HÁROM
CÁFOLHATATLAN ÉRV
A
SZOMBATTARTÁS KÖTELEZETTSÉGE ELLEN
„A
szombat megtartásával a hívők kifejezik, hogy készek Isten
akarata,és
nem a saját döntésük szerint élni.”https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/
Mivel
az adventisták tízparancsolattal kapcsolatos tanításai teljesen
szembe mennek az Isten törvénnyel és szombattal kapcsolatos
kinyilatkoztatásaival, azokat olyan szellemi vírusoknak kell
tekinteni, amelyek a számítógépeket is megfertőzik, s ezért
karanténba kell helyezni őket!
Számukra
a szombat tartás az engedelmesség jele, ami viszont a Krisztus
halála óta az engedetlenség kifejeződése, mellyel megtagadják a
váltságáldozat bűneltörlő értékét. Márpedig „a
halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény”
(1Kor 15:56). Ezért
egy megváltott keresztény nem lehet egyszerre a törvény alatt is,
ugyanakkor Krisztusban is. Aki
kijön a bűn alól, a törvény alól is ki kell jönnie!
Jelen
írás célja,
hogy az adventistákat meggyőzze tanításaik helytelenségéről,
és őket a helyes Krisztus-követésre buzdítsa. A
három
cáfolhatatlan érv rögtön mutatja, miről is van szó:
Az
első érv
"Mert
hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és
mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért
megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Mózes
20:11)
Erre
az adventisták felhozzák, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es
ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól,
mint az Édenben alapított istentiszteleti és életviteli forma.
„Isten
megpihent, és az embertől is elvárta, hogy megpihenjen; követendő
példát mutatott az embernek
(2Móz 20:11)…
Isten
megáldotta és megszentelte a hetedik napot, a szombatot, mert ezen
a napon megpihent minden munkájától. Nem a maga, hanem az
emberiség számára áldotta és szentelte meg.”
-
https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/
De
ez nem így van. Figyeljük meg ezt az igét:
"Még
beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat
hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben
gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Máté 17:5)
Isten
gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a
célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a
tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az
Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének
visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni
teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. /Vö.
Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38)
Ennélfogva
az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek,
hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk.
A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember
szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott
szombaton, tehát ezt tegye az ember is.
Különbség
van aközött hogy miért ünnepelje az
ember, és különbség van aközött, hogy hogyan? A
miértre és a hogyanra is
meg van a külön indok:
Miért:
"És megemlékezzél róla, hogy
szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a
te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért
parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját
megtartsad." (5Móz 5:15)
Hogyan:
„Hat napon át munkálkodj, és végezd
minden dolgodat… Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a
földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon
pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a
nyugalom napját.” (2Móz 20:9, 11)
Vagyis
teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az
egyiptomi szolgaságból kihozott emberre vonatkozóan Isten
részéről, és nem az, hogy a 6+1-es teremtéssel /munka és
pihenés ritmusával/ példát mutasson az emberiségnek. Ez az
adventista érv tehát megbukott.
A
második érv
A
másik adventista állítás, miszerint az Isten nyugalma/szombatja
24 órás, tehát az Isten nyugalmában levés a 24 órás szombat
ünnepléséhez kapcsolódik /mint az evangéliumi nyugalom
lépcsőfoka/, és különösen ez a szombat ünnep megtartása
azonosítja Isten népét, vagyis az adventistákat. De figyeljük
meg ezt az igét:
"Mivel
tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel
ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban
levőnek láttassék." (Zsid 4:1)
Ha
a 24 órás szombat ünnepre való felhívás az Édenkerttől kezdve
napjainkig érvényes volt az egész emberiség számára, és már
Mózes előtt is megtartották a hűségesek, majd a teljes zsidóság
Jézus idejéig, majd azon túl is napjainkig az igaz keresztények
/sőt az egész emberiség számára érvényes az örök érvényű
tízparancsolat erkölcsi törvénye szerint, ebből kifolyólag az
adventisták különösen engedelmesek e tekintetben/, akkor mit
keres az isteni kinyilatkoztatásban az isteni nyugalommal
kapcsolatban ez a szó, hogy "ígérete"?
Miféle
nyugalomba való bemenetel ígérete van meg, ha az Isten
nyugalma 24 órás szombat ünnepléssel ábrázolódik ki, és
minden engedelmes ember a szombat ünnepléssel már benne van az
Isten nyugalmában, mivel pontosan a 24 órás szombat megtartása
jelenti az Isten nyugalmában levést az Édenkert óta.
