MI
A PROBLÉMA?
A
probléma ott kezdődik, hogy nem engedik Istent a saját szavaival
bemutatkozni a Bibliát olvasó embernek, hanem szóhoz sem engedik
jutni. Hanem ők mondják meg Istenről, hogy Ő kicsoda. Pedig Isten
világosan megmondta, hogy mi a neve, és hogy RAJTA KÍVÜL NINCSEN
MÁS ISTEN, CSAK EGYEDÜL Ő! (Ézsaiás 44:6, 8; 45: 5-6)
Ézs
42:8 Én vagyok az Úr (Jehova),
ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a
bálványoknak.
Ha
a teológus nem fogja föl, ez azt jelenti, hogy senki más nem lehet
valódi, igaz Isten azon kívül, aki magát JHVH Istenként
azonosította a Héber ószövetségi Iratokban, akkor nyilvánvaló,
hogy a tévelygés ereje van rajta!
Ahogy
látható, keresnek maguknak olyan bibliaverseket, amikkel felülírják
Isten egyértelmű kijelentését, csakhogy azt állíthassák, Isten
három személyben létezik. Holott ilyet a Biblia egyáltalán nem
tanít, hanem ez egy egyházi vitákban megfogalmazott teológiai
dogma, egy istentelen kényszerzubbony, amit ráhúznak Istenre, mert
ők ezt így látják a saját felfogásuk szerint.
”A
Bibliában sehol elő nem forduló „Szentháromság” kifejezés
emberi kísérlet arra, hogy ezt az isteni titkot egy szóval
fogalmazza meg.”
(Werner
Gitt: Gyakran feltett kérdések. Evangéliumi Kiadó, 22.old.).
„Ez
az alapvető hitvallás, az Isten mint Atya, Fiú és Szentlélek,
még Róma idejében, tehát körülbelül a 2. évszázad második
felében jött létre.”
/Dr.H.Berkhof, Egyháztörténet, 2. kiadás, 43. rész/
„A
háromság tana az első dogma, melyet az egyház teljes
öntudatossággal hozott forgalomba azon terjedelmes hitviták
alapján, melyek az első három évszázadot betöltötték”.
/Dr. H.Schmidth, Herz. Real. Encikl. 16. kötet./
„Nem
fogom használni a háromság szót, mert az nem található meg a
Szentírásban és nyilvánvalóan csupán egy filozófiai tévedést
állandósít... nem lehet megérteni, amely a dolgok természete
szerint lehetetlen, és amely még istenkáromlónak is tekinthető!”
/Szervét Mihály - De Trinitatis erroribus - A háromság tévedései/
Szervét
azt tanította, hogy a Bibliában nem fordul elő a Szentháromság,
mivel Isten természetét nem lehet megosztani, amiért
Kálvin János nyomására 1553. október 27-én Genf
egyik terén egy cölöphöz
kötözve
elevenen
elégették, a máglyán hamvadtak el könyvének fellelhető
példányai is.
Az
eretnekek megégetése egyházi jóváhagyással amúgy is vérbűnt
okozott az érintettek számára, hiszen az ördög gyermekeit lehet
a gyilkosságokról felismerni (1Ján 3:10-12), másrészt Jézus
mondja, hogy amit legkisebb testvérével tesznek, azt vele teszik
meg. Úgy hogy az Isten nevében történő
egyházi
eredetű gyilkosságok valójában Krisztus ellen elkövetett
merényletek, az ő szeretet-törvényének a megcsúfolása és
meggyalázása keretében.
Máté
25:40 És
felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek,
amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai
közül, én velem cselekedtétek meg.
Tehát
nem csak Krisztus megégetése (olajjal, kátránnyal teli üstben
való megfőzése – Algieri Ponponió) van a számlájukon, hanem
az is, hogy Jézus Isten egyetlenségéről szóló tanítását is
likvidálták a háromság tantételükkel.
