A ceremoniális törvény és a Biblia

A kereszténység áruló csókja: a ceremoniális törvény

"Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?"

(Lukács 22:48)

Veszélyes, az üdvösségből kizáráshoz vezető hamis szeretet csókja, amit - a klasszikus reformátori hagyomány nyomdokain is haladva - a 20 milliós Hetednapi Adventista világegyház és a tanításban hasonszőrű felekezetek tartanak Krisztus orcájához, ami pedig nem más, mint a Bibliában olvasható törvényről szóló kijelentés manipulálása. 

Itt is van egy sarkalatos egyéni értelmezésű emberi megfogalmazás, ami a Szentírásban sehol nem szerepel, ami nem más, mint a »ceremoniális törvény« kifejezés. Ez ugyanúgy nincsen a Szentírásban sehol, mint a „háromság”, és olyasmit fejeznek ki vele, amit a Szentírás sehol semmilyen formában nem fejez ki! Ugyanarról a tőről fakad tehát, és ugyanúgy az a végeredménye, hogy megrontsa a bibliahitű keresztényeket, és őket az igaz imádattól és az üdvösség útjától elfordítsa. Konkrétan miről is van szó? Nézzük mit mondanak ők: 

„Mark Driscoll helyesen ismerteti „Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez” című írásában, hogy a klasszikus reformátori hagyomány az ószövetségi törvényt három fő csoportra osztja: ceremoniális, polgári, és erkölcsi törvényre. 

Több száz éven keresztül a református hagyomány azt tanította, hogy az ószövetségi törvény három különböző típusú csoportra bontható: ceremoniális/szertartásira, erkölcsire és polgárira. Bár ez a nézet messze nem terjed ki mindenre, azonban segíthet helyesen értelmezni, magyarázni és alkalmazni a törvényt az életünkben. 

Ceremoniális

Isten Izrael népének azért adta a ceremoniális/szertartási törvényeket, hogy irányítsa, vezesse őket Isten imádásában. Ezek közé a törvények közé tartoznak a különféle bűnért való áldozatok, a körülmetélés (Gen 17,10), a különféle papi kötelességek, bizonyos ételek elutasítása (Lev 11,7-8, pl. sertés vagy rákfélék), vagy a tisztasági előírások (Lev 14,1-32; pl. a leprások megtisztulása) és ehhez hasonlók.

A ceremoniális törvényeknek ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát (Dán 9,27; Kol 2,17; Zsid 10,01), amíg azok őbenne be nem teljesedtek és el nem töröltettek.

Tehát ma már nem kell követni őket, szabadon ehetünk göngyölt bacon-t, vagy hordhatunk olyan ruhát, ami többféle szövetből készült. Más szóval, nem kell szertartásosan megtisztítani magunkat többé Isten előtt; Ő ezt már megtette értünk a Krisztusba vetett hitünk által.” /Protestáns Ortodoxia Evangelikál Csoport/

„A ceremoniális törvény - Az Ótestamentumi ceremoniális törvény, mely a Messiásra mutat, a zsidó népnek adatott. Krisztus áldozatát szimbolizálja, de érvényessége Jézus kereszthalálával megszűnt. A ceremoniális törvény, mely tartalmazza a ceremoniális szombatokat, és zsidó ünnepeket, nem tévesztendő össze az erkölcsi törvénnyel és a negyedik parancsolat szombatjával." /Hetednap Adventista Reformmozgalom – Hitelveink/

„A Vizsolyi Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel a Kol 2:14-ben, mely az 5Móz 31:26 versére hivatkozik: „Es eltörölvén a’ Czérémóniáknak ellenünk való kezünk-irását, melly minékünk ellenünk vala, és azt haszontalanná tövé, a’kereszt-fára azt felfeszítvén.” (Kol 2:14, Károli 1865; ez a Vizsolyival megegyezik) A legtöbb angol nyelvű bibliafordítás, beleértve a King James verziót is, a 'szertartás' szót használja, ami lényegében ugyanazt jelenti, mint a ceremónia. Máshol árnyékszolgálatnak is nevezik (pl: Zsid 10:1).

Végső soron az a fontos, hogy tudjuk: akár ceremoniális törvényről, akár szertartási törvényről, vagy árnyékszolgálatról legyen szó, a Biblia minden esetben az áldozati rendszerre utal, mely az Isten által Mózesnek adott 613 különféle törvény, rendelkezés és végzés közt volt megtalálható, az általa írott könyvtekercsben. Jézus kereszthalálával beteljesedtek az ószövetségi áldozati rendszer előképei, ilyen értelemben törölte Ő el ezeket a törvényeket.” /Heted Napos Adventista Egyház – N.F./

Látszólag semmi probléma ezzel a felvezetéssel, pedig komoly manipulálással állunk szemben, amit – hogy eladhatóvá tegyenek – kiegészítenek más szövegek manipulálásával, lásd:

„Vajon Krisztus áldozata eltörölte-e Isten törvényét, ahogyan a Kolosszé 2:14 és az Efezus 2:15 jelzi?

„Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; … Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén;” (Kol 2:14, Eféz 2:15)

Ezek a versek nem Isten törvényét jelentik. A „szertartások” kifejezés a görög dogma szóból származik, utalva az emberi törvényekre és rendeletekre: „Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?” (Kol 2:21-22) 

Krisztus az ilyen emberek által kidolgozott szertartásokra a Márk 7:6-9-ben hivatkozott. Ezek olyan farizeusi /'aszketikus-elnyomó'/ rendeletek voltak, amelyek korlátozták és megterhelték a zsidókat, és ezek jelentették a falat a zsidók és pogányok között, amelyet Krisztus az áldozatával lerontott. >Ő betartotta Isten törvényeit, de elhagyta az emberi rendeléseket. Mert nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse, példát hagyva a követőinek.<” / Lásd itt./

Rögtön az elején megállapíthatjuk, hogy az Ef 2:15 és Kol 2:14-nek a Kol 2:21-22-höz semmi köze, mintha az Ef 2:15 és Kol 2:14 „parancsolatokban” /görögül: dogma/ kifejezése azonosítható lenne a Kol 2:22 „parancsolatai” /görögül: entalmata/ szóhasználattal, amik emberi rendeleteket fejeznek ki. Vajon mégis miért azonosítja? Mert azt manipulálja, hogy valójában mire is vonatkozik az eltörlés, mert nagyon nem mindegy!