„…
a
hetedik napi szombat megünneplése az evangélium nyugalmába való
belépés jelképe… Golgotai
tettével engesztelést szerzett értünk, és beléphetünk az Ő
nyugalmába.”
-
https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/
Ez
egy adventista tévtanítás, ugyanis szerintük
egy
hívő a
24 órás szombat ünnepléssel kerül
a
nyugalomba,
holott semmiféle kijelentés nincs arról, hogy ebbe a Krisztusi
nyugalomba a 24 órás szombattal lehetne
belépni – ezt ők teszik hozzá. Egyébként
a kettőnek egymáshoz semmi köze!
Ezt
mutatja az a megállapítás is, hogy Krisztus golgotai tettével
szerezte meg az engesztelést, ami a belépést eredményezheti. A
24 órás szombat ünneplés ezt nem válthatja ki, de nem is
igazolhatja, mivel a kettő nincs összefüggésben egymással.
Az
Isten nyugalmába való bemenetel ígérete /vagy a benne levése/
egy keresztény számára nem a 24 órás szombathoz kapcsolódik
/nem arra vonatkozik/, hanem arra a folyamatos nyugalmi állapotra,
amit a Krisztus halála általi megváltás kegyelmi időszaka
jelent. Egyrészt Krisztus halála óta jelen időben – „Mert
mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba” (Zsid 4:3) -
de azon túlnyúlóan az ezeréves millenniumi időszakra vonatkozóan
„Eszerint még hátravan a szombati nyugalom
Isten népe számára” (Zsid 4:9). [Az Isten nyugalmával
kapcsolatos bibliaversek a 24 órás szombatot még csak nem is
említik!]
Tehát
aki hisz Krisztusban /és engedelmességgel párosított életmódot
gyakorol/, az a megváltottság kegyelmében részesül, szellemi
értelemben már most Isten nyugalmában van, és majd fizikai
értelemben is benne lesz, amikor az Isten akarata megvalósul a
Földön, és beköszönt Krisztus ezer éves millenniumi uralkodása,
tehát az Új világ, miután ez a mostani világkorszak/emberi
önkormányzati uralkodási forma ítélet alá kerül és véget ér.
/Ezt jelenti a világ vége, és nem az univerzum pusztulása, amiről
a materialisták tévesen gondolkodnak./
Tehát
ha a nyugalomba való bemenetelnek az ígéretéről beszél a
Biblia, annak nem lehet a 24 órás szombat ünneplés az adventista
értelmezés szerinti jelképe, mivel egy bemenetel ígérete egy
folyamatosan fennálló nyugalomra vonatkozik, nem pedig egy 24 órás
szombat ünneplésre.
[Mert
ha egy 24 órás nap jelképezi a nyugalomban való bent levést,
akkor mi van a többi hat nappal, azokon a napokon nincs benne a
nyugalomban, azokra nem vonatkozik? Ha azokon is benne van, akkor
egyetlen nap jelképes értelme teljesen feleslegessé válik, hiszen
minden nap egyugyanazon értelemmel bír!
Azonkívül
Jézus golgotai váltságműve az oda bejutás alapja, nem egy 24
órás szombat megünneplése. Az pedig a hét minden napjára
vonatkozik, nem csak a hetedik napra. Ennélfogva a 24 órás szombat
ünneplésnek semmi keresnivalója nincs az Isten nyugalmába való
bejutás tekintetében.
Így
a kérdés teljesen indokolt, hogy egyáltalán mit keres itt, hogy
kerül ide a 24 órás szombat felemlegetése – különösen arra
való tekintettel, hogy a nyugalomba való bemenetel ígérethez
kapcsolódik, nem bármiféle ünnep megtartásához.] Tehát ez az
adventista érv is megbukott.
A
harmadik érv
A
harmadik állítás, mely szerint a 24 órás szombat ünnep, mint az
örök érvényű tízparancsolat egész emberiségre vonatkozó
erkölcsi törvénye nem volt része Mózes törvényének, mert a
Mózes törvénye a ceremoniális /szertartási/ törvény volt,
amely Jézus haláláig tartott, utána okafogyottá vált, el lett
törölve. Ezt a különbséget az is bizonyítja, hogy a
tízparancsolat kőtáblája benne volt a frigyládában, a Mózes
törvényeit tartalmazó írások meg a frigyláda oldalához voltak
csatolva.
"Vegyétek
e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek
szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul".
