Az adventista teológia problémái

 

Sokáig tanulmányoztam az adventista teológiát.

Számos problémát találtam. Amit alább írok, azt nem az egyes hívőkre értem, hanem CSAKIS az adventista teológiára. Sok jó, igaz, újjászületett barátom, testvérem van ebben a gyülekezetben.

1. Aki azt tartja, hogy a tízparancsolat az újjászületett hívőkre is érvényes, ezzel óhatatlanul a parancsolatokra koncentrál. Ezzel elvéti Jézust, mert a törvény Krisztusra vezető mestermű, de amikor odavezetett az igazihoz, el kellene veszítenie a kontrolláló szerepét, onnantól Jézusnak kell(ene) vezetnie. Jézus a mi urunk, és nem a törvény.

Akiket Isten szelleme vezérel azok Istennek fiai, és nem azok, akiket a törvény vezérel. Erre jó példa a földrajzi Izrael, akik a törvényt követik, de Jézust sajnos megtagadják (a többség).

Mivel a törvény a „jövendő javaknak az árnyéka”, ezért amikor valaki eljut szellemben Krisztushoz, onnan már Krisztus vezeti (kellene, hogy vezesse) a Szellem által, és Jézus törvénybetöltő módon vezeti.

2. A szombat

A szombat is árnyék, akárcsak a többi parancsolat, mégpedig az Istenben való megnyugvás árnyéka. (Lásd. Zsidókhoz írt levél). Amikor valaki alárendeli magát Jézusnak, akkor ezzel megpihen Isten szeretetében, megnyugszik attól, hogy saját maga próbálja meg kimunkálni az üdvösségét. Ezzel betölti a szombatot, mint árnyékot. Ez a szombat árnyékának a valósága.

Erre mondhatja valaki, hogy a „ne ölj” parancsolat is árnyék?

A válaszom erre az, hogy igen! A ne ölj parancsolat a „szeresd embertársadat” parancsolat árnyéka. Ha valaki igazán újjászületett Krisztusban az szeretni fogja embertársát és ezzel BETÖLTI a „ne ölj” parancsolatot. De nem azért, mert a „ne ölj” parancsolatra koncentrál, hanem azért, mert Jézusra koncentrál. Nem veszik észre, hogy a Krisztusban hívők nem vasárnapot tartanak, hanem tökmindegy nekik, hogy melyik nap mennek gyülekezetbe, a lényeg, hogy együtt legyenek Istennel.

Ugyanezt elmondom most egy kissé másként, egy régebbi levelemből, hátha így érthetőbb lesz:

"A törvény egy árnyék, vagyis egy szellemi valóság leképezése a fizikai világban. A szombat szellemi valósága az Istenben való megnyugvás. Nem igaz az, hogy bármelyik nap lehet szombat, mert valójában egyik nap sem lehet az, még maga a Sabbath sem. Mert a szombat nem annyit jelent, hogy pihensz szombaton, vagy valamelyik másik napon, hanem annyit, hogy megnyugszol Istenben. Ha ez megvalósult, akkor benne vagy a szombatban. Ekkor betöltöd a szombatot.

Zsid 4:9 Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.

Zsid 4:9 Bizonyos tehát, hogy az Isten népének van szombatnapi nyugodalma.

Zsid 4:10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól,

Akkor azonosulsz Istennel, és mész be az Ő nyugalmába, ha megnyugszol a saját cselekedeteidtől, és rábízod magadat Istenre, és nem akkor, ha elkezdesz szombaton nem dolgozni! Figyelj jól! Ha ezt tennéd, és azon morfondírozol, mit helyes tenni Szombatnapon, akkor az árnyékkal foglalkozol, és nem a szellemi valósággal."

Amikor azt tanítják, hogy a szombat „jel köztem és közted”, azaz a szombattartás a jel a valódi hívő és Isten között, azzal nem veszik észre, hogy Isten szinte szóról-szóra ugyanezt mondta a körülmetélkedésről is:

Mózes I. könyve:17:11 És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.

Pál elmondja, hogy a hívők már ne akarjanak körülmetélkedni, mert ők már körül vannak metélve a Szellem (Lélek) által. Lásd. Galata levél. Tehát nincsen szükség arra, hogy az árnyékkal, azaz a testi körülmetélkedéssel foglalkozzanak.

Éppen így, amikor azt tanítják, hogy szombatot kell tartani, mert az a jel a hívő és Isten között,

„Mózes II. könyve:31:13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek.”

Nem veszik észre, hogy szellemben már minden hívő „szombatot” tart, mert nyugalomban van, rábízta az életét Istenre. Tehát a jel szellemi értelemben teljesült már a hit által élők (hívők) életében.

Tehát az árnyékot követik, ezzel pedig felerősödik a testi természet, mert nem hitből várják az üdvösséget, hanem úgy gondolják, hogy az üdvösség feltétele a törvény megtartása.

