Három cáfolhatatlan érv...

 

HÁROM CÁFOLHATATLAN ÉRV

A SZOMBATTARTÁS KÖTELEZETTSÉGE ELLEN

„A szombat megtartásával a hívők kifejezik, hogy készek Isten akarata,és nem a saját döntésük szerint élni.”https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Mivel az adventisták tízparancsolattal kapcsolatos tanításai teljesen szembe mennek az Isten törvénnyel és szombattal kapcsolatos kinyilatkoztatásaival, azokat olyan szellemi vírusoknak kell tekinteni, amelyek a számítógépeket is megfertőzik, s ezért karanténba kell helyezni őket!

Számukra a szombat tartás az engedelmesség jele, ami viszont a Krisztus halála óta az engedetlenség kifejeződése, mellyel megtagadják a váltságáldozat bűneltörlő értékét. Márpedig „a halál fullánkja a bűn; a bűn ereje pedig a törvény” (1Kor 15:56). Ezért egy megváltott keresztény nem lehet egyszerre a törvény alatt is, ugyanakkor Krisztusban is. Aki kijön a bűn alól, a törvény alól is ki kell jönnie!

Jelen írás célja, hogy az adventistákat meggyőzze tanításaik helytelenségéről, és őket a helyes Krisztus-követésre buzdítsa. A három cáfolhatatlan érv rögtön mutatja, miről is van szó:

Az első érv

"Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Mózes 20:11)

Erre az adventisták felhozzák, íme az Isten példamutatása, a 6+1-es ritmus a munkára és a pihenésre, ami az egész emberiségnek szól, mint az Édenben alapított istentiszteleti és életviteli forma.

„Isten megpihent, és az embertől is elvárta, hogy megpihenjen; követendő példát mutatott az embernek (2Móz 20:11)… Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, a szombatot, mert ezen a napon megpihent minden munkájától. Nem a maga, hanem az emberiség számára áldotta és szentelte meg.” - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

De ez nem így van. Figyeljük meg ezt az igét:

"Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok." (Máté 17:5)

Isten gyönyörködik a Fiában, nyilván hallgatja is, de nem abból a célból, amiért az embernek is hallgatnia kell. Mert az ember a tökéletes vezetés miatt kell hogy Krisztust hallgassa, de az Isten nem emiatt hallgatja a Fiát, hanem mert ő a dicsőségének visszatükröződése, minden akaratának végrehajtója, az isteni teljesség benne tükröződik engedelmesség formájában. /Vö. Zsid 1:2; 5:8; Kol 2:9; Ján 6:38)

Ennélfogva az Isten cselekedete nem ad egy az egyben mintát az embernek, hogy azt mintegy sémát fogjuk fel, és mindent aszerint tegyünk. A szombat esetében ugyanez áll, nem azzal indokolja az ember szombat tartásának szükségességét, mert Ő is nyugodott szombaton, tehát ezt tegye az ember is.

Különbség van aközött hogy miért ünnepelje az ember, és különbség van aközött, hogy hogyan? A miértre és a hogyanra is meg van a külön indok:

Miért: "És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta neked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad." (5Móz 5:15)

Hogyan: „Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat… Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.” (2Móz 20:9, 11)

Vagyis teljesen más a szombat tartásra való parancs indoka az egyiptomi szolgaságból kihozott emberre vonatkozóan Isten részéről, és nem az, hogy a 6+1-es teremtéssel /munka és pihenés ritmusával/ példát mutasson az emberiségnek. Ez az adventista érv tehát megbukott.

A második érv

A másik adventista állítás, miszerint az Isten nyugalma/szombatja 24 órás, tehát az Isten nyugalmában levés a 24 órás szombat ünnepléséhez kapcsolódik /mint az evangéliumi nyugalom lépcsőfoka/, és különösen ez a szombat ünnep megtartása azonosítja Isten népét, vagyis az adventistákat. De figyeljük meg ezt az igét:

"Mivel tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban levőnek láttassék." (Zsid 4:1)

Ha a 24 órás szombat ünnepre való felhívás az Édenkerttől kezdve napjainkig érvényes volt az egész emberiség számára, és már Mózes előtt is megtartották a hűségesek, majd a teljes zsidóság Jézus idejéig, majd azon túl is napjainkig az igaz keresztények /sőt az egész emberiség számára érvényes az örök érvényű tízparancsolat erkölcsi törvénye szerint, ebből kifolyólag az adventisták különösen engedelmesek e tekintetben/, akkor mit keres az isteni kinyilatkoztatásban az isteni nyugalommal kapcsolatban ez a szó, hogy "ígérete"?