De ez csak az egyik manipulációs kísérlet, ami a lényegesebb, hogy a Kol 2:14-ben felfedezni vélik a ceremónia kifejezést /lásd a Vizsolyi és Károli 1865-ös fordítását/, amit ők /dogma - görögül dogmaszin/ »ceremoniális törvény«-ként aposztrofálnak, amiről a Prot. Evangelikál Csoport úgy nyilatkozott, hogy „ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát”. Ez a törvény jelentette volna az árnyékszolgálatot, amit Zsid 10:1 eképen jelenít meg: „a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg,”.

De tegyük fel a kérdést, a bibliaszöveg illeti-e a törvényt bármiféle jelzővel, hogy milyen törvényről van szó? Abszolút nem jelöli! Akkor milyen alapon és milyen jogon állítják, hogy itt »ceremoniális törvény«-ről van szó? Semmilyen alapjuk és joguk nincsen hozzá! Amint ugyanis megteszik, teljesen más értelmet tulajdonítanak annak a törvénynek, amit Mózes törvényeként ismerhetünk a Bibliából. [A Vizsolyi Biblia szóhasználata nem követi a görög szöveget, hanem értelmezés szerint adja vissza.]

Nem igaz, hogy Isten bármiféle »ceremoniális törvény«-t adott volna Mózes által, hanem Mózes által a Mózes /egész: 613/ törvényét adta, amit nem lehet feldarabolni mesterségesen, hogy annak részletei időben és térben kikre /vagy mikre/ vonatkoznak és kikre nem. Pontosan ezek azok az emberi rendeletek, amiket utólag belemagyaráznak a törvénybe, mint ahogy Jézus idejében az Isten törvényét felülbírálva alkottak emberi rendeleteket, amik emberi parancsok voltak.

„Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nekik: Az Isten parancsolatát szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. … Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?” (Márk 7:7-9; Kol 2:21-22)

Kísértetiesen ugyanazt jelenítik meg, mint az akkori farizeusok, hogy az Isten parancsait alárendelik a saját parancsolatuknak, csak itt nem arról van szó, hogy mit hogyan kell megmosni, vagy mit szabad enni, hanem hogyan kell érteni az Isten törvényét. Mégpedig nem úgy, ahogy Isten és Jézus értette és a Bibliában leíratta, hanem ahogyan ők azt átértelmezik, tehát más jelentést adva a törvénnyel kapcsolatos isteni kinyilatkoztatásnak.

Már az első században megkezdték az aknamunkájukat a hamis törvénytanítók (vö. Apcs 15:1, 5), gondolja valaki, hogy az Ördög felhagyott a próbálkozással, és közvetlen a végidő népét nem akarja a hamis tanítással megfertőzni és az igaz imádattól elferdíteni? Rosszul gondolja! A kereszténységben burjánzanak az igaznak eladott hamis tanok, amikre hamis felekezetek épülnek, mint pl. az un. karizmatikusok, pünkösdisták, különösen a Hit Gyülekezete, amely mögött személyesen a Sátán lapul. (Vö. Máté 24:14; 2Thessz 2:9-12)

És mindenütt ott virulnak az álkeresztény Mammonisták, akiknek a pénz az Istenük, csak hamisan Jézust az Uruknak vallják, de a tetteikkel megtagadják! (Vö. Máté 6:24; Tit 1:16) Tíz és százmilliókat vesznek ki vállalkozásaikból, hogy öncélú életet éljenek, eljárnak templomokba, vetik magukra a keresztet, és szajkózzák: „a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6:11), - csak az nem világos hogyan gondolják, a milliókon felül vagy azon belül, és hogy mit jelent a „mindezek megadatnak néktek” (Máté 6:33) isteni kijelentése, hogy az mire vonatkozik? Mindazonáltal most a »ceremoniális törvény«-nek beállított manipuláció a témánk tárgya, hogy miképpen van kibontakoztatva, főképpen leleplezve.

Persze az adventisták megvédhetnék ezt az álláspontjukat, ha ki tudnák fejezni a Biblia szóhasználatával a »ceremoniális törvény« kifejezésüket, ill. amit alatta értenek, de nem tudják. Mivelhogy amit általa kifejeznek az a valóságban nem létezik, hanem egy körmönfont manipuláció. Az a kifejezés, hogy 'ószövetségi törvény' – még nem táptalaja a hamisításnak, amennyiben a Mózes egész törvényét értik alatta. De mikor valamilyen részét jelölik meg a törvénynek, és arra rámondják, hogy az egy olyan törvény /mintha volna másmilyen is/, akkor manipulálnak.

Ugyanazt a helytelenséget követik el, mint a személyválogatók, akik különbséget tesznek személyek között (vö. Jak 2:9), itt meg a Mózes törvényén belül tesznek különbséget, ahogyan ők gondolják, hogy megtehetik. És meg is teszik! A módszer tehát ugyanaz: valami olyasmit kifejezni emberi szóhasználattal, amit a Biblia soha sehol nem alkalmaz. És azért kénytelen emberi megfogalmazással élni, mert amit mond, a Biblia sehol nem támogatja. /A háromság tannal is ugyanez volt a helyzet, ahogy láthattuk /itt./

De mire is megy ki a dolog? Miért kell nekik ez a speciális »szakkifejezés«? Mert az Ördög ezzel tudja megfertőzni az igaz imádatot és az igaz keresztényeket lehetetlen helyzetbe hozni. Lássuk csak miről is van szó, hol bújik meg esetükben a Júdás csókja, az álszeretetük, amit az Isten Igéje leleplez?!

A zsidóknak 613 Istentől származó törvényük volt, ami Mózes törvényeként volt ismeretes (vö. Neh 1:7; Apcsel 13:39), aminek alapján velük a törvényszövetség köttetett (5Móz 5:2-3; Róma 9:4; Zsid 9:19-20). Az alapelv az volt, ha valaki egyetlen törvényt megszegett, azzal megszegte az összes többit is, mivel egyetlen törvény megsértése az egész törvény megsértését jelenti, ami az egész Bibliára vonatkozik /Ó és USZ/, ahogy Jakab mondja: „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (2:10) Aki tehát személyválogató volt a Mózes törvényének érvényessége idején, az szombat rontó is volt és minden más törvény megrontója. (vö. Jak 2:9-11) Ez már eleve mutatja, hogy összetartozott mind a 613 törvény. [Teljesen függetlenül attól, hogy csak a kőtáblák voltak a szövetségládában – viszont a tízparancsolatot a szövetség könyvéből ismerjük /hiszen a kőtáblák elvesztek/, mivelhogy kifejezetten a szövetség szavaihoz tartoztak, a szövetség tábláit képezték. Vö. 2Móz 34:27-28; 5Móz 4:13; 9:9, 11; 31:26]

Ugyanakkor a Bibliában szó szerint sehol nem szerepel az, hogy »erkölcsi törvény«, sem az hogy »ceremoniális törvény«, és ez azért fontos, mert az adventizmus a Mózes által közvetített 613 törvényt szó szerint kétfelé szedi /sőt három felé/, és azt állítja, hogy létezik erkölcsi törvény, ami a tízparancsolat, és létezik ceremoniális törvény, ami előírta az áldozatokat, és létezik polgári törvény, amely Izraelt igazgatta a mindennapok során. Hihetetlen manipulációt lehet ebből kihozni, ha nem vagyunk résen, és megint csak azon módszer szerint, hogy valami olyasmit állítanak, amit a Szentírás sehol nem állít, nincs is rá ihletett szava vagy kifejezése, ami rendkívül fontos, mert a csalás ezen a módon megy végbe.