Ezzel elzárják a hívőket az áldásoktól, mert felépítenek bennünk egy olyan hamis hitet, hogy Isten csakis akkor áldhatja meg őket, ha a törvényt sikerül megtartaniuk. Mivel ez egyiküknek sem sikerül, ezért ez megrabolja őket attól a hittől, hogy Isten MOST azonnal rájuk akarja árasztani az áldásait. Ezeket az áldásokat valahová a jövőbe helyezik, „amikor már elég jól megtartják a törvényt”.

3. A törvények.

Azt tanítják, az ószövetségi törvények már nem érvényesek, csak a tízparancsolat. Ebben ott hibáznak, hogy ha valaki elkezd utánajárni, hogy hogyan kell szakszerűen szombatot tartani, azt ki kell ábrándítanom, mert CSAK AZ ÓSZÖVETSÉGI törvényekben olvashat róla, hogy hogyan kell helyesen szombatot tartani. Ha tehát elvetjük a törvénykönyvekben írtakat, akkor ott állunk, hogy fogalmunk sincs, hogyan kell szombatot tartani, mert ez csak a törvényben van definiálva.

Ha azonban ott elolvassuk a szombattartást, azzal szembesülünk, hogy az ott leírt szombattartás nagyban különbözik attól, amit az adventisták tartanak. Pl. Le van írva, hogy meg kell kövezni azokat, akik nem tartanak szombatot….

Ok. Tehát vették az ószövetségben írt szombattartás leírását, kiszedték belőle a „nehezen elhordozható” parancsokat, és ráfogták, a megmaradt pár utasításra, hogy így kell szombatot tartani… Ez logikai bukfenc.

A tízparancsolat az ószövetségi törvényekkel szerves egészet alkot. Igazából az ószövetségi törvénykönyv bontja ki, hogy mit jelent megtartani a tízparancsolatot. A kettő nem elválasztható egymástól.

A törvényt nem megtartani kell, hanem betölteni, és a hívők BETÖLTIK! Ámen!

A törvény szolgálata a „HALÁL” szolgálata. Ez megöli az embereket, mert furmányos módon elválasztja őket az élő Jézustól.

A mi férjünk Jézus, és nem a törvény. Mi meghaltunk a törvény számára, hogy másé legyünk, a Krisztusé. Lásd. Római levél.

Ha megnézzük, Pál egyetlen levelében sem akadt ki annyira, mint a Galatáknál. A törvény uralmát visszahozni újjászületett emberek életébe rendkívül veszélyes dolog, mert elsőre nem látszik annyira ártalmasnak, mint amilyen valójában. Alattomosan elválasztja az embert az igazi tekintélytől, az élő Jézustól, aki bennünk él, és a Szellemével vezet minket.

A tízparancsolat volt kőbe vésve. A tízparancsolat szolgálata, bármilyen szent dolognak tűnik is első látásra, nem más, mint a halál szolgálata:

2 Kor 3.7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

Ezzel áll szemben az élő Jézus szolgálata a Szellem által, ami a helyes és igaz út.

Az igazi prófétaságot is elvetik sajnos, mert azt tanítják, hogy E.G.White a prófétájuk. Ezzel pedig elvágták a lehetőségét, hogy valaki jelenvaló üzeneteket prófétálhasson nekik, igazi élő, most a jelenre vonatkozó dolgokat.

Rettentő szomorú vagyok emiatt, mert sok barátom van még mindig ott.

Ha adventista vagy, remélem elgondolkodsz ezeken a dolgokon.

Forrás:

Luciusszimusz

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__10907329-meghalnal-minthogy-szombaton-dolgozzal__oldal-2

THREE IRREVOCABLE ARGUMENTS

 

Three irrefutable arguments against the obligatory

 Sabbath holiday

"By keeping the Sabbath, believers express that they are ready for God's will,
and not to live by their own choice.”
https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Since the teachings of Adventists regarding the Ten Commandments are completely contrary to God's revelations regarding the law and the Sabbath, they are considered spiritual viruses. must be considered, which also infect computers, and therefore they must be quarantined!

For them, keeping the Sabbath is a sign of obedience, which in turn is an expression of disobedience since the death of Christ, with which they deny the sin-absolving value of the ransom sacrifice. However, "the sting of death is sin; and the power of sin is the law" (1 Corinthians 15:56). Therefore, a redeemed Christian cannot be under the law and in Christ at the same time. Whoever comes out of sin must also come out of the law!

The purpose of this paper is to convince Adventists of the wrongness of their teachings and to encourage them to follow Christ correctly. The three irrefutable arguments immediately show what it is all about:

The first argument

"For in six days the Lord created the heavens and the earth, the sea and all that is in them, and on the seventh day he rested. That is why the Lord blessed and sanctified the day of rest." (Exodus 20:11)

The Adventists bring this up, here is God's example, the 6+1 rhythm for work and rest, which speaks to all of humanity, as the form of worship and lifestyle founded in Eden.