Mindazonáltal
az
ilyen és ehhez hasonló
elképzeléseket
illetően
egyértelmű
tiltó parancs van a Bibliában ezzel kapcsolatban:
Apcs
17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége
vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz,
vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához
hasonlatos az istenség.
De
mégis azt gondolják, hogy emberi kitalálás szellemi faragványa,
mint emberi kísérlet /szentháromság - valójában
Tertuliianus alkotta meg a hármasság kifejezést latinul/,
megfelelő mód Isten bemutatására. És ennek érdekében keresnek
és magyaráznak a saját felfogásuk
szerint bibliai igéket, amelyeknek az
értelmezésével önnön
hitvallásukban felülírják az őket
cáfoló, egyértelmű ihletett
kijelentéseket. [Lásd a fenti
felsorolását az igéknek.]
Ilyen
egyértelmű kijelentés, hogy a
Biblia Magasságos,
Legfelségesebb Istenről
beszél, -
(görügül
υψιστου - üpsisztu - Lukács
1:76;
6:35;
Zsidók 7:1; (héberül
helajón
- 1Mózes
14:19-20, 22; Zsoltárok
83:19)
Se
a héber szöveg,
sem a görög szöveg nem utal Jézusra, hogy Magasságos vagy
Legfelségesebb Isten lenne.
A
Bibliában számos személy van Istennek nevezve /Jézus is, meg
mások is – Ján 1:1; 10:34/,
de attól még nem Jézus a Biblia egyetlen Istene, a mi Istenünk,
hiszen magát teljesen nyilvánvalóan megkülönböztette Istentől,
az Atyától.
Ján
7:16 Felele nékik Jézus és monda: Az én
tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.
Ján
7:17
Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e
tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? -
Ha
ez valakinek nem világos, azzal csak
azt
bizonyítja, hogy a tévelygés ereje van rajta!
Világosan
le van írva, hogy akik az igazságtalanságban /nem igaz
tanításokban és gyakorlatokban/ gyönyörködnek, azokra Isten a
tévelygés erejét küldi.
2Thess 2:11 És
azért bocsátja (görögül
pempei = küld, elküld) reájok
Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;
2Thess
2:12 Hogy
kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem
gyönyörködtek az igazságtalanságban.
Jézus
soha nem használta Istenre a hármas számot, máskor használta
(Máté 12:40), miközben
azt tanította, hogy az ő Istene és a mi Istenünk az Atya az
egyedüli Isten
(Márk
12:29; János
5:44;
20:17;
Jel 3:12)
A
háromsághitüek
Jézusnak ezt a tanítását egyszerűen félrelökik, hogy a nekik
kedvező
hitetlen Tamás állítását állítsák a középpontba, hogy Jézus
lenne a mi Istenünk, ahogy
ő hirtelen felindulásból azt kijelentette. De a teljes Bibliában
sehol nincs kijelentve, hogy Jézus lenne a mi Istenünk.
Apcs
2:39 Mert
néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak,
kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi
Istenünk.
1Kor
6:11 az
Úr Jézus Krisztus nevében és a mi
Istenünk
Lelke által
2Kor
6:16
ahogyan az Isten
mondta: „Közöttük
fogok lakni és járni, Istenük
leszek, és
ők az én népem lesznek
2Thes
1:12
a mi
Istenünk
és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.
Jel
7:10 Az
üdvösség a mi
Istenünké,
aki a trónuson ül, és a Bárányé!
Jel
12:10 Most
lett a mi
Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a
hatalom pedig az ő Krisztusáé
Azt
tanította, hogy az Atyához imádkozzunk, Pál apostol és az I.
századi gyülekezet ugyanezt tette:
Apcs
4:24 Ezek
pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az
Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a
mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.
Máté
6:9 Ti
azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved;
Róm
1:8 Először
hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által
Talán
ezek az emberek nem tudták, hogy Jézus mit mondott Isten és a
közte lévő kapcsolatról?
Ján
10:30
Én és az Atya egy vagyunk.
