjával? Mert valószínű Egyiptomban a kutyák lerágták az ujjait, ezért volt kénytelen a csonka kezével leírni. Különben ő is az ujjaival írta volna.

De ha ez a különbség egy mondvacsinált különbség, akkor ez a törvény mondvacsinált különbsége is egyben, és a „senki meg ne ítéljen” szombatok dolgában /Károli/ nem csak az ún. ceremoniális szombatokra utal, hanem a tízparancsolat szombatjaira ugyanúgy, mivelhogy Mózesnek nem volt két törvénye. /Vö. 2Kir 2:3; 2Kró 23:18; Ezsd 7:6; Dán 9:11, 13; Luk 24:44; 1Kor 9:9/ Mert ha volt, akkor vajon melyikre vonatkozott Istennek ez a kijelentése:

...az Úr /JHWH/ törvénye a te szádban legyen... elhagyta az Úr /JHWH/ törvényét... az Úrnak /JHWH/ törvénye tökéletes” (2Móz 13:9; 2Kró 12:1; Zsolt 19:8).

Vajon melyikre vonatkoznak fenti kijelentések, az ún. erkölcsi törvényre /10 p./, vagy az ún. ceremonális törvényekre, vagy mindkettőre? Ha a törvény átka a ceremoniális törvényre vonatkozott, akkor miért beszél a 2Kor 3:7 a „halálnak betűkkel kőbe vésett” szolgálatáról, azt talán be tudta tartani a tökéletlen ember a tökéletes törvényt, hogy NE KÍVÁND?!

Mert ha nem tudta megtartani, akkor éppen hogy gerjesztette az átkot a tökéletes, szent igaz és jó törvény, mivel az ember önmagában nem szent, nem igaz és nem jó, és éppen ezért került mindenki a törvény átka alá, amely alól Krisztus a halála által megszabadított.

És ne hogy már a Mózes törvényéből kiragadott, érvényesnek kikiáltott szombattal visszakerüljön bárki is a törvény és annak átka alá, és ne hogy már valaki a szent szellem által betartsa a szombat-törvényt, meg a tíz törvényt, meg az összes többit, mert akkor feleslegessé válik a Krisztus váltsághalála, ha a törvény betöltése által bárki képes kimunkálni a saját üdvösségét.

Különleges egy nép az adventista, nekik a törvény is érvényes, meg a Krisztus halálából fakadó kedvezményeket is igénylik, csak a Mózes törvényét nem igénylik, amit Isten számon kért a zsidóktól, hogy tartsák meg.Természetesen a tízparancsolaton kívül, mert azt már úgy is megtartották, és soha semmit nem kívántak meg, azért is volt csak a Mózes ceremoniális törvényének megszegőire kimondva a halálos ítélet, a tízparancsolat megszegőire nem.

De ha a tízparancsolat megszegőire is ugyanaz az átok vonatkozott, akkor fuccs az egész adventista törvénykalkulációnak, hiszen akkor E.G.White nyomán nyakik merültek a törvényeskedésbe, és érvényes rájuk 1Timótheus 1:5-7 kijelentése:

A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet: Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak: Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek.”

Ennélfogva érthető, hogy Pál az ilyen értelem nélküli törvénytanítók kritikájára vonatkozóan kijelenti:

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek [csak] árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” (Kol 2:16-17)

Most azért mit kísértitek az Istent adventisták, „hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?” (Apcs 15:10) Ne hogy már egy olyan 24 órás szombatot tegyenek meg az engedelmesség fokmérőjének a „Teremtés Emlékünnepe” kitalációja kapcsán, amelyet Isten teljesen más okból vezetett be népe körében, és adott nekik kizárólagos jelként:

És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.... Te szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombatjaimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek... Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott.” (5Móz 5:15; 2Móz 31:13, 17)

Csak hogy ne keverjük össze a szezont a fazonnal, amikor Isten azt mondja, hogy hat napon teremtett és a hetedik napon megnyugodott, ez nem arra indok, hogy ennek lemásolása által, ennek utánzataként tartsák meg Izrael fiai a 24 órás szombatot, mivel nem ezt határozza meg indoknak, hanem az egyiptomi szolgaságból való kihozatalt határozza meg. Az Isten a saját szombatját a saját hatnapos teremtésével indokolja, amihez az embernek abszolút semmi köze!