“God rested, and he expected man to rest; he showed man an example to follow (Exodus 20:11)... God blessed and sanctified the seventh day, the Sabbath, because on this day he rested from all his work. He blessed and sanctified it not for himself, but for humanity.” - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

But this is not so. Notice this verb:

"While he was yet speaking, a bright cloud overshadowed them, and a voice was heard from the cloud: This is my beloved Son, in whom I am well pleased; listen to him." (Matthew 17:5)

God delights in his Son, he obviously listens to him, but not for the purpose for which man should also listen. Because man must listen to Christ because of perfect leadership, but God does not listen to his Son for this reason, but because he is the reflection of his glory, the executor of all his will, divine perfection is reflected in him in the form of obedience. / Cf. Hebrews 1:2; 5:8; Colossians 2:9; John 6:38)

Therefore, God's action does not give man a one-to-one pattern, so that we perceive it as a scheme and do everything according to it. In the case of the Sabbath, the same is true, it does not justify the necessity of observing the Sabbath, because He also rested on the Sabbath, so one should do the same.

Is there a difference between why one celebrates and a difference between how? There is a separate reason for why and how:

Why: "And remember that you were a servant in the land of Egypt, and the Lord your God brought you out from there with a strong hand and an outstretched arm. Therefore the Lord your God commanded you to keep the Sabbath day." (Deuteronomy 5:15)

How: “Six days you shall work and do all your work... For in six days the LORD made heaven and earth, the sea and all that is in them, and on the seventh day he rested. That is why the LORD blessed and sanctified the day of rest." (Exodus 20:9, 11)

In other words, the reason for the command to keep the Sabbath is completely different from God's side regarding the man brought out of slavery in Egypt, and not to set an example for humanity with the 6+1 creation /rhythm of work and rest/. This Adventist argument therefore fails.

The second argument

The other Adventist claim is that God's rest/Sabbath is 24 hours long, so being in God's rest is connected to the celebration of the 24-hour Sabbath /as a stepping stone to evangelical rest/, and especially this keeping of the Sabbath holiday identifies God's people, that is, the Adventists. But notice this verb:

"Therefore, since the promise of entering into his rest is yet to be fulfilled, let us be careful that none of you be seen as in eclipse." (Heb 4:1)

If the call to the 24-hour Sabbath holiday was valid for all mankind from the Garden of Eden to the present day, and was observed by the faithful even before Moses, then it is valid for the whole of Judaism until the time of Jesus, and even beyond that to the present day, for true Christians / even for all mankind. according to the moral law of the eternal ten commandments, therefore the Adventists are especially obedient in this respect/, then what is the word "promise" looking for in the divine revelation in relation to the divine peace?

What kind of entrance into rest is promised, if God's rest is represented by a 24-hour Sabbath celebration, and every obedient person is already in God's rest by celebrating the Sabbath, since exactly keeping the 24-hour Sabbath means resting in God's rest since the Garden of Eden.

"... the celebration of the seventh-day Sabbath is a symbol of entering into the rest of the Gospel... He obtained atonement for us by his act on Golgotha, and we can enter into His rest." - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

This is an Adventist false teaching, because according to them, a believer enters into rest by celebrating the 24-hour Sabbath, even though there is no statement that this rest of Christ could be entered with the 24-hour Sabbath - they add this. Anyway, the two have nothing to do with each other!

This is also shown by the statement that Christ obtained atonement by his act on Golgotha, which can result in entry. The 24-hour Sabbath celebration cannot cause this, nor can it justify it, since the two are not related to each other.

For a Christian, the promise of entering God's rest /or being in it/ is not related to the 24-hour Sabbath /it does not refer to it/, but to the continuous state of rest, which is the grace period of redemption through the death of Christ. On the one hand, since the death of Christ in the present time - "For we who believe enter into rest" (Hebrews 4:3) - but beyond that, regarding the thousand-year millennium period, "Accordingly, the Sabbath rest remains for the people of God" (Hebrews 4:9). . [The Bible verses about God's rest do not even mention the 24-hour Sabbath!]

Therefore, whoever believes in Christ /and practices a lifestyle coupled with obedience/ receives the grace of redemption, is already in God's rest in a spiritual sense, and will be in it in a physical sense as well, when God's will is realized on Earth and Christ's thousand-year millennial reign begins, so the New World after this present world age/form of human self-governance comes under judgment and comes to an end. /This is what the end of the world means, and not the destruction of the universe, which materialists mistakenly think./

So if the Bible talks about the promise of an entrance into rest, it cannot be a 24-hour Sabbath celebration according to the Adventist interpretation, since the promise of an entrance refers to a continuously existing rest, not a 24-hour Sabbath celebration.