(5Móz 31:26)
Ez
a mesterséges szétszedése Mózes törvényrendszerének azonban
teljesen téves értelmezés, ugyanis a gyakorlat teljesen más
mutat. Figyeljük meg ezt az igét:
"Mert
Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői,
mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." (Apcs
15:21)
Itt
a minden szombat a heti szombatokat jelenti, amiről a tízparancsolat
is szól:
"Megemlékezzél
a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8).
Márpedig ha ezeken a szombatokon /amelyek adventista értelmezés
szerint nem tartoztak Mózes ceremoniális törvényéhez/ Mózest
olvasták mégpedig Mózes hirdetői, akkor valami abszolút nem
stimmel Mózes és a tízparancsolat szombatjainak szétválasztása
tekintetében. [Vagy pedig Lukács, aki a Cselekedetek könyvét
írta, nem mondott igazat, ez pedig elképzelhetetlen!]
A
zsidók csak tudták, hogy szombatonként miért olvasták Mózes
írásait, mivelhogy Mózes által kapták azokat a törvényeket,
amelyek szerint ők az életüket igazgatni akarták – a Krisztus
halála utáni időben ugyanúgy, mint annak előtte 1500 éven át:
"Akik
izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek,
meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; …
Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, … Aki
szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon, kövezze meg az egész
gyülekezet. Akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az
ÚR nevét, halállal lakoljon.” (Róm 9:4; Ján 19:7; 3Móz
24:16) Tehát az ő törvényük, amire hivatkoztak, az a Mózes
törvénye volt, ami diktálta nekik, hogy szombatonként olvassák
Mózest, sőt hirdessék is:
"Jaj
nektek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a
tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek;"
(Máté 23:15). Ennélfogva maguk a zsidók bizonyítják
teljesen egyértelműen, hogy az ő olvasatukban a tízparancsolat
szombatja meg a Mózes törvénye egyugyanazon kategória, semmi
különbség nincsen közte, amit nekik a törvény diktál, azt
teszik (ha deformáltan is), különösen szombatonként, vagyis
összejönnek a zsinagógákban.
Nem
véletlenül keresték Pálék szombatonként a zsidókkal való
kapcsolatot az ő összejöveteli helyeiken, hogy nekik Krisztusról
bizonyságot tegyenek. (Vö. Apcs 17:1-2) Ennélfogva az adventista
tanítás a Mózes törvényének és a tízparancsolatnak a
különválasztásáról teljesen idegen felfogást tükröz, aminek
a célja, hogy az isteni kinyilatkoztatás alkatrészeiből egy
teljesen más rendszert rakjon össze.
„A
szombatparancs Isten törvényének pecsétje.[4] -
https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/
Mint
látható, az
adventisták a
szombat ünneplését nem kötik Mózes törvényéhez /hanem
Istentől eredő törvényhez/,
mivel szerintük Mózes törvénye az csak a
szertartási törvényeket /és szertartási szombatokat/
jelenti.
[Ez
már azért is nonszensz, mivelhogy a Bibliában nem létezik olyan,
hogy szertartási törvény, sem olyan, hogy
erkölcsi törvény, sem olyan, hogy külön lenne
Isten törvénye és külön Mózes törvénye.
Hanem Mózes törvénye nagyon is Isten törvénye volt, hiszen
minden törvényt Mózes által adott Izraelnek, amiben voltak
mindenféle területre vonatkozó utasítások – de a Mózes
törvényén belül. (Vö. 1Kró 22:12-13)]
Az
adventisták olvasatában a
ceremoniális
/szertartási/ szombatok
nem kapcsolódtak közvetlenül a hetedik napi 24
szombathoz,
tehát
a
heti időszakhoz.
Ezek
„az
Úrnak szombatjain kívül”-i
szombatok voltak,
amiknek a tízparancsolat szombatjához szerintük
semmi
közük.
(3Móz 23:38)
Az
Ördögnek kifejezetten ez a célja, hogy kiszedegesse a Bibliából
azokat az igéket, amiket más módon rak össze, hogy az embereket
félrevezesse, és Isten előtt lehetetlen helyzetbe hozza. Ezt a
módszert már az Édenkertben elkezdte, és mind a mai napig
folytatja:
"A
kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr
Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta
az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz
3:1)
Az
adventizmusban ugyanezt találjuk, bizonyos kijelentések teljesen
más kontextusban jelennek meg, és más eredményre is vezetnek.