Miféle nyugalomba való bemenetel ígérete van meg, ha az Isten nyugalma 24 órás szombat ünnepléssel ábrázolódik ki, és minden engedelmes ember a szombat ünnepléssel már benne van az Isten nyugalmában, mivel pontosan a 24 órás szombat megtartása jelenti az Isten nyugalmában levést az Édenkert óta.

„… a hetedik napi szombat megünneplése az evangélium nyugalmába való belépés jelképe… Golgotai tettével engesztelést szerzett értünk, és beléphetünk az Ő nyugalmába.” - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Ez egy adventista tévtanítás, ugyanis szerintük egy hívő a 24 órás szombat ünnepléssel kerül a nyugalomba, holott semmiféle kijelentés nincs arról, hogy ebbe a Krisztusi nyugalomba a 24 órás szombattal lehetne belépni – ezt ők teszik hozzá. Egyébként a kettőnek egymáshoz semmi köze!

Ezt mutatja az a megállapítás is, hogy Krisztus golgotai tettével szerezte meg az engesztelést, ami a belépést eredményezheti. A 24 órás szombat ünneplés ezt nem válthatja ki, de nem is igazolhatja, mivel a kettő nincs összefüggésben egymással.

Az Isten nyugalmába való bemenetel ígérete /vagy a benne levése/ egy keresztény számára nem a 24 órás szombathoz kapcsolódik /nem arra vonatkozik/, hanem arra a folyamatos nyugalmi állapotra, amit a Krisztus halála általi megváltás kegyelmi időszaka jelent. Egyrészt Krisztus halála óta jelen időben – „Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba” (Zsid 4:3) - de azon túlnyúlóan az ezeréves millenniumi időszakra vonatkozóan „Eszerint még hátravan a szombati nyugalom Isten népe számára” (Zsid 4:9). [Az Isten nyugalmával kapcsolatos bibliaversek a 24 órás szombatot még csak nem is említik!]

Tehát aki hisz Krisztusban /és engedelmességgel párosított életmódot gyakorol/, az a megváltottság kegyelmében részesül, szellemi értelemben már most Isten nyugalmában van, és majd fizikai értelemben is benne lesz, amikor az Isten akarata megvalósul a Földön, és beköszönt Krisztus ezer éves millenniumi uralkodása, tehát az Új világ, miután ez a mostani világkorszak/emberi önkormányzati uralkodási forma ítélet alá kerül és véget ér. /Ezt jelenti a világ vége, és nem az univerzum pusztulása, amiről a materialisták tévesen gondolkodnak./

Tehát ha a nyugalomba való bemenetelnek az ígéretéről beszél a Biblia, annak nem lehet a 24 órás szombat ünneplés az adventista értelmezés szerinti jelképe, mivel egy bemenetel ígérete egy folyamatosan fennálló nyugalomra vonatkozik, nem pedig egy 24 órás szombat ünneplésre.

[Mert ha egy 24 órás nap jelképezi a nyugalomban való bent levést, akkor mi van a többi hat nappal, azokon a napokon nincs benne a nyugalomban, azokra nem vonatkozik? Ha azokon is benne van, akkor egyetlen nap jelképes értelme teljesen feleslegessé válik, hiszen minden nap egyugyanazon értelemmel bír!

Azonkívül Jézus golgotai váltságműve az oda bejutás alapja, nem egy 24 órás szombat megünneplése. Az pedig a hét minden napjára vonatkozik, nem csak a hetedik napra. Ennélfogva a 24 órás szombat ünneplésnek semmi keresnivalója nincs az Isten nyugalmába való bejutás tekintetében.

Így a kérdés teljesen indokolt, hogy egyáltalán mit keres itt, hogy kerül ide a 24 órás szombat felemlegetése – különösen arra való tekintettel, hogy a nyugalomba való bemenetel ígérethez kapcsolódik, nem bármiféle ünnep megtartásához.] Tehát ez az adventista érv is megbukott.