Mózes egész 613 törvényéről tudni illik, hogy Isten szent, tökéletes irányadó mértékét tükrözte (vö. Zsolt 19:8; Róma 7:12), ami nyilvánvalóan meghaladta a tökéletlen, bűnre hajlamos természettel rendelkező embert, aminek az volt a következménye, hogy mindenkit elátkozott (vö. Róma 7:10, Gal 3:10). „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki /Isten szellemétől származó/; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve...De az Írás mindent bűn alá rekesztett” (Róma 7:14; Gal 3:22). Ember nem volt aki hibátlanul meg tudta volna tartani, Jézus Krisztuson kívül. Ezért olvassuk, hogy Jézus az emberi bűnt és annak negatív gyümölcsét az átkot magára vette (vö. Gal 3:13), amikor életét áldozta az emberiség megváltása érdekében.

Amikor azt mondta: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?... Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?” (Zsolt 22:2; Máté 27:46) - akkor azt az állapotot fejezte ki, hogy a szent Istentől a legmesszebbmenőkig távol áll a bűn szentségtelensége. Tehát a bűn alá görnyedő Jézussal egyszersmind nem lehet együtt a szentség forrása és megtestesítője, JHVH Isten, ezt jelenti az elhagyás Isten részéről, amit Jézusnak át kellett élnie. És nem abban hagyta el, hogy nem védte meg a gyilkosok kezétől.

Amikor a törvény átkát magára vette és halála után feltámadt szentséges szellemi életre, ezt a szentséget a követőinek is át tudta adni, a benne hívőknek bűnbocsánat adatik, amihez már a Mózes 613 törvényének semmiféle hozzáférése nincsen, a szentséget nem befolyásolja (vö. Róma 4:15; 6:14). Itt jön be az adventista manipuláció, amely azt állítja, hogy létezik »ceremoniális törvény«, amely elkülönül a tízparancsolat szó szerinti »erkölcsi törvényétől«, mégpedig abban az értelemben, hogy a 613-ból megmaradt a 10 parancsolat érvényessége /ami egyébként szerintük nem is tartozott Mózes törvényéhez, mert már az Édenben is érvényes volt - lásd itt/, de megszűnt a »ceremoniális törvény« érvényessége, ami az áldozatokat előírta a zsidóságnak.

Azonban »ceremoniális törvény« mint olyan nem létezik, soha nem is létezett, ebből kifolyólag nem is szűnhetett meg. Ha tehát Jézus /miután betöltötte – Máté 5:17; Luk 24:44/ a halálával eltörölte a parancsolatoknak a tételekben való törvényét (vö. Ef 2:15), akkor az csakis Mózes egész 613 törvényére vonatkozhat /nem annak valamely erkölcsi, ceremoniális vagy polgári rész-törvényére/, ami Isten tökéletes törvényeként az átkot mindenkire ráhozta (vö. Róma 11:32; Gal 3:22). Ezért nevezte Péter azt elhordozhatatlannak (vö. Apcsel 15:10)

A manipuláció lényege tehát hogy érvényben maradt az átokhozó törvénynek 10 igéje, amit kiszednek a Mózes törvényéből, mondván, abból csak a »ceremoniális törvény« rész az, ami az eltörlés szempontjából érdekes és fontos. Csakhogy ilyen törvény nem létezik a Bibliában, ugyanúgy nem létezik, mint »háromság«, hanem ezekkel olyasmiket fejeznek ki, amiket Isten soha sehol nem fejezett ki. A Malakiás 4:4-ben Isten világosan megmondja, hogy a zsidók Mózes összes törvényét tartsák be (vö. 2Kró 33:8; Neh 10:29), ami nem vonatkozhat csak a 603-ra vagy csak a tízre, hanem az összesre, amit a Biblia máshol is megerősít, hogy Mózes Isten minden /613/ parancsolatát elmondta a népnek kivétel nélkül. (Vö. Zsid 9:19)

Azzal tehát, hogy az adventizmus hirdeti a »ceremoniális törvény« eltörlését, hazudik, mert nem létezik a Bibliában »ceremoniális törvény« kifejezés, ezért azt nem is tudják megmutatni /mint a háromságot sem/, mert ezek emberi kitalációk, hogy az ihletett kifejezéseket megrontsák, beszennyezzék. Ha ugyanis érvényes a tízparancsolat, akkor az a törvény átkát is mozgósítja, mert az ember természete a megváltással még nem változott meg, ugyanúgy lehúzza a bűnösségre való hajlama ami ellen küzd ugyan, de csak kegyelem által tud győzni, nem a törvénynek való hibátlan megfelelés által. Ha ez működne, a törvény megtartása által üdvözülni lehetne, nem volna szükség Krisztus váltságáldozatára. De szükség van ma is:

„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk. (1Ján 1:7-10)

Tehát kegyelem által győz a keresztény, vagyis hogy a kegyelem elfedezi a bűnösségét – nem a bűnözését – óriási különbség - amit pl. a katolicizmus egy kaptafára vesz, hogy az évszázadokon átnyúló bűnözésüket bűnös emberi természettel magyarázzák /mea culpa/, ami által magukat fel is mentik és a közvélemény előtt tisztára mossák /tisztára magyarázzák/.

Tehát nem tetézzük a bűnt azzal, hogy visszamegyünk a tízparancsolat örök érvényességének kikiáltása által a törvény átka alá, hiszen nem lehet /a Krisztus által nyert/ kegyelem alatt is meg átok alatt is egyszerre az ember. Nem is, hiszen a törvény érvényességének hangoztatása a kegyelemből való kiesést eredményezi, teljesen mindegy, hogy Mózes körülmetélésre vonatkozó törvényét erőlteti valaki vagy a törvény szombatra vonatkozó megtartását (vö. Gal 5:4; Kol 2:16-17) Ha tehát egy rész érvényes, mind érvényes, ha egy részét megszeged, mindet megszegted.