Tudták
ezt, de azt is tudták, hogy ez nem azonosságot jelent valamilyen
Bibliában nem szereplő egylényegűség szerint, hanem szellemi
egységet, ami minden keresztényre érvényes kell hogy legyen!
Ján
17:22 És
én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy
egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk:
1Kor
3:6 Én
plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a
növekedést.
1Kor
3:7 Azért
sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést
adó Isten.
1Kor
3:8 A
plántáló pedig és az öntöző egyek;
AZ
ISTEN KILÉTÉRE VONATKOZÓ KÉRDÉS
Vajon
a Jézus Krisztus Istene az háromszemélyű?
Róm
15:6 Hogy
egy szívvel és egy szájjal dicsőítsétek Istent és a mi Urunk
Jézus Krisztus Atyját.
Csel
5:30 A
mi
atyáink
Istene feltámasztotta Jézust,
2Kor
1:3 Áldott
az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak
atyja és minden vigasztalásnak Istene;
2
Kor 11:31 Az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké
áldott
Ef
1:3 Áldott
legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja
Ef
1:17 Hogy
a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon
nektek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő
megismerésében
Kol
1:3 Hálát
adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának
Zsid
1:9 Szeretted
az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent
téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid
felett.
1Pét
1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja
Tudjuk,
hogy a Szentháromság nem Krisztus Istene.
Melyik az igaz Isten,
hiszen csak egy igaz Istenünk van (Ján
17:3).
Melyik Istent választjuk, hogy szolgáljuk? A Szentháromság
Istenét vagy Krisztus Istenét?
A
baptista Udvarnoki András Népszerű Teológia című munkája
kimutatja:
„Ez
a tan a
görög bölcselet alkalmazása által jött létre
az Atya és Fiú közötti viszony meghatározása céljából. Meg
akarták a viszonyt határozni és alakilag mindenkorra
megállapítani. Ami azonban nehézségekbe ütközött, mert az
egyáltalán nehéz dolog. „Ebből a nehéz dologból keletkezett
aztán a II. és III. század teológiája – mint
a hellén szellem nagy és utolsó terméke.”
A hívők gyülekezete mindaddig nem hasonlít az apostoli
gyülekezetekhez, míg a hellén szellem e nagy eredményétől el
nem fordul és az Isten szellemének létrehozatalához, mely az
apostolokban volt, vissza nem tér…
Senkinek
sincs jogában más hittételeket felállítani, azonkívül melyeket
az apostolok felállítottak s az apostolok nem ismernek háromságot.
Senki sincs felhatalmazva Istennek olyan nevet adni, amilyent ő ki
nem jelentett. Ő pedig soha nem nevezte magát háromságnak.”
NÉPSZERŰ
TEOLÓGIA – IRTA: UDVARNOKI ANDRÁS (Kiadja: A MAGYARORSZÁGI
BAPTISTA GYÜLEKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK IRODALMI BIZOTTSÁGA –
BUDAPEST, 1921. Ára: 15 KORONA, 29.o.)
Az
apostolok haláláig a szentháromság dogmája teljesen ismeretlen
volt,
és ha az I. század végén bekövetkezett volna Krisztus
ítéletnapja, e
dogma nélkül is üdvözülhetett volna bárki!
Ennek ellenére a kereszténységben a teológusok, hittanítók és
lelkészek (pl. Kulcsár Tibor baptista is (MERA-vezető) azt
hangoztatják, aki nem fogadja el a háromságot – az nem is
keresztény. Holott e
tantétel
nélkül minden
további nélkül lehetett
üdvözülni
az
apostoli korban, hiszen ők maguk is (az apostolok) ezen II.
században kreált dogma nélkül
üdvözültek!!! (vö.