Isten közli, hogy Ő miért nyugszik szombaton - mert hat napon teremtett; és közli, az ember miért ünnepeljen 24 órás szombatot - mert szolga volt Egyiptomban. Ne hogy már bárki is keverje a kettőt, hogy E.G. White a látomásai által mégis megtette, világos, hogy a diabolosz /h. szátan, g. diaballó/ áll mögötte, akinek lételeme, hogy mindennel szembe megy, amit Isten kijelent.

Az adventizmus számtalan állításában teljesen szembe megy az Isten kijelentéseivel, pl. hogy Ádám szombat ünneplő volt, holott egy szikra kijelentés nincs róla, hanem pont az ellenkezőjéről van, hogy élete minden napján fáradtságos munkájából kell élnie!

Aztán az is egy humbug kijelentés az adventisták részéről, hogy a szombat szó és a munka heti hetedik napon (szombaton) való pihenés fogalma kezdettől fogva közös a világ legtöbb ősi és modern nyelvén. Ami a Szentírástól teljesen független bizonyíték /lenne/, amely állítólag megerősítené a bibliai tanítást, miszerint Isten hetedik napi szombatja megelőzi a judaizmust. A szombati szent pihenőnap fogalmát szinte minden kultúra megértette, elfogadta és gyakorolta Babilonból a modern időkig. Állítják nagy lelki nyugalommal.

Azonban e nyakatekert érvelés elbukik azzal, mely szerint Isten a zsidóknak kizárólagos szövetségi jelként adta a 24 órás szombatot, amit az is igazol, hogy a kapujukon belüli területre határozta meg annak érvényességét /vö. 2Móz 20:10/. Márpedig ha abban az időben az egész világon ismert lett volna a szombat megtartása, akkor ennek a kikötésnek semmi értelme nem lenne. Egyébként meg bárki is szenilisnek nézi Istent, hogy a szombatot szétszórja az egész világon, utána meg azt elfelejtve, szövetségi jelként határozza meg Közte és népe között? Vegyék már észre magukat az adventista vezetők, hogy önmagukra nézve milyen veszélyes, istenkáromló ostobaságokat állítanak!

Mit olvasunk Zsolt 147:19-20-ban? „Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izraellel.
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velük. Dicsérjétek az Urat!” Márpedig ha nem közölte velük sem a végzéseit, sem a törvényeit, akkor azok honnan találták ki maguknak a hetedik napi pihenés alkalmazását, ha nem utólag koppintották le a zsidók igen sok tekintetben hasznos gyakorlatát?! Ennélfogva a 24 órás szombat soha nem volt és nem lehet keresztény ünnep, hanem csakis zsidó, amely egy letűnt korszak mércéje volt. /Vö. Ézs 56:1-6, 3Móz 24:8; 2Móz 31:16/

Hogy a pátriárkáknak /Ábrahám, Izsák, Jákób/ Isten adta volna a szombatot, ezt az is cáfolja, amit 5Móz 5:2-3-ban Mózes kijelent:

Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, akik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.” A szövetség meg a tízparancsolat viszont nagyon is összefügg: „És kijelenté nektek az ő szövetségét, amelyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kőtáblára.” (5Móz 4:13) Ha pedig az ősatyák nem voltak benne a /törvény/ szövetségben, akkor abban a szombatban sem voltak, amely a szövetségkötésnek volt az egyik kötelező és feltűnő eleme.

Viszont ami a keresztényekkel való viszonyt illeti, Isten Pál által egy olyan folyamatos nyugalmat említ, amely a teremtési munkálatok befejezésétől kezdve még ma is tart, és amely nyugalomba a Krisztusban való hit, és a Krisztus törvényének való engedelmesség által lehet bejutni.