Természetesen ez nem szabadít fel törvénytelen életvitelre, mivel a Krisztus törvénye iránytűként szolgál, hogy a keresztény mihez tartsa magát (vö. 1Kor 9:21), és a hitét milyen cselekedetek által bizonyítsa, hogy élő és gyümölcsöző. Ha pedig magát a tízparancsolathoz méri, akkor szembe kerül sok USZ-i kijelentéssel, pl.:

„Most pedig törvény /Mózes törvénye/ nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény /Mózes törvénye/ és a próféták... Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül...Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény /Mózes törvénye/ által [van] az igazság /a tízparancsolathoz való hűség által/, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.” (Róm 3:21, 28; Gal 2:21) Mert akkor még mindig a törvény a nevelő és nem Krisztus.

„Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény /Mózes törvénye/ alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény /Mózes törvénye/ Krisztusra vezérlő mesterünkké /nevelő, tanító/ lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit /a Krisztus váltságáldozatába vetett hit/, nem vagyunk többé a vezérlő mester /nevelő, tanító/ alatt.” (Gal 3:23-25)

„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Ján 1:17). Ezt akarván megcáfolni az adventizmus, amikor azt állítja, hogy Mózes törvénye a »ceremoniális törvény« volt, ami totális tévelygés, mivel »ceremoniális törvény« nem létezik a Bibliában, tehát nem lehet feldarabolni a törvényt, mondván, ez a része életet ad /tízparancsolat/, a másik része meg eltávolít az áldástól, ha megtartjuk.

Hanem pontosan a tízparancsolat jelenti a halált /ha még érvényes/, mert a halált hozó betű törvénye volt. Hogyan is olvassuk?

„Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. Mert ha dicsőséges az elmúlandó, sokkal inkább dicsőséges, ami megmarad.” (2Kor 3:6-11; vö. Róm 7:6)

Pontosan a Mózes törvényének a betűje ölt meg, az volt kövekbe vésve, azt kapták Mózes által, az volt a kárhoztatás szolgálata /mert mindenkit elátkozott/, holott dicsőséges volt, mert Isten dicsőségét tükrözte vissza, amit a bukott ember nem tudott sem megközelíteni, sem a kívánalmainak megfelelni. Pontosan azért kellettek a Jézusra mutató áldozatok, amik elfedezték a bűnt, de csak részlegesen, míg Jézus áldozata tökéletesen. Ennek a tökéletes áldozatnak az értékét fúrja meg az a tanítás, amely nem Mózes teljes/egész törvényét törli el, hanem annak egy emberek által kitalált részét, az állítólagos »ceremoniális törvényt«, amit pontosan azért találtak ki, hogy a törvényt manipulálhassák, egy részét visszatarthassák, míg más részét az enyészetbe küldjék.

Rafinált ördögi módszer, nem véletlenül nem tanítja a Biblia, hogy ilyen lenne, és nem véletlenül állítja az adventizmus, hogy mégis van. Van, mint Júdás csókja. Az is volt, mint a hamis szeretet kifejeződése, de a veszedelem fiává is tette Júdást (Ján 17:12), mint veszedelem fiai az adventisták!

Ami pedig szombat megtartásának parancsát illeti, nem a teremtés emléke miatt lett adva a zsidóságnak, hanem ezért: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” (5Móz 5:15)

Ábrahám pedig nem lehetett a törvény /tízparancsolat/ alatt, hiszen nem Ábrahám törvénytiszteletéből vagyunk, hanem a hitéből:

„Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen]; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk.” (Róma 4:16) Tehát Ábrahámot a hite igazolta, nem a törvényhűsége, hiszen a törvény csak azután adatott: „Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múltán keletkezett törvény /Mózes 613 törvénye/ nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha törvényből [van] az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.” (Gal 3:17-18) [Az Ábrahám által megtartott törvények Istennek az adott időszakra vonatkozó törvényei /parancsolatai és rendelései voltak/, amiknek semmi közük Mózes 613 törvényéhez! - Vö. 1Móz 26:5)]

Az a szöveg tehát: 'mi sem lehetünk meg az örök erkölcsi törvény nélkül... erkölcsi életünknek tervrajza a Tízparancsolat,.' - látszólag a szereteten alapul, de éppoly hamis, mint a szentháromság emlegetése, amely Istent nem Tőle származó kifejezéssel, hamis módon mutatja be. [Gátol vagy véd a Tízparancsolat? /Dr. Szigeti Jenő/ Mert az ÓSZ-i nevelő szerepét egy az egyben kivetítik az USZ idejére, aminek Krisztus halála vetett véget – Róma 10:4] 

Ami pedig a törvény aktualitását illeti, az a szívbe van írva, ami nem az átok-halált okozó ÓSZ-hez tartozó törvény betűje /amit a „szabadság törvénye”-ként hirdetnek – lásd Az elfelejtett Tízparancsolat/, hanem Krisztus törvénye, amiben az Istentől jövő tanítás szabadságot hozó beszéde van meg: „szellem és élet” (Ján 6:63; 8:32).

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek /Krisztus törvényének/ betöltése a szeretet.„ (Róma 13:8-10)

Ezt a törvényt kell betöltenünk, ennek a törvénynek kell beírva lennie a szívünkbe! Az igazán komoly probléma tehát, hogy a tízparancsolatot írják a szívbe, miközben a testük tökéletlensége a törvény átka alá viszi őket! De még nagyobb probléma, hogy ez a tanítás a Krisztus bűnből való megváltó szabadsága ellen van, az evangélium üzenete ellen dolgozik, ami mutatja, hogy E.G.W. látomásai és prófétai fellépése a Máté 24:24 alá tartozik, aminek a hátterében az Ördög áll. /Lásd itt részletesen./

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Kor 2:17)

Volt-e tízparancsolat az Édenben?

A Hetednapos Adventista Egyház tagjaitól származók felfogása szerint Ádám és Éva idejében „pozitív”, „betöltött”, erkölcsi maximumra emelt formában volt jelen a törvény – a szeretet -, és a belőle fakadó alapvető kívánalmak teljessége, a Tízparancsolat. Bűnük azért volt olyan súlyos, mert mind a tízet megrontották.