A harmadik érv

A harmadik állítás, mely szerint a 24 órás szombat ünnep, mint az örök érvényű tízparancsolat egész emberiségre vonatkozó erkölcsi törvénye nem volt része Mózes törvényének, mert a Mózes törvénye a ceremoniális /szertartási/ törvény volt, amely Jézus haláláig tartott, utána okafogyottá vált, el lett törölve. Ezt a különbséget az is bizonyítja, hogy a tízparancsolat kőtáblája benne volt a frigyládában, a Mózes törvényeit tartalmazó írások meg a frigyláda oldalához voltak csatolva.

"Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul". (5Móz 31:26)

Ez a mesterséges szétszedése Mózes törvényrendszerének azonban teljesen téves értelmezés, ugyanis a gyakorlat teljesen más mutat. Figyeljük meg ezt az igét:

"Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák." (Apcs 15:21)

Itt a minden szombat a heti szombatokat jelenti, amiről a tízparancsolat is szól:

"Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8). Márpedig ha ezeken a szombatokon /amelyek adventista értelmezés szerint nem tartoztak Mózes ceremoniális törvényéhez/ Mózest olvasták mégpedig Mózes hirdetői, akkor valami abszolút nem stimmel Mózes és a tízparancsolat szombatjainak szétválasztása tekintetében. [Vagy pedig Lukács, aki a Cselekedetek könyvét írta, nem mondott igazat, ez pedig elképzelhetetlen!]

A zsidók csak tudták, hogy szombatonként miért olvasták Mózes írásait, mivelhogy Mózes által kapták azokat a törvényeket, amelyek szerint ők az életüket igazgatni akarták – a Krisztus halála utáni időben ugyanúgy, mint annak előtte 1500 éven át:

"Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; … Felelének neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, … Aki szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon, kövezze meg az egész gyülekezet. Akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon.” (Róm 9:4; Ján 19:7; 3Móz 24:16) Tehát az ő törvényük, amire hivatkoztak, az a Mózes törvénye volt, ami diktálta nekik, hogy szombatonként olvassák Mózest, sőt hirdessék is:

"Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek;" (Máté 23:15). Ennélfogva maguk a zsidók bizonyítják teljesen egyértelműen, hogy az ő olvasatukban a tízparancsolat szombatja meg a Mózes törvénye egyugyanazon kategória, semmi különbség nincsen közte, amit nekik a törvény diktál, azt teszik (ha deformáltan is), különösen szombatonként, vagyis összejönnek a zsinagógákban.

Nem véletlenül keresték Pálék szombatonként a zsidókkal való kapcsolatot az ő összejöveteli helyeiken, hogy nekik Krisztusról bizonyságot tegyenek. (Vö. Apcs 17:1-2) Ennélfogva az adventista tanítás a Mózes törvényének és a tízparancsolatnak a különválasztásáról teljesen idegen felfogást tükröz, aminek a célja, hogy az isteni kinyilatkoztatás alkatrészeiből egy teljesen más rendszert rakjon össze.

„A szombatparancs Isten törvényének pecsétje.[4] - https://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/a-szombat/

Mint látható, az adventisták a szombat ünneplését nem kötik Mózes törvényéhez /hanem Istentől eredő törvényhez/, mivel szerintük Mózes törvénye az csak a szertartási törvényeket /és szertartási szombatokat/ jelenti.

[Ez már azért is nonszensz, mivelhogy a Bibliában nem létezik olyan, hogy szertartási törvény, sem olyan, hogy erkölcsi törvény, sem olyan, hogy külön lenne Isten törvénye és külön Mózes törvénye. Hanem Mózes törvénye nagyon is Isten törvénye volt, hiszen minden törvényt Mózes által adott Izraelnek, amiben voltak mindenféle területre vonatkozó utasítások – de a Mózes törvényén belül. (Vö. 1Kró 22:12-13)]

Az adventisták olvasatában a ceremoniális /szertartási/ szombatok nem kapcsolódtak közvetlenül a hetedik napi 24 szombathoz, tehát a heti időszakhoz. Ezek „az Úrnak szombatjain kívül”-i szombatok voltak, amiknek a tízparancsolat szombatjához szerintük semmi közük. (3Móz 23:38)