2Tim4:8)
Akik
a szentháromság Istent választják, azokon nyilvánvalóan a
tévelygés ereje van! Ha arra nem képesek, hogy a Jézus Krisztus
Istenét megkülönböztessék egy görög filozófia által
megfogalmazott, az apostolok halála után a keresztény tanok közé
csempészett teológiai dogmától, azok meg is érdemlik, hogy a
tévelygés ereje legyen rajtuk.
Hogy
aki a háromságot nem fogadja el, az nem is keresztény? És mi van,
ha fordítva áll a dolog? Egy emberek által kreált misztériumot
elfogadni egyértelműen kinyilatkoztatott igazságokkal szemben nem
valami kifizetődő dolog! Hogy mégis bevállalják, lelkük rajta.
JÉZUS
KRISZTUS AZ
ÖRÖK ISTEN?
Bibliai
értelemben Jézus örökké Isten (János 1:1; 8:58; vö. 2Móz
3:14), és pontosan ugyanolyan isteni természete van, mint az
Atyának (János 5:18; 10:30; Zsid 1: 3)
Valóban,
az ÓSZ és az ÚSZ összehasonlítása Jézust Jehovával egyenlővé
teszi (hasonlítsa össze az Ézs 43:11-et a Titusz 2:13-mal; az Ézs
44:24-et a Kol. 1:16-tal; az Ézs. 6:1-5-öt a János 12:41-gyel).
Jézus
maga teremtette az angyalokat (Kol 1:16; vö. János 1:3; Zsid 1:2,
10), és imádják őt (Zsid 1:6).Kol.
1:16; vö. János
1:3; Heb.
1:2, 10)
MI
A PROBLÉMA?
Az
isteni természet még senkit nem azonosít Istennel.
2Pét
1:4 Amelyek által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni
természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely
a kívánságban van e világon.
Jézus
Örök Isten nem lehet, mivelhogy egy Isten van, a Jézus lenne a
második, ha azonos vagy ugyanolyan Isten lenne, mint az Atya.
Továbbá Jézus az Atya őhozzá való szeretetét belehelyezi a
történelmi időbe, mivelhogy az „előtt” kifejezés az idő és
helyhatározó, mindig ahhoz van közelebb, amivel kapcsolatban van
használva.
A
helyes megértéshez a következő felismerés szükséges:
1.példa
Péter áll a kapu
előtt
(Csel. 12:14)
helyhatározói
eset (kétféle értelmezésre lehetne jutni elviekben:)
a,
légvonalban kb.1
km-re állt a kapu előtt
b, kb.
1 m-re áll a kapu előtt
Vajon
melyik megoldás a helyes? Az a,
variáció nyilván
ésszerűtlen, a b,
viszont
ésszerű.
2.példa
Igyekezzél tél
előtt
eljönni (2Tim. 4:21)
időhatározói
eset (a kétféle értelmezési lehetőség:)
a,
kb.
tavasszal b,
kb. ősz
végén
Vajon
melyik megoldás a helyes? Ismét nyilván a b,
variáció.
Ez
ellen az értelmezés ellen nyilván senkinek sem lenne kifogása,
ámbár az a,
variációknak is van
némi valóságtartalmuk, csakhogy azok teljesen eltérnek az
észszerű
alkalmazástól.
Nézzünk
újabb példákat:
Özönvíz
előtt
(Máté 24:38).
Mivel az özönvíz ideje MAGÁHOZ
VONZZA az
eseményt, nem évezredekkel vagy évszázadokkal korábbi
időszakról van szó (bár az is előtte
van), hanem
közvetlenül a vízözön előtti
időszakról.
Ezek
előtt a napok előtt
(Csel 5:36) felkelt
Teudás. Itt sem évszázadokkal korábbi időszakról van szó,
hanem a jelzett időszak vonzáskörzetében történő eseményről.
Ezek
a példák azt jelzik, hogy az előtt
szó mindig AHHOZ
VONZZA az
eseményt, ami előtt
történik az
közvetlenül – és nem
a másik véglet érvényesül,
amely valamely messzeségbe (időileg), vagy távolságba (helyileg)
helyezné az eseményt.
János
17:5 ...mielőtt
a világ
lett.Mivel
az előtt
szó a világ
(koszmosz)-hoz,
vagyis az emberiség világához van kapcsolva, az VONZZA
MAGÁHOZ az
eseményt. Tehát az emberiség világának keletkezése előtt
volt része
Krisztusnak az Atya dicsőségében, és nem arról van szó, hogy az
örökkévalóságban. A világ előtt
-kifejezés a világ
keletkezéséhez viszi közel az eseményt, és nem az
örökkévalósághoz (a másik véglethez).
Ha
Pál példáját vetítjük ki (hasonlítjuk össze) ezzel a
szituációval, akkor a következőképpen tudnánk felállítani a
példát:
'...eljöttél,
mielőtt
a tél lett'. (2Tim.
4:21)
Ez
azt sejteti, hogy a tél előtti időszak az ősz vége, és nem a
tavasz. 'Már tavasszal
itt voltál, mielőtt
a tél lett,' - ez
így nem igazán jól hangzik. A tél szóhoz van kapcsolva az előtt
szó, ezért A TÉL
SZÓ VONZZA MAGÁHOZ az eseményt, és nem a másik végletet (a
tavaszt) kell számításba venni. Jézus esetében ugyanígy:
„Mielőtt
a világ lett,” -
tehát a világ keletkezéséhez közeli időszakról van szó, azt
megelőzően,
- de
nem a másik végletről, - nem az örökkévalóságról.
Nem
arról van szó tehát, hogy azzal a dicsőséggel dicsőítse meg
Isten a Fiát, ami Nála megvolt már az örökkévalóságban is,
hanem egy időbeli
esemény
vonzáskörzetében volt meg. Jelen esetben a világ keletkezése
előtt.
Felvetődik
a kérdés: miért nem volt Krisztusnak öröktől fogva dicsősége
az Atyánál, ha ő (Jézus) öröktől fogva (kezdet nélkül)
létezik – amint ezt az egyházak szentháromság-dogmája állítja?
Válasz: - ahogy a fenti kijelentés is mutatja - a Fiú nem
létezik öröktől fogva –
és ezt bármilyen
nehéz is elfogadni a háromság hívőknek, - nincs más
alternatíva, mivel hogy ezt tanítja a Szentírás – a háromság
hívő kreátorokkal
(a szadduceusok mai
megfelelője) és spekulátorokkal
(a farizeusok mai
megfelelője) ellentétben.
És
most jön az az idézet, ami Krisztus eredetével
kapcsolatban a
leginkább érdekel minket:
János
17:24 ...szerettél
engem a világ megalapítása előtt.
Ez
a kijelentés azt mutatja, hogy Jézus beteszi az Atya szeretetét a
történelmi időbe, valamelyen időszak elé, és nem a kezdet
nélküli örökkévalóságtól datáltatja. Márpedig a Fiú
szeretése az összhangban kell hogy legyen az ő létezésének
idejével, mivelhogy nyilván azóta szereti őt az Atya, amióta ő
(mármint a Fiú) létezik. Ha viszont a Fiú öröktől fogva
létezik, akkor hibás az a fogalmazás, ami az Atya szeretetét nem
az időtlenségbe teszi, hanem nagyon is az időbe, egy konkrétan
ugyan nem meghatározható, de mégis behatárolható, de mégis
valamilyen időszak elé. És ha valami előtt történik, az nem
történhet öröktől fogva, hiszen pontosan az a valami jelenti azt
a pontot, ami előtt történik valami, tehát ahhoz a ponthoz van
közelebb (annak vonzáskörzetében van) – nem az
örökkévalósághoz, ami itt fel sem merül. Hiszen ha öröktől
fogva van valami, minek ahhoz hozzátenni még azt is, hogy ez x idő
előttől van, amikor ez evidens és nyilvánvaló.