1. Sátánt választották istenükül. /1Móz 3./
2. A tudást bálványozták. /1Móz 3:6/
3. Isten nevének nem tisztességet szereztek, hanem cselekedetükkel gyalázatot hoztak rá /1Móz 3:6-13/, és bűnüket Istenre fogták.
4. Megrontották a Paradicsom nyugalmát. /1Móz 3:16-19/
5. Nem tisztelték szüleiket – Istent. /1Móz 3:6/
6. Öltek, mert bűnük által az egész emberiség meghal. /Róma 5:12/
7. Szellemi-lelki paráznaságot követtek el a Teremtő ellen. /Ezék 16./
8. Loptak, mert vettek abból, ami nem volt az övék. /1Móz 2:17, vö. 3:6/
9. Hamisan tanúskodtak, egymásra hárították bűnüket, és a felelősséget Istenre helyezték. /1Móz 3:12-13/
10. Elkívánták és elvették azt, ami Istené volt. /1Móz 3:6/

A felsorolás azonban igen elfogult megközelítésről tanúskodik, ugyanis a szeretet nem csupán a tízparancsolatnak, hanem az egész törvénynek az alapja /vö. Máté 22:34-40; Róma 13:9-10; Gal 5:14/, tehát a szeretetből fakadó kívánalmak teljessége nem merül ki a tízparancsolat tételeiben, hanem az egész törvényben /5Móz 4:8; 2Kir 17:13; 21:8; Gal 5:3; Jak 2:10/, ill. minden törvény-parancsolat elkívánásában. /5Móz 26:18; 29:29; 30:8; Jer 11:8; Márk 12:28/, amelyet Isten adott Izrael népének Mózes által /3Móz 27:34; Bír 3:4, Neh 1:7-8; 8:1; Mal 4:4; Ján 7:19; Zsid 9:19/

Ha tehát Isten törvénye – a szeretet – betöltött formában jelen volt az Édenben, akkor a 'törvény megrontásával' /Zsolt 119:126/ – akárcsak eggyel is /Máté 5:19; Jak 2:10/ nem csak a tízparancsolatot rontották meg, hanem a többi törvényt is. Ennek értelmében – folytatva a felsorolást: -

11. Istent nem félték, szent házasságuk tekintetében egymást megcsalták. /3Móz 25:17; 1Móz 3:7/
12. Amit Isten mondott nekik, attól elhajoltak. /5Móz 17:11; 3Móz 3:3/
13. Elfogadták a kígyó ajándék-ajánlatát. /2Móz 23:8; 1Móz 3:6/
14. Megfertőztették és tisztátalanná tették magukat. /3Móz 11:43; 1Móz 3:12-13/
15. Nem feddték meg egymást, hanem egymás bűnének terhét viselték. /3Móz 19:17; 1Móz 3:8/
16. Ádám hazudott Istennek – az elrejtőzésének okával kapcsolatosan. - /2Móz 23:1,7, 1Móz 3:10/
17. Éva hozzátett Isten beszédéhez. /5Móz 4:2, - „meg se illessétek” - 1Móz 3:3/
18. Nem jelentették Istennek a káromló beszédet. /3Móz 5:1; 1Móz 3:4/
19. Tisztátalanná tették az Édenkertet /4Móz 5:3, 1Móz 3:23-24/
20. Az élet helyett a halált választották. /5Móz 30:19; 1Móz 3:19/

Ha tehát a törvény egyetlen parancsban összpontosult, a szeretet parancsában /Hós 6:6-7/, és ez a parancs az Édenben a bűnbeesés előtt maximálisan be volt töltve a tízparancsolat tételeinek szemszögéből, akkor ez be volt töltve az összes többi törvény szemszögéből nézve is. Ill. ha a tízparancsolat szemszögéből nézve abból egyet megrontottak, akkor mindet megrontották. „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös” (Jak 2:10).

Ebből az alapelvből az következik, ha érvényes volt az Édenben a tízparancsolat, mert megrontottak belőle akárhányat, akkor a többi törvénynek is érvényben kellett lennie, mert abból is megrontottak akárhányat. /A fenti 1-10-20-ig tartó felsorolásból ez világosan látható!/

A Szentírásban egyetlen egész törvény van

Ugyanis a Szentírásban nincs két egész törvény, hanem egyetlen egész törvény van /vö. 2Kir 21:8; Máté 22:40; Gal 5,3,14; Jak 2:10/, a mózesi, mint ahogy egy törvényhozó és egy hit. /Jak 4:12; Eféz 4:5/

Ha pedig egyetlen egész törvény van, és a tízparancsolat „betöltött” formában jelen volt az Édenben a bűnbeesés előtt, akkor mind a többi 603 törvénynek ott kellett lennie „pozitív”, „betöltött”, erkölcsi maximumra emelt formában. Ezt azonban nem tanítják az Adventisták. Vajon miért nem? Mert szerintük a tízparancsolat nem volt része a mózesi törvénynek, és Jézus Krisztus is „különbséget tett Mózes törvénye és a Tízparancsolat között.” /Prófécia és Evangélium. H. N. Adventista kiadvány, 1987. 92. old./

Ha azonban figyelmesen összpontosítunk a hegyi beszédre, láthatjuk, hogy a Máté 5:21 versében a görög arkhaioisz szó van használva, amely a teljes mondat szerint így hangzik:

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.”

Ez a tízparancsolat egyik tétele. (2Móz 20:13) Érdekes módon azonban nem csak itt található ez a szó, hanem a 33. versben is, amely így hangzik:

„Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek(arkhaioisz): Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak (Jehovának) tett esküidet.”

Ez a tétel nem a tízparancsolat közül való. (vö. 3Móz 19:12; 4Móz 30:2) Ezek szerint Jézus Krisztus abszolút nem tett különbséget a tízparancsolat és a többi törvény között, miszerint mindegyiket a régiek(arkhaioisz) kapták.