Pál apostol a szent szellem által idézi Istent, Aki megesküdött, hogy a pusztában vándorlásra ítéltetett keménnyakú nép nem fog az ő nyugalmába bemenni, tehát az isteni áldásoknak nem lesz részese. /Zsid 3:11/

Ez intő példa a keresztényeknek, ne hogy valakinél is kialakuljon az Istentől eltávolító gonosz szív, a hitetlenség, hiszen egy önátadott /nem az általános keresztény kultúra álcája mögé bújó, névleges/ keresztény már részévé lett Krisztusnak /hitet gyakorolt és gyakorol benne/, sokkal inkább szükséges tehát egymást inteni minden napon, amíg tart a ma. /Zsidók 3:12-14/

Ez a „ma” azzal a nyugalommal egyenlő, amely a világ megalapításának bevégzésétől, a teremtő cselekedetektől való megnyugvástól, tehát a hetedik nap kezdetétől datálódik. Ebbe az egyértelműen nem 24 órás nyugalomba van lehetősége a keresztény hívőknek bejutni. Pál buzdít is „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” (Zsid 4:11)

Tehát tanuljunk a hitetlen zsidók példájából. Nekik a Kánaán lett volna az, ami nekünk a Krisztus. A benne kapott nyugalom az, ami Isten népe számára rendelkezésre áll. Ez az ő szombatja. /Zsid 4:9/ Használjuk ki ezt a lehetőséget, hiszen a szombati nyugalomnak ez a folytonossága egészen e jelenlegi gonosz korszak lezárásáig a rendelkezésünkre áll. Sőt még azon túl is, egy kerek ezer esztendőn át.

Míg erre figyelünk, azt is észre kell vennünk, hogy a Zsidók 3. és 4. részében a 24 órás szombat ünnepről egyetlen szó említés sincs. A teremtés 7. napjának megszentelése, és a zsidók egyiptomi fogságból való szabadításával megindokolt 24 órás szombat ünnep közötti összefüggést Isten kizárólag a zsidókkal tudatja, ezért is zsidó ünnep a szombat.

A „Teremtés Emlékünnepe” mint olyan, amit az adventisták hangoztatnak, az ihletett Szentírásban nem is létezik! Vagy mutassák meg az Úr /Jehova/ ünnepeinek felsorolása között ezt, hogy hol beszél a Biblia szövege a Teremtés Emlékünnepéről? Mert sehol nem beszél! /Vö. 3Móz 23. rész/

Még csak azt sem lehet mondani, hogy Ádám által az egész emberiség kapta volna, hiszen a Biblia sehol nem írja, hogy Isten bármit is mondott volna Ádámnak a szombat ünnepléssel kapcsolatban. Minden ilyen irányú kijelentés csupán belemagyarázás az Igébe, amely komoly felelősségre vonással jár! /Vö. Példa 30:5-6/ A szombat Mózes, nem Ádám által adatott.

És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velük az égből, s adál nekik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. A te szent szombatodat is megjelentéd nekik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nekik szolgád, Mózes által.” (Nehémiás 9:13-14)

Az adventisták kínlódásait mutatja az, ahogyan a szombat érvényességét próbálják bizonyítani a Mózes előtti és a Krisztus halála utáni időszakokból. A Nehémiás idézetében említett szombat tartásra vonatkozó isteni parancsot keressük a Mózes előtti és a Krisztus halála utáni időszakban, de sehol nem találjuk! Az adventisták abból élnek, amit a Mózes és a Krisztus haláláig tartó időszakbók kiszedegetnek és a saját szája ízük szerint kombinálnak, ahogy nekik tetszik, amire a karizmatikus E,G.White hamis prófétaságából, és hamis törvénytiszteletre való felbujtásából megerősítést nyertek.

Pl. a Kolossé 2:16-ban Pál apostol szerintük összefoglalja a szombat napok többes száma szerinti régi ünnepi rendszer sok szombati ünnepnapját – a tízparancsolaton kívül, tehát az évi ünnepkör ceremoniális szombatjait. Ez az érvelés azonban csak addig áll, amíg nem találsz rá a Szentírásban arra, hogy a tízparancsolat szombatja is van szombatoknak nevezve. /Vö. 2Móz 31:13; 3Móz 23:38; Ézsa 56:4; Ez 20:12-13, 20-21; 44:24/

Tehát Pál a Kol 2:16-ban a szombat ünnepek mindenféle fajtájáról beszél, a jelként funkcionáló tízparancsolat szombatjairól ugyanúgy, mint a szombatévekről. /2Móz 23:10-12; 3Móz 25:1-8/, továbbá a szombatok szombatjáról, a nagy engesztelési ünnepről. /3Móz 16:30-31; 23:27-32/

Ezek után az adventisták – komoly érv gyanánt – kinyilvánítják a szombat érvényességében való hitüket.