[Because if a 24-hour day represents being taken off in rest, then what about the other six days, on those days it is not included in rest, it does not apply to them? If it is also included on them, then the symbolic meaning of a single day becomes completely unnecessary, since every day has the same meaning!

In addition, Jesus' sacrifice on Calvary is the basis for getting there, not the celebration of a 24-hour Sabbath. And that applies to every day of the week, not just the seventh day. Therefore, 24-hour Sabbath observance has nothing to do with entering God's rest.

Thus, the question is completely justified, what is he looking for here at all, why is the mention of the 24-hour Sabbath here - especially in view of the fact that it is related to the promise of entering into rest, not to the observance of any kind of holiday.] So this Adventist argument also failed.

The third argument

The third statement, according to which the 24-hour Sabbath holiday, as the moral law of the eternal ten commandments for all mankind, was not part of the law of Moses, because the law of Moses was a ceremonial law that lasted until the death of Jesus, after which it became obsolete, has been deleted. This difference is also proven by the fact that the stone tablet of the Ten Commandments was inside the ark, and the writings containing the laws of Moses were attached to the side of the ark.

"Take this book of the law and put it by the side of the ark of the covenant of the Lord your God, and it will be there as a witness against you". (Deuteronomy 31:26)

However, this artificial dismantling of Moses' legal system is a completely wrong interpretation, because the practice shows a completely different view. Notice this verb:

"For from old generations Moses has had his heralds in every city, since he is read in the synagogues every Sabbath." (Acts 15:21)

Here, every Sabbath means the weekly Sabbaths, which the Ten Commandments also refer to:

"Remember the Sabbath day to keep it holy" (Exodus 20:8). However, if on these Sabbaths /which, according to the Adventist interpretation, did not belong to the ceremonial law of Moses/ Moses was read by the preachers of Moses, then something is absolutely wrong regarding the separation of the Sabbaths of Moses and the Ten Commandments. [Or Lukács, who wrote the book of Acts, did not tell the truth, and this is unimaginable!]

The Jews only knew why they read the writings of Moses on Saturdays, since through Moses they received the laws according to which they wanted to govern their lives - in the time after the death of Christ, just as for 1500 years before it:

"Those who are Israelites, to whom belong the sonship and the glory and the covenants, and the giving of the law and the divine honor and the promises; ... The Jews answered him: We have a law, ... Whoever blasphemes the name of the LORD, let him die, let the whole congregation stone him . Whether he is a foreigner or a native, if he blasphemes the name of the LORD, let him dwell with death." (Romans 9:4; John 19:7; Leviticus 24:16) So their law, which they referred to, was the law of Moses, which dictated to them to read Moses on the Sabbath, and even proclaim:

"Woe to you hypocritical scribes and Pharisees! for you go around sea and land to make a Gentile a Jew;" (Matthew 23:15). Therefore, the Jews themselves clearly prove that in their reading, the Sabbath of the Ten Commandments and the Law of Moses are in the same category, there is no difference between them, they do what the law dictates to them (albeit deformed), especially on Saturdays, that is, they gather in the synagogues.

It was not by chance that the Pauls sought contact with the Jews in their meeting places on Saturdays in order to testify to them about Christ. (Cf. Acts 17:1-2) Therefore, the Adventist teaching on the separation of the Law of Moses and the Ten Commandments reflects a completely foreign concept, the purpose of which is to assemble a completely different system from the components of divine revelation.

"The Sabbath commandment is the seal of God's law.[4] - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

As you can see, the Adventists do not link the celebration of the Sabbath to the law of Moses /but to the law originating from God/, since according to them, the law of Moses only means ceremonial laws /and ceremonial Sabbaths/.

[This is nonsense, since in the Bible there is no such thing as ceremonial law, nor such as moral law, nor that there is a separate law of God and a separate law of Moses. But the law of Moses was very much God's law, since he gave all the laws to Israel through Moses, which contained instructions for all kinds of areas - but within the law of Moses. (Cf. 1 Chronicles 22:12-13)]

In the reading of the Adventists, the ceremonial Sabbaths were not directly connected to the 24 Sabbaths of the seventh day, i.e. to the weekly period. These were Sabbaths "in addition to the Lord's Sabbaths", which, according to them, have nothing to do with the Sabbath of the Ten Commandments. (Leviticus 23:38)

The Devil specifically aims for this, to extract from the Bible those words that he puts together in other ways in order to mislead people and put them in an impossible situation before God. He started this method in the Garden of Eden and continues to this day:

"And the serpent was more cunning than all the beasts of the field that the Lord God had created, and he said to the woman: Did God really say that you shall not eat from any tree of the garden?" (Genesis 3:1)

In Adventism we find the same thing, certain statements appear in a completely different context and lead to a different result. Namely, by asserting the origin and validity of the 24-hour Sabbath celebration /even using it as an identification mark/, by separating the Ten Commandments from the Law of Moses, they lead people completely astray, back to the area of ​​the Mosaic Law, namely under its curse.

