A különleges szellemi ajándékok rendeltetése

3.  A különleges szellemi ajándékok rendeltetése

E.G.White prófétai fellépésének indokoltságát csak akkor tehetjük vizsgálat tárgyává és érthetjük meg igazán, ha tisztában vagyunk a Bibliának a kinyilatkoztatással és a különleges szellemi ajándékokkal /karizmákkal/ kapcsolatot tanításaival. Bármiféle félreértés vagy félremagyarázás ezen a területen óriási teret enged a démoni befolyásnak, amire a szent szellem előre figyelmeztetett.

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4:1)

Ami a szellemi ajándékokat illeti, azoknak az emberiség különleges korszakaiban volt jelentőségük, úgy mint Mózes /a törvény/, Illés és Elizeus /a próféták/, az Úr Jézus és az apostolok. Ezek az emberek a karizmák által megerősítést nyertek Istentől, hogy fellépésük és üzenetük az Ő követeiként azonosítja őket, miközben Isten akaratát, követelményeit és rendeleteit közvetítették, amelyek által Isten igazgatni kívánta népének tagjait, és a jövőre vonatkozó akaratát kibontakoztatni.

Zsidók 2:3-4-ben olvassuk:

„Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra,

Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

Pál mondja a 2Kor 12:12-ben:

„Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.”

Vagy Róma 15:18-19-ben:

„Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.”

Tehát a karizmák rendeltetése a bizonyságtevés isteni igazolása, a keresztény gyülekezet megerősítése, nem pedig az evangéliumhirdetés maradandó kísérőjelensége, amely különösen az USZ-i korszak egész idejére vonatkozna. Akik ebben részesültek, „... megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” (Zsid 6:5), nem pedig folyamatosan ezeknek a csodáknak az ízeit érzik immár kétezer éve.

Hanem éppen ellenkezőleg, ami ezzel kapcsolatban különösen a végidő /közvetlen Krisztus második eljövetele előtti időszak/ jellemzője, hogy azok a csodatételek, amik a gyülekezet korszakán jelen voltak, még egyszer megismétlődnek, csak nem az igaz Isten Jehova, hanem Sátán ereje által! Így olvassuk:

„És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával /dünamei-erőmegnyilvánulás/, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thessz 2:8-12)

A jelek, csodák és az erők megismétlődése a Biblia szerint Sátántól van, a hamis próféták és egyházak szerint meg éppen hogy Istentől, mert szerintük ezen csodák által készíti fel Isten a népét a végső harcra. Szerintük hatalmas, világméretű ébredés az amit láthatunk /különösen a karizmatikus gyülekezetekben/, holott egy elképesztően nagy elhitetést láthatunk kibontakozni, amelyeknek alanyai e világ istenétől, az Ördögtől vannak totálisan megvakítva!

Jézus Krisztus nyomatékosan kihangsúlyozva felhívta a figyelmet ezekre a jelenségekre, úgy hogy senki nem mondhatja, hogy nem kapott kellő figyelmeztetést a feltűnő, reklámszerű csodatételek hátteréről, amely csak és kizárólag bizonyos egyházakra jellemző, akik teret engednek Sátánnak és gonosz ereje befolyásának:

„És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek... Ha valaki ezt mondja akkor nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Íme eleve megmondottam nektek.” (Máté 24:11; 23-25)

A feltűnő jelek részeként kifejezetten a csodatevések jelentik a törvénytelenséget, nem pedig egyes csodatevők egyéni viselkedése, mivel Isten csak ízelítőt adott a csodákból, de az apostoli korszak lezárulásával azokat visszavonta! [Nem véletlenül kezdett kifejlődni a nagy hitehagyás az apostolok halála után, akik még az életükben visszatartották azt! /Vö. 2Thessz 2:6-7/

„Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot /dünameisz-erőmegnyilvánulás/ a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Máté 7:21-23)

A karizmatikus hitgyógyítók /pl. Németh Sándor, Hit Gyülekezete/ kihangsúlyozzák, hogy a názáreti Jézus nevében teszik a csodatételeiket, döntik hanyatt a színpadra csődített embereket, akik aztán a földön fetrengenek, vonaglanak, miközben röhögőgörcs gyötri őket. Démoni befolyás ez a javából, szörnyű megkötözöttség, de nem képesek felismerni mögötte az ördögi erőt, mert meg van babonázva az agyuk és meg van üvegesedve a szemük. Isten rájuk bocsátja a tévelygés erejét, ahogy korábban olvashattuk, mert megérdemlik a sorsukat, hiszen amit Krisztus mond nekik, elengedik a fülük mellett!