Ezek pedig Ádám és Éva nem lehettek, mivel a törvényben /az egészben: 2Kir 17:13; 21:8/ „a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe” (Zsid 10:1) volt meg, amely törvény szerint a zsidók bűnért való áldozatokat áldoztak /Zsid 8:4/, s ezek az áldozatok a szövetségi szombattal együtt /4Móz 28:9-10; 3Móz 24:8; 2Móz 31:16/ árnyékai voltak Jézus Krisztus valóságának. /Kol 2:16-17)/

És ahogyan Jehova Isten eredetileg nem akarta ezeket az áldozatokat /Zsid 8:4; 10:8/, azt sem akarta, hogy Ádám vétkezzen. /1Móz 1:28; 1Tim 2:4/ Mivel igaznak teremtette őt, (Préd 7:29), a bűnelkövetés előtt nem adhatott neki egy egységes-egész, céljában Jézus Krisztusra /is/ előremutató /Gal 3:19,24/ törvényrendszert, mert még az emberiség nem szorult rá a váltságáldozatra /1Móz 1:31/, annak áldozati előképeire, a bűn megfékezésére és kimutatására a törvény által. /1Tim 1:9; Róm 3:20 7:7; Zsid 10:1,8,18/

Jézus Krisztus tehát a régiek alatt azokat kellett, hogy értse, akik a Sínai hegyen egy egységes-egész törvényrendszert kaptak Mózes közvetítésével /Kir 21:8; Neh 9:13-14; Mal 4:4, Ján 1:17a/, amely törvényhez tartozott pl. a tízparancsolat „Ne ölj”, és a szombati nyugalom (Ján 7:19,23) parancsa ugyanúgy, mint a körülmetélés és a „Ne kösd fel a nyomtató ökör száját” (Ján 7:22; Csel 15:5; 1Kor 9:9) parancsa a szövetségkötés részeként. /Zsid 9:19-20/ A régiek tehát nem Ádám és Éva voltak, hanem Mózes és kortársai, az izraeliták. /3Móz 26:46; 5Móz 4:8,44; 2Kir 17:13,34; 1Kró 16:40; Neh 8:1; Zsolt 78:5; Ján 18:31; 19:7; Róm 3:2; 9:4/

Az az adventista nézet tehát, miszerint a tízparancsolat lényege a szeretet, az önmegtagadó, alázatos másokért élés, s ezért minden igaz, Isten útján járó embernek szólt a múltban, csak a Sínai hegyig visszamenőleg áll, de azon túl nem. És akkor is egy egységes-egész törvényrendszer részeként, mivel az egész törvény /10+603/ alapja a szeretet, az önmegtagadó, alázatos másokért élés, nem csak a tízparancsolat alapja. Az egész törvényrendszer pedig nem volt kinyilatkoztatva a Sínai hegy előtt, különös tekintettel arra, hogy a törvény az Ábrahámnak Krisztusra nézve tett ígéret megerősítése után 430 évvel keletkezett! /Gal 3:17/ És a keletkezése előtt nyilván nem lehetett érvényben.

Ezt erősíti meg István vértanú is, aki a Cselekedetek könyvének 7. fejezetében leírt történelmi események Ábrahám idejétől való felsorolásában semmit sem szólt egy állítólag érvényben lévő, általánosan ismert szeretettörvényről /tízparancsolatról/, hanem a törvény adását-vevését a Sínai-hegyi időszakhoz és eseményekhez kapcsolja. /Csel 7:39,53/ Más bibliai utalások természetesen ugyanezt támasztják alá. /Vö. 5Móz 33:2; Ján 7:19; Gal 3:19; Zsid 2:2/

Bár ezek a bibliai bizonyítékok egyértelműen a tízparancsolat Sínai-hegy előtti érvénytelensége mellett szólnak, az adventisták ennek ellenére a törvény „felújítását” annak tulajdonítják, hogy az egyiptomi rabszolgasorsban elhanyagolták az isteni törvények megtartását, s ezen akar változtatni az Úr. A tízparancsolat érvényességére a következő példákat hozzák fel:

Egyiptomban a bábák félték az Istent és nem vétkeztek a „Ne ölj” parancsolat ellen. (2Móz 1:16-17) József is törvénytiszteletéről tesz bizonyságot, amikor Putifár feleségének szexuális ajánlatát visszautasította a „Ne törj házasságot” parancsolat tiszteletben tartásával. /1Móz 39:9/ Jób ismerte a törvényt /tízparancsolatot/ és gyűlölte a bűnt. /Jób 1:8/ Sodoma és Gomora népét és törvényszegésük miatt érte útól Isten büntetése. /2Pét 2:5-8/ A Nóé idejében élőket is úgyszintén. E példákból nyilvánvalóan látható a tízparancsolat érvényessége. Mivelhogy „Isten Tízparancsolatban nyilatkoztatta ki erkölcsi világunk alaptörvényét.” (Dr. Szigeti Jenő: Krisztus és a szombat. Advent kiadó, Bp. 1989., 26. old.) Ugyanezt hirdeti E.G. White (1827. XI. 26-1915. VII. 16) is, az adventisták /Istentől ihletettnek tartott/ prófétanője: „A Tízparancsolat szabályai minden emberre kötelezők; mindenki okulására és kormányzására adta Isten … az egész világ szent örökségéül.” /Pátriárkák és próféták, 308. old./

Indokolt azonban feltenni a kérdést, hogy vajon mikor adta Isten a tízparancsolatot, talán az Édenben? Hogy az ottani, bűn nélküli világban nem adhatta, arra a bizonyíték a következő:

Az öröktől fogva /vagy az Édentől fogva/ érvényben lévő tízparancsolat eszméjének teljesen ellentmond az a tény, hogy a tízparancsolat háromszor is felemlíti a szolga kifejezést. Mivel a bűnbeesés előtt szó sem volt arról, hogy valaha is lesznek szolgák és szolgálólányok, akik rászorulnak a 7. napi munkaszünetre, vagy akiket el lehet kívánni az ő uruktól, vagy akiket ki lehet hozni a szolgálat házából, így Isten eleve nem adhatott Ádámnak olyan parancsot, hogy ne kívánja felebarátjának szolgáját vagy szolgálólányát.

Ádámnak lehetősége volt hűségesnek maradni Isten követelményeihez, és ez esetben ki van zárva, hogy az emberiség körében létrejön a szolgaság eszméje és gyakorlata. Így a tízparancsolat a szolgával kapcsolatos tételei miatt is megvétóztathatatlanul távol áll az édeni tiszta alaphelyzettől. Ádám ilyen parancsot nem kaphatott, de olyan tízparancsolatot sem, amelyben ilyen kívánalom szerepel. Ez világosan bizonyítja ama tételt, miszerint az Édenben nem volt ott az egységes-egész törvény /tízparancsolat és a többi parancsolat/.

Egyébként ezt az is bizonyítja, hogy a tízparancsolatot azok kapták, akik az egyiptomi szolgaságból ki lettek hozva, márpedig sem Ádám és Éva, sem pedig „az egész világ” nem volt ott, mint héber rabszolga. /2Móz 20:2/ Azonkívül Ádám csak egyetlen „ne” tiltó szónak nem engedelmeskedett, (1Móz 2:17), nem pedig tizenegynek, amennyi a tízparancsolatban szerepel. /2Móz 20:3-17, Károli/

Ha E. G. White azt állítja, hogy a tízparancsolat tételei minden emberre kötelezőek – tehát a keresztényekre is -, akkor nyilvánvalóan a szolgaság igájával sújtja azokat, akiket Jézus Krisztus megszabadított. /Gal 5:1/ Ugyanis a tízparancsolat a törvényszövetség tíz alapelvét képezte /5Móz 4:13; 9:9/, amely törvényszövetség – természetesen a többi parancsolatot is beleértve: 2Móz 34:27; 5Móz 29:21; 2Kir 23:21; 2Kró 34:30; Jer 11:3,6,8 -, a szolgaság /törvény/ szövetsége volt /Gal 4:21-31/. A keresztényeket viszont a „szabadság törvénye” fogja megítélni (Jak 2:12), ezért abba kell, hogy belenézzenek, és abban kell, hogy megmaradjanak /Jak 1:25/, nem pedig a tízparancsolatban.

Ha Isten szándéka a tízparancsolat adással egyetemes érvényű, minden ember számára kötelező erejű lett volna – mint erkölcsi alaptörvény -, akkor annak Sínai-hegyi adásakor nem szabott volna kapukon belüli /2Móz 20:10/ kritériumot /megkülönböztető tételt/. Mert ha az direkt egyetemes érvényű, akkor nem lehet azt kifejezetten a kapukon belüliekre korlátozni /mivel hogy a kapukon kívül is vannak/. Ha pedig mégis korlátozta, akkor nem lehetett egyetemes érvényű, és mindenkire kötelező, hanem csak a zsidókra, akik kapták! /vö. 5Móz 16:11; 31:12; Jer 22:2; Zak 8:16-17/

Szemléltetésül: Ha egy horgásztó tulajdonos szándéka a HORGÁSZNI TILOS tábla adással általános érvényű, és minden horgász számára kötelező erejű kíván lenni az egész tó területén – mint végső határozat -, akkor annak nyilvános kihirdetésekor nem fog csak az őrbódé látóhatárán belüli kritériumot /megkülönböztető tételt/ szabni, mert ha az általános érvényű kíván lenni, akkor nem lehet azt kifejezetten a látóhatáron belüliekre szabni /mivel azon kívül is vannak/. Ha pedig mégis korlátozza, akkor nem lehet általános érvényű és mindenkire kötelező, hanem csak a látóhatáron belüliekre, akiknek adja!

Ugyanígy, mivel a tízparancsolat is csak azoknak szólt, akik a kapukon belül voltak, nem adhatta Isten /ott és akkor, vagy azelőtt bármikor/ mindenki kormányzására … az egész világ szent örökségéül, hanem csak a kapukon belüliek számára kormányzásul és szent örökségül. /vö. 5Móz 4:32-40; Róma 2:17-18/

Ha pedig az Édenbe kívánnánk visszavinni a tízparancsolat érvényességét, hát vegyük észre, hogy ott csak „kapukon belüli”-ek voltak, és sohasem lettek volna azon kívüliek, ha Ádám és Éva nem vétkezik. Tehát a bűntelen Édenben ilyen „kapukon belüli”-ekre meghatározás teljesen értelmetlen lett volna Isten részéről. Hogy a tízparancsolat mégis tartalmaz ilyen kitételt, ebből is látszik, hogy már a bukott emberi /Isten által kiválasztott zsidó/ közösségnek szól ez az utasítás /Zsolt 147:19-20/, de nekik is csak egy bizonyos ideig /Gal 3:23-28/.

A törvény bejövetele

Pál apostol ugyanezt erősíti meg, amikor ezt írta:

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék.” (Róma 5:20; vö. 7:7-11)

Nos, ha nem a tízparancsolat jött be, /a Sínai hegynél/, hanem csak a mózesi törvény /tízparancsolat nélkül/, akkor hogyan tudott a bűn megnövekedni azzal? Ugyanis ha a tízparancsolat mindig is érvényben volt /és soha nem jött be, csak fel lett újítva/, akkor annak a „Ne kívánd” parancsolatát egy mózesi törvénycikkely sem tudta volna nehézségi fokon túlszárnyalni. Tehát a mózesi törvény bejövetele nem tudta volna a bűnt megnövelni, mert már a legnehezebb törvény érvényben van.

Mivel a legnehezebb parancs a „Ne kívánd” volt, csak ez okozhatta a bűn óriási megnövekedését, mert ezt senki sem tudta hiánytalanul betartani [a romlott emberi természet irigységre való hajlama miatt. – vö. „Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: „Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?” (Jak 4:5, MBT. ford.)] És ha a „Ne kívánd” parancs jött be /az egész mózesi törvény keretében/, akkor megint csak nem lehetett érvényben a tízparancsolat a Sínai-hegyi törvényadás előtt! /Vö. Gal 3:17,19/

Egy, a törvény egyetemes érvényességét valló szerző ezt így fejezte ki:

„Isten törvényét csak Mózes napjaiban foglalták írásba, de már Ádámtól Mózesig is fennállott a törvény, amelyet Isten az ember lelkiismeretébe vésett, hogy a bűntől való tartózkodásra bírja.” /Spicer W. A.: Korunk és a világ sorsa. 184. old./

Hasonló vallomást tesz A. W. Pink., „A törvény és a szent” című kiadványában, ahol ezt írja:

„A Mózes által Izraelnek adott erkölcsi törvény csupán átirata, foglalata volt annak az isteni törvénynek, amit teremtéskor az ember az erkölcsi természet formájában kapott.” /15. old./

Ádám és Éva tehát rendelkezett a szívbe írt lelkiismereti törvénnyel azon utasításokon kívül, amiket Isten mondott nekik a feljegyzések szerint. És minden leszármazottjuk nyilván rendelkezett ezzel a lelkiismereti törvénnyel, mert isten számukra is adta a jó és a rossz elhatárolásának képességét, érzelmi mozgatórugóit.

De ne hogy azt higgyük, hogy ez mögött is csak a tízparancsolat tételeit kell értenünk, hanem egyebeket is. Pl. a homoszexualitás természetellenesként való érzését, amelyet a későbbiek folyamán pl. Szodoma és Gomora lakói levetkőztek magukban, és így teljesen elfajzottak. Bár a tízparancsolat nem tartalmazza, mégis nyilván a szívbe írt alaptörvényekhez tartozik /vö. Róma 2:15/, amely alapot ad a bűn elkövetésére, vagyis hogy bűnnek nevezzük a törvénynek ezt a fajta megsértését.

Bűn csak ott van, ahol törvény van, és ahol van bűn, ott van törvény is. /Róm 7:7-8; 3:20/ Ezen bibliai tételek alapján megérthető, hogy lehettek bűnösök az emberek a Sínai-hegyi törvényadás előtt is, amikor még írott törvény nem volt, volt viszont az írott törvénynek erkölcsi megfelelője, a szívbe írt természettörvény.

Ezt az erkölcsi szabályt sértette meg Káin és Lámekh /1Móz 4:7,23/; ezt szegte meg a vízözön nemzedéke /1Móz 6:5/; Nóé legkissebb fia /1Móz 9:24/; a bábeli torony építői, mely istentelen szellemben végrehajtott vállalkozás volt /1Móz 11:4/; stb.... Akiket Isten azokban az írott törvény nélküli napokban elmarasztalt, azokat a Biblia nem törvényszegőknek /Jak 2:11/, hanem istenteleneknek nevezi /2Pét 2:5-7; vö. 5Móz 9:4-5/, mert nem jártak Istennel, szívüket nem őrizték meg romlatlanul Isten tetszésére, mint pl. Nóé. /1Móz 6:9; Zsolt 7:11/

Akik viszont Istennel jártak, azokat istenfélőknek nevezi, pl. Jóbot /Jób 1:8/; a bábákat /2Móz 1:17/; Jákóbot /1Móz 42:18/. Maga Ábrahám is, aki megtartotta az isteni utasításokat és törvényeket /melyek nyilván összhangban voltak a Nóénak is adott törvényekkel és a neki külön adott parancsokkal és utasításokkal – 1Móz 18:19; 26:5; 9:4-6/, nem általános törvénytiszteletet, hanem istenfélelmet, ill. annak hiányát tulajdonította kora egyes elöljáróinak. /1Móz 20:11/

Azt mondani tehát, hogy mivel a Sínai-hegyi törvényadás előtt is voltak igaz, istenfélő emberek, és bűnelkövetők, ezért abban az időben is nyilvánvaló volt a tízparancsolat érvényessége, ez az eddig felsorolt bibliai bizonyítékok súlya alatt megdől.

A 'természettörvény általános rendje' Ádámtól Mózesig tartott /Róm 5:13/; akivel Isten foglalkozni kezdett az Ő népe érdekében /Zsolt 103:7/, s akivel volt összekapcsolva az emberiség korszakának egy új rendje, a 'törvényadás rendje' /Róm 9:4/, amely csak a kapukon belüliekre volt érvényes /2Móz 20:10/, a pogányokra nem /Róma 2:14-15/. A törvény tehát válaszfallá lett /Eféz 2:14; Máté 21:33; 3Móz 20:26/, ahogy pl. a Dr. Hertz-féle 5Mózes könyvének Haftára-magyarázata is kijelenti:

„A törvény sövény volt a nép körül.” /68. old./

Ugyanerről olvashatunk a „Példabeszédek szerinti élet” című H.N.Adventista Egyház kiadványában:

„Védelmül való védőkerítés (Ézsaiás 5:1-2; Máté 21:33. A szőlőskert Isten választott népét, Izraelt jelképezte. Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatását. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket... Ezeknek az elveknek a követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától.” /1991. X-XII. 41. old./

Ilyenformán, ha a törvény sövény-védőkerítés-kőfal-válaszfal volt, akkor a tízparancsolat is az volt a törvényben, abban a »szeretettörvényben«, amely a többi népnek nem volt a sajátja /Zsolt 147:19-20/, s ezért nem is lehetett örök érvényű erkölcsi alaptörvénye az emberiségnek, de Ádám-Évának sem! Ezzel összhangban pedig Isten törvényszegésért nem is bűntette ezerötszáz év alatt a pogányokat, hanem csak a zsidókat /2Móz 20:5-7; Neh 10:31; 13:16-21; Zsid 12:6; Csel 14:16/, ill. azokat, akik prozelitaként a mózesi törvényszövetség alá jöttek /Ézsa 56:6/.

Összefoglalás

Volt-e tízparancsolat az Édenben? Nem volt, mert:

1. A szeretet nem csak a tízparancsolatnak, hanem az egész mózesi törvénynek az alapja, és ha az betöltött formában ott volt az Édenben, akkor a többi 600 törvénynek is ott kellett lennie, ami lehetetlenség. 

2. Jézus Krisztus szerint a régiek /arkhaioisz kapták a törvényt, amely mindkettőre vonatkozott egyaránt /a tízparancsolatra és a többi 600-ra/, és ezek Ádám és Éva nem lehettek, csak a zsidók. 

3. Ádám igazságosnak lett teremtve, a törvény pedig a törvénytaposókért van /1Tim 1:9/, tehát a bűntelen Ádám nem kaphatott bűnt megfékező törvényt. 

4. A törvényben „a jövendő jók /Krisztusra előremutató/ árnyéka” volt meg, s mivel az Édenben még nem volt szükség megváltóra, így árnyék-törvényre sem. /Zsid 10:1/ 

5. A törvényadás a Sínai hegyhez van kapcsolva, és a kapukon belüliekre érvényes csak. 

6. Az Édenben nem voltak szolgák, a tízparancsolat szolgákhoz van kapcsolva. 

7. Ádám és Éva nem voltak Egyiptomban szolgák, a tízparancsolat szolgákhoz van kapcsolva. 

8. Csak a tízparancsolat /törvény/ bejövetele növelhette meg a bűnöket, és nem a tízparancsolat nélküli mózesi törvény, ezért a tízparancsolat a mózesi törvény bejövetele előtt nem lehetett érvényben. 

9. Ádámtól Mózesig 'természettörvény' volt az emberek szívébe írva, aki Istennel járt, ezt tartotta meg, aki istentelen volt, ezt rontotta meg és ezért marasztalták el. /Más kategóriába tartozik az öröklött bűn miatti, és Isten szóban adott törvényének megsértése miatti bűnösség./ 

10. A törvény sövény-védőkerítés-kőfal volt a zsidók és a pogányok között, válaszfal /vö. Eféz 2:14/, amellyel csak a kapukon belüli zsidók rendelkeztek. Így a tízparancsolat, mint az egész törvény magva-szíve, nem lehetett örök érvényű erkölcsi alapelve az emberiségnek, de Ádám-Évának sem.