Because the law of Moses also brought under a curse everyone who was under it, due to the fallen human nature, from which only Jesus could free him, who fulfilled all the requirements of the law, fulfilled it and annulled it with his death:

"Having abolished the enmity in His body, the law of the commandments in terms; that He may create those two into one new man in Himself, obtaining peace; ... For the end of the law is the righteousness of Christ for all believers... Christ has redeemed us from the curse of the law, it became a curse for us;" (Eph 2:15; Rom 10:4; Gal 3:13).

By the law of Moses, God meant all the commandments, all 613 together!

"Remember the law of Moses, my servant, which I commanded through him in Horeh, as decrees and judgments for all Israel... For when Moses spoke all the commandments according to the law to all the people... For if a man keeps the whole law, but transgresses against one , is guilty of spoiling the whole." (Malachi 4:4; Hebrews 9:19; James 2:10)

So there is no separation of the law of Moses, but only for those who go against the revealed will of God. And that means death for anyone who does this and perseveres in it. See:

"The position of Seventh-day Adventists regarding their relationship to the Ten Commandments and the distinction between moral and ceremonial laws is fully supported by the leading creeds, articles of faith, and catechisms of historic Protestantism." /SDA Questions On Doctrine, 131-134. She./.

"The removal of the Ten Commandments from the requirements of the law, and their confusion with the sacrificial law called the ceremonial law, arises from a profound ignorance of the teaching of Christ and the apostles, so that even the Protestant reformers did not fall into error." /Christian Churches of God - Discrimination in the law/ - http://www.ccg.org/s/p096.html

Adventism /and the congregation of Sabbath celebrants like it/ has thus been exposed and failed in terms of showing the true Christian way to humanity. Moreover, in connection with E.G. White's visions, he gave way to the ideas of the Devil, which he smuggled into the Christian self-consciousness, at least in its deformed part, under the guise of the false spirit of prophecy. Therefore, it is necessary to keep ourselves away from this if we are applying for the recognition of God and the attainment of salvation.

"Take heed that we do not lose what we have worked for, but gain a full reward." (2 John 1:8)

Summary:

1. God did not set an example for humanity by creating the 6+1 day and sanctifying the Sabbath day. Saturday is not a commemorative holiday of Creation, such a holiday does not even exist in the Bible!

2. The promise of entering the Sabbath rest has nothing to do with the celebration of the 24-hour Sabbath, which was part of the law given by Moses /and abolished by the death of Christ, the texts here do not even mention the 24-hour Sabbath.

The preachers of Leviticus came together every Saturday, which clearly proves the Mosaic origin of the 24-hour Sabbath, that the two belong together, and that the Sabbath of the Ten Commandments cannot be separated from it and proclaimed as an eternal moral law for the peoples of the world, the observance of which would be the sign, which would identify someone as belonging to God's people.

Therefore, the announcement of the 24-hour Sabbath celebration as an identification sign means the re-enforcement of the 613 laws of Moses, which is equal to the loss of Christ's freedom, and this is precisely the purpose of the Devil to make him fall from grace. That is why it is important to take to heart the apostolic warning:

"Therefore, stand still in the freedom to which Christ has set us free, and do not bind yourselves again with the yoke of servitude." (Galatians 5:1)

Három cáfolhatatlan érv...

 

HÁROM CÁFOLHATATLAN ÉRV

A SZOMBATTARTÁS KÖTELEZETTSÉGE ELLEN

„A szombat megtartásával a hívők kifejezik, hogy készek Isten akarata,és nem a saját döntésük szerint élni.”https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Mivel az adventisták tízparancsolattal kapcsolatos tanításai teljesen szembe mennek az Isten törvénnyel és szombattal kapcsolatos kinyilatkoztatásaival, azokat olyan szellemi vírusoknak kell tekinteni, amelyek a számítógépeket is megfertőzik, s ezért karanténba kell helyezni őket!

Számukra a szombat tartás az engedelmesség jele, ami viszont a Krisztus halála óta az engedetlenség kifejeződése, mellyel megtagadják a váltságáldozat bűneltörlő értékét. Márpedig „a halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény” (1Kor 15:56). Ezért egy megváltott keresztény nem lehet egyszerre a törvény alatt is, ugyanakkor Krisztusban is. Aki kijön a bűn alól, a törvény alól is ki kell jönnie!

Jelen írás célja, hogy az adventistákat meggyőzze tanításaik helytelenségéről, és őket a helyes Krisztus-követésre buzdítsa. A három cáfolhatatlan érv rögtön mutatja, miről is van szó:

Az első érv

"Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Mózes 20:11)

Erre az adventisták felhozzák, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól, mint az Édenben alapított istentiszteleti és életviteli forma.

„Isten megpihent, és az embertől is elvárta, hogy megpihenjen; követendő példát mutatott az embernek (2Móz 20:11)… Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, a szombatot, mert ezen a napon megpihent minden munkájától. Nem a maga, hanem az emberiség számára áldotta és szentelte meg.” - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

De ez nem így van. Figyeljük meg ezt az igét:

"Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Máté 17:5)

Isten gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. /Vö. Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38)

Ennélfogva az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek, hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk. A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott szombaton, tehát ezt tegye az ember is.

Különbség van aközött hogy miért ünnepelje az ember, és különbség van aközött, hogy hogyan? A miértre és a hogyanra is meg van a külön indok:

Miért: "És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (5Móz 5:15)

Hogyan: „Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat… Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Móz 20:9, 11)

Vagyis teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az egyiptomi szolgaságból kihozott emberre vonatkozóan Isten részéről, és nem az, hogy a 6+1-es teremtéssel /munka és pihenés ritmusával/ példát mutasson az emberiségnek. Ez az adventista érv tehát megbukott.

A második érv

A másik adventista állítás, miszerint az Isten nyugalma/szombatja 24 órás, tehát az Isten nyugalmában levés a 24 órás szombat ünnepléséhez kapcsolódik /mint az evangéliumi nyugalom lépcsőfoka/, és különösen ez a szombat ünnep megtartása azonosítja Isten népét, vagyis az adventistákat. De figyeljük meg ezt az igét:

"Mivel tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban levőnek láttassék." (Zsid 4:1)

Ha a 24 órás szombat ünnepre való felhívás az Édenkerttől kezdve napjainkig érvényes volt az egész emberiség számára, és már Mózes előtt is megtartották a hűségesek, majd a teljes zsidóság Jézus idejéig, majd azon túl is napjainkig az igaz keresztények /sőt az egész emberiség számára érvényes az örök érvényű tízparancsolat erkölcsi törvénye szerint, ebből kifolyólag az adventisták különösen engedelmesek e tekintetben/, akkor mit keres az isteni kinyilatkoztatásban az isteni nyugalommal kapcsolatban ez a szó, hogy "ígérete"?

Miféle nyugalomba való bemenetel ígérete van meg, ha az Isten nyugalma 24 órás szombat ünnepléssel ábrázolódik ki, és minden engedelmes ember a szombat ünnepléssel már benne van az Isten nyugalmában, mivel pontosan a 24 órás szombat megtartása jelenti az Isten nyugalmában levést az Édenkert óta.

„… a hetedik napi szombat megünneplése az evangélium nyugalmába való belépés jelképe… Golgotai tettével engesztelést szerzett értünk, és beléphetünk az Ő nyugalmába.” - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Ez egy adventista tévtanítás, ugyanis szerintük egy hívő a 24 órás szombat ünnepléssel kerül a nyugalomba, holott semmiféle kijelentés nincs arról, hogy ebbe a Krisztusi nyugalomba a 24 órás szombattal lehetne belépni – ezt ők teszik hozzá. Egyébként a kettőnek egymáshoz semmi köze!

Ezt mutatja az a megállapítás is, hogy Krisztus golgotai tettével szerezte meg az engesztelést, ami a belépést eredményezheti. A 24 órás szombat ünneplés ezt nem válthatja ki, de nem is igazolhatja, mivel a kettő nincs összefüggésben egymással.

Az Isten nyugalmába való bemenetel ígérete /vagy a benne levése/ egy keresztény számára nem a 24 órás szombathoz kapcsolódik /nem arra vonatkozik/, hanem arra a folyamatos nyugalmi állapotra, amit a Krisztus halála általi megváltás kegyelmi időszaka jelent. Egyrészt Krisztus halála óta jelen időben – „Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba” (Zsid 4:3) - de azon túlnyúlóan az ezeréves millenniumi időszakra vonatkozóan „Eszerint még hátravan a szombati nyugalom Isten népe számára” (Zsid 4:9). [Az Isten nyugalmával kapcsolatos bibliaversek a 24 órás szombatot még csak nem is említik!]

Tehát aki hisz Krisztusban /és engedelmességgel párosított életmódot gyakorol/, az a megváltottság kegyelmében részesül, szellemi értelemben már most Isten nyugalmában van, és majd fizikai értelemben is benne lesz, amikor az Isten akarata megvalósul a Földön, és beköszönt Krisztus ezer éves millenniumi uralkodása, tehát az Új világ, miután ez a mostani világkorszak/emberi önkormányzati uralkodási forma ítélet alá kerül és véget ér. /Ezt jelenti a világ vége, és nem az univerzum pusztulása, amiről a materialisták tévesen gondolkodnak./

Tehát ha a nyugalomba való bemenetelnek az ígéretéről beszél a Biblia, annak nem lehet a 24 órás szombat ünneplés az adventista értelmezés szerinti jelképe, mivel egy bemenetel ígérete egy folyamatosan fennálló nyugalomra vonatkozik, nem pedig egy 24 órás szombat ünneplésre.

[Mert ha egy 24 órás nap jelképezi a nyugalomban való bent levést, akkor mi van a többi hat nappal, azokon a napokon nincs benne a nyugalomban, azokra nem vonatkozik? Ha azokon is benne van, akkor egyetlen nap jelképes értelme teljesen feleslegessé válik, hiszen minden nap egyugyanazon értelemmel bír!

Azonkívül Jézus golgotai váltságműve az oda bejutás alapja, nem egy 24 órás szombat megünneplése. Az pedig a hét minden napjára vonatkozik, nem csak a hetedik napra. Ennélfogva a 24 órás szombat ünneplésnek semmi keresnivalója nincs az Isten nyugalmába való bejutás tekintetében.

Így a kérdés teljesen indokolt, hogy egyáltalán mit keres itt, hogy kerül ide a 24 órás szombat felemlegetése – különösen arra való tekintettel, hogy a nyugalomba való bemenetel ígérethez kapcsolódik, nem bármiféle ünnep megtartásához.] Tehát ez az adventista érv is megbukott.

A harmadik érv

A harmadik állítás, mely szerint a 24 órás szombat ünnep, mint az örök érvényű tízparancsolat egész emberiségre vonatkozó erkölcsi törvénye nem volt része Mózes törvényének, mert a Mózes törvénye a ceremoniális /szertartási/ törvény volt, amely Jézus haláláig tartott, utána okafogyottá vált, el lett törölve. Ezt a különbséget az is bizonyítja, hogy a tízparancsolat kőtáblája benne volt a frigyládában, a Mózes törvényeit tartalmazó írások meg a frigyláda oldalához voltak csatolva.

"Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul". (5Móz 31:26)

Ez a mesterséges szétszedése Mózes törvényrendszerének azonban teljesen téves értelmezés, ugyanis a gyakorlat teljesen más mutat. Figyeljük meg ezt az igét:

"Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." (Apcs 15:21)

Itt a minden szombat a heti szombatokat jelenti, amiről a tízparancsolat is szól:

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8). Márpedig ha ezeken a szombatokon /amelyek adventista értelmezés szerint nem tartoztak Mózes ceremoniális törvényéhez/ Mózest olvasták mégpedig Mózes hirdetői, akkor valami abszolút nem stimmel Mózes és a tízparancsolat szombatjainak szétválasztása tekintetében. [Vagy pedig Lukács, aki a Cselekedetek könyvét írta, nem mondott igazat, ez pedig elképzelhetetlen!]

A zsidók csak tudták, hogy szombatonként miért olvasták Mózes írásait, mivelhogy Mózes által kapták azokat a törvényeket, amelyek szerint ők az életüket igazgatni akarták – a Krisztus halála utáni időben ugyanúgy, mint annak előtte 1500 éven át:

"Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; … Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, … Aki szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon, kövezze meg az egész gyülekezet. Akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon.” (Róm 9:4; Ján 19:7; 3Móz 24:16) Tehát az ő törvényük, amire hivatkoztak, az a Mózes törvénye volt, ami diktálta nekik, hogy szombatonként olvassák Mózest, sőt hirdessék is:

"Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek;" (Máté 23:15). Ennélfogva maguk a zsidók bizonyítják teljesen egyértelműen, hogy az ő olvasatukban a tízparancsolat szombatja meg a Mózes törvénye egyugyanazon kategória, semmi különbség nincsen közte, amit nekik a törvény diktál, azt teszik (ha deformáltan is), különösen szombatonként, vagyis összejönnek a zsinagógákban.

Nem véletlenül keresték Pálék szombatonként a zsidókkal való kapcsolatot az ő összejöveteli helyeiken, hogy nekik Krisztusról bizonyságot tegyenek. (Vö. Apcs 17:1-2) Ennélfogva az adventista tanítás a Mózes törvényének és a tízparancsolatnak a különválasztásáról teljesen idegen felfogást tükröz, aminek a célja, hogy az isteni kinyilatkoztatás alkatrészeiből egy teljesen más rendszert rakjon össze.

„A szombatparancs Isten törvényének pecsétje.[4] - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Mint látható, az adventisták a szombat ünneplését nem kötik Mózes törvényéhez /hanem Istentől eredő törvényhez/, mivel szerintük Mózes törvénye az csak a szertartási törvényeket /és szertartási szombatokat/ jelenti.

[Ez már azért is nonszensz, mivelhogy a Bibliában nem létezik olyan, hogy szertartási törvény, sem olyan, hogy erkölcsi törvény, sem olyan, hogy külön lenne Isten törvénye és külön Mózes törvénye. Hanem Mózes törvénye nagyon is Isten törvénye volt, hiszen minden törvényt Mózes által adott Izraelnek, amiben voltak mindenféle területre vonatkozó utasítások – de a Mózes törvényén belül. (Vö. 1Kró 22:12-13)]

Az adventisták olvasatában a ceremoniális /szertartási/ szombatok nem kapcsolódtak közvetlenül a hetedik napi 24 szombathoz, tehát a heti időszakhoz. Ezek „az Úrnak szombatjain kívül”-i szombatok voltak, amiknek a tízparancsolat szombatjához szerintük semmi közük. (3Móz 23:38)

Az Ördögnek kifejezetten ez a célja, hogy kiszedegesse a Bibliából azokat az igéket, amiket más módon rak össze, hogy az embereket félrevezesse, és Isten előtt lehetetlen helyzetbe hozza. Ezt a módszert már az Édenkertben elkezdte, és mind a mai napig folytatja:

"A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3:1)

Az adventizmusban ugyanezt találjuk, bizonyos kijelentések teljesen más kontextusban jelennek meg, és más eredményre is vezetnek. Mégpedig a 24 órás szombat ünneplés eredetének és érvényességének hangoztatásával /sőt azonosító jelként való felhasználásával/, a tízparancsolat Mózes törvényétől való függetlenítésével teljesen tévútra viszik az embereket, vissza a mózesi törvény területére, mégpedig annak átka alá.

Mert a Mózes törvénye egyben átok alá is vitt mindenkit, aki alatta volt, a bukott emberi természet miatt, amitől csak Jézus tudott megszabadítani, aki a törvény minden előírásának eleget tett, azt betöltötte és a halálával hatályon kívül helyezte:

"Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; … Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára… Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk;" (Ef 2:15; Róma 10:4; Gal 3:13).

Márpedig Isten a Mózes törvénye alatt az összes parancsolatot értette, a 613-at együtt!

"Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül … Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek… Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös." (Malakiás 4:4; Zsid 9:19; Jak 2:10)

Nincsen tehát Mózes törvényének a szétválasztása, hanem csak azoknak, akik az Isten kinyilatkoztatott akaratával szembe mennek. Az pedig halált jelent bárki számára, aki ezt teszi és ebben ki is tart. Lásd:

„A hetednapi adventisták álláspontját a Tízparancsolathoz való viszonyukkal, valamint az erkölcsi és a szertartási törvények közötti különbségtétellel kapcsolatban teljes mértékben alátámasztják a történelmi protestantizmus vezető hitvallásai, hittételei és katekizmusai.” /SDA Questions On Doctrine , 131-134. o./.

„A Tízparancsolat eltávolítása a törvény követelményei közül, és összetévesztése a szertartási törvénynek nevezett áldozati törvénnyel Krisztus és az apostolok tanításának mélységes tudatlanságából fakad, úgyhogy még a protestáns reformátorok sem estek tévedésbe.” /Christian Churches of God - Isten keresztény egyházai - Megkülönböztetés a törvényben/ - http://www.ccg.org/s/p096.html

Az adventizmus /és a hozzá hasonló szombat ünneplők gyülekezete/ tehát lelepleződött és megbukott a tekintetben, hogy igaz krisztusi utat mutasson az emberiségnek. Sőt, E.G.White látomásai kapcsán pontosan az Ördög eszméinek engedett teret, amelyet általa /a prófétaság hamis szellemének leple alatt/ becsempésztek a keresztény öntudatba, legalábbis a deformált részébe. Szükséges tehát magunkat ettől távol tartani, ha az Isten elismerésére és az üdvösség elnyerésére pályázunk.

"Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk." (2Ján 1:8)

Összefoglalás:

1. Isten a 6+1 napos teremtésével, és a szombat nap megszentelésével nem mutatott példát az emberiségnek. A szombat nem a Teremtés emlékünnepe, ilyen ünnep a Bibliában nem is létezik!

2. A szombati nyugalomba való bemenetel ígéretének semmi köze a 24 órás szombat ünnepléséhez, amely a Mózes által adott /és Krisztus halála által eltörölt/ törvény része volt, az itt levő szövegek a 24 órás szombatot nem is említik.

3. Mózes hirdetői jöttek össze szombatonként, ami világosan bizonyítja a 24 órás szombat mózesi eredetét, hogy a kettő összetartozik, és a tízparancsolat szombatját nem lehet attól külön választani és örök erkölcsi törvényként hirdetni a világ népei számára, amelynek a megtartása lenne az a jel, ami valakit Isten népéhez tartozóként azonosítana.

Ennélfogva a 24 órás szombat ünneplés azonosító jelként való hirdetése a Mózes 613 törvényének az újraérvényesítését jelenti, amely a Krisztus szabadságának az elvesztésével egyenlő, és az Ördögnek pontosan ez is a célja, hogy a kegyelemből kiejtsen. Ezért fontos megszívlelni az apostoli figyelmeztetést:

„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5:1; 4:24)