Hiszen Jézus nem azt mondta, imádkozzanak a követői, nehogy a futásuk szombat napra essen?! /Máté 24:20/ Ez az ő olvasatukban azt kell hogy jelentse, imádkozzanak, ne hogy elessenek a szombat áldásaitól. [Igaz, hogy a futás jelenti az áldást /hogy futhatnak/, de mindegy!]

Ellenben Jézus a szombatot és a telet együtt említi. Ez azt jelenti, imádkozzanak, ne hogy elessenek a tél áldásaitól? Biztosan nem erre gondolt Jézus. Mert ha a tél akadályt jelent, akkor a szombat nap is az volt. Hiszen a zsidók még a szombat napi nyoszolya hordásba is belekötöttek, hogyne kötöttek volna bele egy szombat napon vonuló nagy tömegbe. /Vö. Ján 5:10/ [Nem beszélve a harcias zelótákról, akik rögtön meg is torolták, ha valami nekik nem tetszett, és az ő felfogásukkal nem egyezett.]

Na és a Lukács 23:57 nem azt mondja, hogy az USZ-ben is megmaradt a szombat? Nem. Krisztus tanítványai bár valóban nyugodtak a parancsolat szerint, de mivel zsidók voltak /és a zsidók között éltek/, ez érthető is. Bizonyos gyakorlatok automatikusan berögződtek náluk. Mert akik itt nyugodtak szombaton, azok a temetést is zsidó szokás szerint végezték. /Vö. Ján 19:38-40/ De ez nem jelenti azt, hogy mindez kötelező lett volna nekik, akár nekünk. Hanem kellett bizonyos idő, amíg elszakadtak a zsidó gyakorlatoktól, bevett szokásoktól és hagyományoktól.

Végül Ézsaiás 66:23 sem mondja, hogy a szombat ünnep érvényes lesz az új rendszer paradicsomi földjén is /Krisztus ezeréves Millenniumi uralkodása alatt/. Az eredeti héber szöveg itt nem azt mondja, hogy „hónapról hónapra és szombatról szombatra”, hanem „újholdról-újholdra és szombatról szombatra.” Márpedig az újhold az adventisták szerint is a Mózes törvényében meghatározott ünnepekhez tartozott, amik szerintük is érvényüket vesztették Krisztus halálakor. [Nem beszélve róla, hogy ez a szöveg azt is bizonyítja, nem lesz elnéptelenedve a Föld ezen időszak alatt, ahogy az adventisták hiszik.]

Mit jelent akkor ez a szöveg? Az imádat gyakorlásának rendszerességét/folytonosságát jelenti, amely azon nyelvhasználat szerint lett kijelentve, amit abban az időben világosan megértettek, hogy mit is akar kifejezni. Hasonlóképpen Istent szolgálniéjjel és nappal” azt jelenti, hogy folyamatosan – és nem szó szerint éjszaka kell istentiszteleti órákat tartani. /Vö. Jel 7:15/

És vajon Jézus nem ünnepelt szombatot, akit mi követünk? De igen. Csakhogy ne felejtsük el, ő a törvény alatt lett, mégpedig szolgája a körülmetélkedésnek. /Vö. Gal 4:4; Róma 15:8; Máté 15:24/

Ha valaki ily módon akarja követni, akkor metéltesse körül magát, szombatonként a zsidók zsinagógájába menjen Mózest olvasni, de akkor az EGÉSZ törvényt tartsa is meg, ha nem akar a törvény átka alá kerülni! Ez esetben üdvözülni is fog a törvény cselekedeteinek betartása által, és rajta lesz az adventisták által meghatározott szombat tartás azonosító pecsétje, mely mutatja, hogy egy valóban különleges néphez tartozik. /Luk 4:16; Gal 5:3; 3:10/




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése