Mitől adventista az adventista tanítás?

2. Mitől adventista az adventista tanítás?

Mialatt el kell ismernünk azt a buzgóságot, amit az adventisták kimutatnak a hitük gyakorlása terén, szeretnénk szeretettel megkérni valamennyiüket, hogy tegyék meg a Pál által javasolt önvizsgálatot, nehogy a nagy hitető által félrevezessenek.

Különösen indokolttá teszi ezt a vizsgálatot az a tény, hogy pontosan azokra a tantételekre nincsenek konkrét bibliai idézetek, amiktől jellemzően adventista az adventista tanítás. Melyek ezek:

1. A Biblia sehol nem írja, hogy az Édentől kezdve a mannaszedésig bezáró időszak alatt bárki is 24 órás szombatot ünnepelt volna. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

2. A Biblia sehol nem alkalmazza azokat a kifejezéseket, amiket az adventisták alaptételként alkalmaznak, t.i., hogy van u.n. »erkölcsi törvény«, és külön »ceremoniális törvény«. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

3. A Biblia sehol nem igazolja, hogy az I. században pünkösdkor szent szellemet elnyert krisztusi gyülekezet akárcsak egyszer is szombat napon a keresztény gyülekezetben szombatot ünnepelt volna. /Ők ezt egyéni látásmódjuk alapján csupán kikövetkeztetik./

[Azt is vegyük figyelembe, hogy ez a fajta látásmód nem csupán az Adventista Egyházra jellemző, hanem a kereszténység egészére. Pontosan azért van annyiféle felekezet a kereszténységen belül, mert a vezetőik nem elégednek meg a Szentírás konkrét kijelentéseivel, hanem a saját egyéni felfogásaikat úgymond igyekeznek kiolvasni belőle, amelyek által az isteni kinyilatkoztatás olvasható szövegét mintegy megerőszakolják, az elképzeléseikhez igazodóan átértelmezik. Kapunk is ezzel kapcsolatban figyelmeztetéseket, hogy résen legyünk, mert be fognak következni ezek a dolgok!

„Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4:2)

„Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annak felette ami írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.” (1Kor 4:6)

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pét 2:1) ]

Lényegében akik az írásokat háttérbe szorítják, hogy a saját bölcsességüknek utat engedjenek, azok ravaszságban járva meghamisítják az Isten igéjét, ami által becsempészik a hamis tanításaikat, amivel Krisztus megtagadják.

„Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják.” (Apcsel 20:29-30)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2Kor 11:13-15)

Mint látjuk Pál apostol az I. században előre felhívta erre vonatkozóan a figyelmet, mindazonáltal minden egyház és azoknak vezetői egytől-egyig kikérik maguknak, hogy ez rájuk vonatkozna, és visszautasítják, hogy ők ebben érdekeltek lennének. Vigyázzon tehát mindenki, aki tiszta képet akar kapni a kereszténységről, hogy abban a tantételekért felelős vezetők komoly tévelygéseket rejtegetnek, amiket igazságként adnak elő. Ez az adventistákra ugyanígy vonatkozik, indokolt tehát az ő tantételeiket is nagyító alá tenni, hogy miképpen állnak ebben a kérdésben?

Nos, a fenti három alaptanítás fogja közre és építi fel a bevezetőben említett jelképes jéghegyet, amelyet az őszinte szeretetnek és a tiszta bibliai igazságnak el kell tudnia olvasztania azok szívében és elméjében, akik VALÓBAN Krisztus juhai /lásd: Ján 20:17/, s akik ezáltal VALÓBAN tudnak azokra figyelni, amiket a Szentírás Pál és a többi bibliaíró által ténylegesen is mond! /Lásd: Apcs 16:14b/ 

De vajon honnan is származnak ezek a >megmagyarázott< igazságok? Az adventista mozgalmat nem lehet elhatárolni Mrs. Ellen Harmon Gould White-től /1827.XI.26 -1915.VII.16/, akinek a tanítását minden témában állandóan idézik, mintha Istentől ihletett lenne. Egy kívülállónak teljesen nonszensz, hogy olyan tekintélyt tulajdonítanak neki, mintha Krisztus bibliaíró apostolai közé tartozna, holott azok között egyetlen nő sem volt, mivel Krisztus csak férfiakat választott tanítványainak szűkebb sorába, de azok közül se írt mindenki róla elnevezett bibliai könyvet vagy levelet. /Lásd: Luk 6:13-18/

Arról ugyan van szó a Bibliában, hogy az utolsó napokra vonatkozó időszakban /az I. században/ Isten kitöltött szelleme által nők is fognak prófétai kijelentéseket tenni (vö. Apcsel 2:17-18; 21:9), de arról nincsen, hogy ihletett bibliai szövegeket fognak írni, vagy azokat szolgálatuk részeként magyarázni. Azok kifejezetten az apostolokra tartoztak, de azok közül se mindre. Úgy idézni E.G. White írásait, mintha része volna a Bibliának, egy elhitetés következménye azok részéről, akik könnyen befolyásolhatók, mert nincs bennük kellő állhatatosság ragaszkodni a konkrétan kijelentett bibliai igazságokhoz, hanem gyenge, állhatatlan jellemük miatt lépre csalhatók és másokat is ennek következményeként lépre csalnak!

„Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róma 12:9)

„Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.” (Gal 1:6-7)

Pál mondja, hogy „egy pillanatra sem adtuk meg magunkat” belopózott hamis atyafiaknak, de nyilvánvalóan hamis tanításoknak sem! /Vö. Gal 1:10; 2:5/ Ő képes volt még Pétert is megfeddni, amikor erre szükség volt /Gal 2:11-14/, nem hogy egy hamis tanításnak fejet hajtott volna, amely tévútra viszi Krisztus munkáját, vagy beszennyezi a keresztény gyülekezetet. /Lásd: Efézus 5:26-27!

Ahogy szembeszállt bármiféle elhitetéssel, úgy kell ma is mindenkinek szembe szállnia, aki az Isten útján jár, nem pedig magát az ellenség hamis tanokra bujtogatóitól meggyőzetni és engedni legyőzni! /Vö. Gal 3:1; 5:8, 12/