Mégpedig a 24 órás szombat ünneplés eredetének és
érvényességének hangoztatásával /sőt azonosító jelként való
felhasználásával/, a tízparancsolat Mózes törvényétől való
függetlenítésével teljesen tévútra viszik az embereket, vissza
a mózesi törvény területére, mégpedig annak átka alá.
Mert
a Mózes törvénye egyben átok alá is vitt mindenkit, aki alatta
volt, a bukott emberi természet miatt, amitől csak Jézus tudott
megszabadítani, aki a törvény minden előírásának eleget tett,
azt betöltötte és a halálával hatályon kívül helyezte:
"Az
ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben
való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré
teremtse Ő magában, békességet szerezvén; … Mert a törvény
vége Krisztus minden hívőnek igazságára… Krisztus váltott meg
minket a törvény átkától, átokká levén értünk;" (Ef
2:15; Róma 10:4; Gal 3:13).
Márpedig
Isten a Mózes törvénye alatt az összes parancsolatot értette, a
613-at együtt!
"Emlékezzetek
meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem
ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és
ítéletekül … Mert mikor Mózes a törvény szerint minden
parancsolatot elmondott az egész népnek… Mert ha valaki az egész
törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek
megrontásában bűnös." (Malakiás 4:4; Zsid 9:19; Jak
2:10)
Nincsen
tehát Mózes törvényének a szétválasztása, hanem csak azoknak,
akik az Isten kinyilatkoztatott akaratával szembe mennek. Az pedig
halált jelent bárki számára, aki ezt teszi és ebben ki is tart.
Lásd:
„A
hetednapi adventisták álláspontját a Tízparancsolathoz való
viszonyukkal, valamint az erkölcsi és a szertartási törvények
közötti különbségtétellel kapcsolatban teljes mértékben
alátámasztják a történelmi protestantizmus vezető hitvallásai,
hittételei és katekizmusai.” /SDA Questions On Doctrine ,
131-134. o./.
„A
Tízparancsolat eltávolítása a törvény követelményei közül,
és összetévesztése a szertartási törvénynek
nevezett áldozati törvénnyel Krisztus és az apostolok tanításának
mélységes tudatlanságából fakad, úgyhogy még a protestáns
reformátorok sem estek tévedésbe.”
/Christian
Churches of God
- Isten keresztény egyházai
- Megkülönböztetés
a törvényben/
- http://www.ccg.org/s/p096.html
Az
adventizmus /és a hozzá hasonló szombat ünneplők gyülekezete/
tehát lelepleződött és megbukott a tekintetben, hogy igaz
krisztusi utat mutasson az emberiségnek. Sőt, E.G.White látomásai
kapcsán pontosan az Ördög eszméinek engedett teret, amelyet
általa /a prófétaság hamis szellemének leple alatt/
becsempésztek a keresztény öntudatba, legalábbis a deformált
részébe. Szükséges tehát magunkat ettől távol tartani, ha az
Isten elismerésére és az üdvösség elnyerésére pályázunk.
"Vigyázzatok
magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes
jutalmat nyerjünk." (2Ján 1:8)
Összefoglalás:
1.
Isten a 6+1 napos teremtésével, és a szombat nap megszentelésével
nem mutatott példát az emberiségnek. A szombat nem a Teremtés
emlékünnepe, ilyen ünnep a Bibliában nem is létezik!
2.
A szombati nyugalomba való bemenetel ígéretének semmi köze a 24
órás szombat ünnepléséhez, amely a Mózes által adott /és
Krisztus halála által eltörölt/ törvény része volt, az itt
levő szövegek a 24 órás szombatot nem is említik.
3.
Mózes hirdetői jöttek össze szombatonként, ami világosan
bizonyítja a 24 órás szombat mózesi eredetét, hogy a kettő
összetartozik, és a tízparancsolat szombatját nem lehet attól
külön választani és örök erkölcsi törvényként hirdetni a
világ népei számára, amelynek a megtartása lenne az a jel, ami
valakit Isten népéhez tartozóként azonosítana.
Ennélfogva
a 24 órás szombat ünneplés azonosító jelként való hirdetése
a Mózes 613 törvényének az újraérvényesítését jelenti,
amely a Krisztus szabadságának az elvesztésével egyenlő, és az
Ördögnek pontosan ez is a célja, hogy a kegyelemből kiejtsen.
Ezért fontos megszívlelni az apostoli figyelmeztetést:
„Annak
okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított,
álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával.” (Gal 5:1; 4:24)