Ha
reggel adok valamit, nem fogom azt mondani, hogy este előtt
adtam, mert ez a
fogalmazás félrevezető lesz. Ha azt mondom, este előtt
adtam, akkor ez az
időpont közelebb van az estéhez, mint a reggelhez.
Ugyanígy,
ha Jézus azt mondja: a világ megalapítása előtt,
akkor a világ
megalapításához van közelebb – mint a másik véglethez, az
örökkévalósághoz. Az előtt
szó /azt megelőzően
= görögül: προ: Birtokos esettel álló elöljáró 1) előtt
(időben, térben) 2) mielőtt/ eldönti, hogy minek a közelében
történik az esemény.
Egyébként
a helyhatározói
értelme is ezt igazolja: „a kapu előtt”
(Csel. 12:14). Ha
Péter a kapubejárat előtt
állt, akkor közelebb
állt a kapuhoz, mint
a kapuval szemben álló toronyhoz,
ami
légvonalban is jó 1 km-re van a kaputól. Értelmetlen lenne azt
mondani, hogy a kapu előtt
áll, ha 1 km
távolság van közte és a kapu közt. És ha ott a kapu előtt
történik valami, az
nem 1 km távolságban történik.
Ugyanígy,
ha az Atya szeretete a világ megalapítása előtt
történt, akkor nem történhetett a végtelenségnek egy
beláthatatlan időskálájú pólusán, mert akkor felesleges az
előtt szót
használni, amely időt
határoz meg, és nem
időtlenséget. És ha Jézus szeretése időhöz
van kapcsolva, akkor ez a létezését is ugyanazon i
d ő h ö z köti, hiszen amióta létezik Jézus
(mint Ige és Logosz), nyilván azóta
szereti őt az Atyja! Kell tehát hogy legyen
kezdete
Jézusnak, ha az Atyja szeretete őiránta valami előtti
időszakhoz van kapcsolva.
Továbbá
az Atya Jézus által teremtett, de attól még az Atya és nem Jézus
akaratából van minden.
1Kor
8:6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az
Atya, akitől [van] a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a
Jézus Krisztus, aki által [van] a mindenség, mi is ő általa.
Jel
4:11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és
tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te
akaratodért vannak és teremttettek.
És
hogy Jézust az angyalok (vagy akár az apostolok) imádták volna,
ez sem áll fent, ugyanis a proszkuneó görög szó nem csak
imádatot, hanem embernek adható hódolatot is jelent. És amikor az
apostolokról írja a szöveg, hogy ezt tették Jézussal, akkor sem
gondolták az indítékaikban, hogy Ő lenne az Isten. A zsidó
vallásvezetők támadták Jézust azzal, hogy Istenné teszi magát,
és ugyanezzel vádolja a kereszténység is Jézust, hogy ő az
Isten, akit imádat illet, ami viszont kárhozatos bálványimádás,
mivel Istenen - a υψιστου - üpsisztu - JHVH-n kívül imádni
senkit nem lehet!!!
Isten
képmása nem azonos az eredetivel, két Isten pedig nincsen. Jézus
annak az egy Istennek a közbenjárója, akihez vezeti az embereket.
Jel
3:9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából,
azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem
hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljöjjenek és leboruljanak
- προσκυνησουσιν - a te lábaid
előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
Ján
4:23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi
imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya
is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Ján
4:24 Az Isten lélek: és akik őt imádják –
προσκυνουντας -, szükség, hogy lélekben és
igazságban imádják.
Jel
7:10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi
Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
Jel
7:11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének
és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék
előtt arccal leborulának, és imádák – προσεκυνησαν
- az Istent,
Jel
14:7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki
adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és
imádjátok – προσκυνησατε - azt,
aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek
forrásait.
2Móz
34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr,
akinek neve féltőn szerető, féltőn szerető Isten ő.
Kol
1:15 Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született;
Zsid
1:3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő
valóságának képmása,
1Tim
2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és
emberek között, az ember Krisztus Jézus,