Az Ördögnek kifejezetten ez a célja, hogy kiszedegesse a Bibliából azokat az igéket, amiket más módon rak össze, hogy az embereket félrevezesse, és Isten előtt lehetetlen helyzetbe hozza. Ezt a módszert már az Édenkertben elkezdte, és mind a mai napig folytatja:

"A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (1Móz 3:1)

Az adventizmusban ugyanezt találjuk, bizonyos kijelentések teljesen más kontextusban jelennek meg, és más eredményre is vezetnek. Mégpedig a 24 órás szombat ünneplés eredetének és érvényességének hangoztatásával /sőt azonosító jelként való felhasználásával/, a tízparancsolat Mózes törvényétől való függetlenítésével teljesen tévútra viszik az embereket, vissza a mózesi törvény területére, mégpedig annak átka alá.

Mert a Mózes törvénye egyben átok alá is vitt mindenkit, aki alatta volt, a bukott emberi természet miatt, amitől csak Jézus tudott megszabadítani, aki a törvény minden előírásának eleget tett, azt betöltötte és a halálával hatályon kívül helyezte:

"Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; … Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára… Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk;" (Ef 2:15; Róma 10:4; Gal 3:13).

Márpedig Isten a Mózes törvénye alatt az összes parancsolatot értette, a 613-at együtt!

"Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül … Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek… Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös." (Malakiás 4:4; Zsid 9:19; Jak 2:10)

Nincsen tehát Mózes törvényének a szétválasztása, hanem csak azoknak, akik az Isten kinyilatkoztatott akaratával szembe mennek. Az pedig halált jelent bárki számára, aki ezt teszi és ebben ki is tart. Lásd:

„A hetednapi adventisták álláspontját a Tízparancsolathoz való viszonyukkal, valamint az erkölcsi és a szertartási törvények közötti különbségtétellel kapcsolatban teljes mértékben alátámasztják a történelmi protestantizmus vezető hitvallásai, hittételei és katekizmusai.” /SDA Questions On Doctrine , 131-134. o./.

„A Tízparancsolat eltávolítása a törvény követelményei közül, és összetévesztése a szertartási törvénynek nevezett áldozati törvénnyel Krisztus és az apostolok tanításának mélységes tudatlanságából fakad, úgyhogy még a protestáns reformátorok sem estek tévedésbe.” /Christian Churches of God - Isten keresztény egyházai - Megkülönböztetés a törvényben/ - http://www.ccg.org/s/p096.html

Az adventizmus /és a hozzá hasonló szombat ünneplők gyülekezete/ tehát lelepleződött és megbukott a tekintetben, hogy igaz krisztusi utat mutasson az emberiségnek. Sőt, E.G.White látomásai kapcsán pontosan az Ördög eszméinek engedett teret, amelyet általa /a prófétaság hamis szellemének leple alatt/ becsempésztek a keresztény öntudatba, legalábbis a deformált részébe. Szükséges tehát magunkat ettől távol tartani, ha az Isten elismerésére és az üdvösség elnyerésére pályázunk.

"Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk." (2Ján 1:8)

Összefoglalás:

1. Isten a 6+1 napos teremtésével, és a szombat nap megszentelésével nem mutatott példát az emberiségnek. A szombat nem a Teremtés emlékünnepe, ilyen ünnep a Bibliában nem is létezik!

2. A szombati nyugalomba való bemenetel ígéretének semmi köze a 24 órás szombat ünnepléséhez, amely a Mózes által adott /és Krisztus halála által eltörölt/ törvény része volt, az itt levő szövegek a 24 órás szombatot nem is említik.

3. Mózes hirdetői jöttek össze szombatonként, ami világosan bizonyítja a 24 órás szombat mózesi eredetét, hogy a kettő összetartozik, és a tízparancsolat szombatját nem lehet attól külön választani és örök erkölcsi törvényként hirdetni a világ népei számára, amelynek a megtartása lenne az a jel, ami valakit Isten népéhez tartozóként azonosítana.

Ennélfogva a 24 órás szombat ünneplés azonosító jelként való hirdetése a Mózes 613 törvényének az újraérvényesítését jelenti, amely a Krisztus szabadságának az elvesztésével egyenlő, és az Ördögnek pontosan ez is a célja, hogy a kegyelemből kiejtsen. Ezért fontos megszívlelni az apostoli figyelmeztetést:

„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5:1; 4:24)