Az
adventisták szerint mit kell érteni a Mózes törvénye kifejezés
alatt?
„Kik
törvénytanítók akarván lenni, nem értik,
sem
amiket beszélnek, sem amiket erősítgetnek.”
(1Timótheus 1:7)
„néhány
megtért farizeus kijelentette, hogy a pogány megtérteket körül
kell metélni, és meg kell tartaniuk
Mózes
törvényét, a ceremoniális törvényt,
ha üdvözülni
akarnak.” /A megváltás
története, Preporod, 1972. 169. old. E.G. White/
„A
ceremoniális törvény Mózes törvénye.
Csel 15:5; A frigyláda oldala mellett tartották. 5Móz 31:26.
Krisztus halálakor érvényét vesztette. Halálos ítéletet
követelő bíró, azért Jézus felszegezte a fára. Ef 2:14-15; Kol
2:14-15.” /Dr. Henne
József: A törvény és a kegyelem, 246. old./
„Mózes
törvénye /azaz a ceremoniális törvény/.
Mózes írta könyvbe, átadta a lévitáknak, akik a frigyláda
oldalához tették. Krisztus által eltörölve Eféz 2:15. A
keresztény, aki megtartja ezt a törvényt, elveszti szabadságát.
Gal 5:1-5. A keresztény, aki megtartja ezt a törvényt, nem áldott.
Gal 2:14.” /E.B.
Price: Az Őrtorony Isten igazságának csatornája-e? 47. old./
„Isten
parancsolatainak megtartásán egyértelműen a tízparancsolatot
érti a Biblia, mert amikor a
mózesi törvényeket említi, akkor törvényekről és
rendelkezésről és
nem parancsolatról beszél. Lásd Kol 2:14”
/U.o. 49.old/
„Pál
a Kol 2:14-ben azt írta, hogy „eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és
azt eltette az útból, odaszegezvén a keresztfára. Ez a kézírás
nem Isten Tízparancsolatát foglalta magában amelyet Ő vésett
kőtáblákra, henem egy Mózes
által írott dokumentumot,
amely csak egy meghatározott időre vonatkozott, és nem a szövetség
ládájában, hanem annak oldalánál volt elhelyezve.” /Nicusor
Ghitescu: Akarsz-e boldog lenni? Nagyvárad, 2002. 57. o. Levélcím:
3400 Cluj Napoca, C. P. 6., 4300 Tärgu
Mures, O. P. 9. C. P. 5/
„Az
összes, Mózes közvetítésével adott ószövetségi rendelkezés,
amelyek törvény formájában adattak. Ezek a törvények a
Tízparancsolat elveinek a konkrét történelmi keretek közötti
alkalmazásai voltak... A tízparancsolat Isten törvényét alkotó
alapelvek földi körülmények között, minden kor minden embere
számára. Megkülönböztetése a többi, Mózes által adott
törvénytől: Isten maga hirdette ki, írta a kőtáblákra és a
szövetségládában őrizték.”
/Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye, 1. táblázat, 30. o./
„A
10 parancsolat nem a Mózes törvénye... A Mózes törvénye alatt
én nem a 10 parancsolatot értem... A
Mózes törvénye alatt a Mózes által leírt polgári, ceremoniális
és egészségügyi törvényeket értem...
Az erkölcsi törvényt, a 10 parancsolatot nem Mózes által adta
Isten először a népnek. Ez már a teremtéskor is ismert volt...
Az „un.” Mózes törvényei sem Mózes törvényei voltak, hanem
Isten rendelkezései, amit Mózes által íratott le, és Mózes adta
a Lévitáknak. Vannak alapvető különbségek az Isten és Mózes
törvényei között... A 10 parancsolat – A Mózes törvénye. A
Mózes törvényét Isten íratta le Mózes által, mely
ceremoniális-rituális-egészségügyi és más törvényeket /pl.
polgári/ tartalmazott.” (Ex
24:4) /F. L. adventista/
„Mózes
Isten küldötteként azt közvetítette, amit Isten mondott neki.
Nem dolgozott ki saját törvényrendszereket, hanem közölte a
néppel Isten törvényeit. Ezek a
Mózes könyvébe foglalt törvényrendszerek.
Így nem Mózes, hanem Isten törvényeiről beszélhetünk,
amelyeket Mózes által közvetített. A tízparancsolat Mózes előtt
már jóval létezett, de Mózes idejében lett írásba foglalva.
Nem Mózes, hanem Isten törvényéhez tartozott és tartozik az az
estétől estéig megtartott szombatnapi nyugalom törvénye... Jézus
halála nem törölt el semmilyen törvényt. Ő nem azért jött
hogy eltörölje, hanem hogy betöltse a törvényt, példát mutatva
nekünk.” /Cs.
N. Éva, J. Gy. Erzsébet, V. Á., ATF 4. évfolyamos hallgatók,
Pécel, Ráday u. 12. 2119/
„A
Mózes törvénye alatt elsősorban a tízparancsolat értendő...
Természetesen a Mózes
törvényéhez a tízparancsolathoz tartozott az estétől estéig
megtartandó szombati nyugalomnap.
2Móz 20:8-11... Krisztus halála csak a ceremoniális törvényeket
törölte el.” /Sz.
S.: Korszakok nyomában, 9494 Balf, Pf:3/
„Nekem
nem jelent problémát, hogy a tízparancsolat Mózes törvényéhez
tartozik /már a Malakiás 4:4 megbeszélése után/, és nem így
különböztetem meg a törvényt, hogy Mózes törvénye, meg a
tízparancsolat, hanem ceremoniális törvény meg tízparancsolat...
az ÓSZ egyértelműen mutatja, hogy melyik törvény tartozik a
Mózes törvényéhez, és melyik a tízparancsolathoz.”
/Sz. L. adventista lelkész, Bibliai régészet előadás Kőbányán,
2004. 03. 31, engedélyezett magnófelvétel/
Az
olvasottak kapcsán jogos a kérdés, az adventisták tanítása
arról, hogy mit kell érteni a Mózes törvénye alatt –
egyértelmű-e vagy ellentmondásos? Válasz: kifejezetten zavaros!
Valójában több nézet ütközik itt egymással!
Első
variáció:
A
tízparancsolat nem Mózes törvénye, hanem Mózes törvénye a
ceremoniális törvény, gyakorlatilag az összes Mózes által írt,
és az ő közvetítésével adott ószövetségi rendelkezés. /E.
G. White; Dr. Henne József; E. B. Price; N. Ghitescu; Vankó Zsuzsa;
F. L./
Második
variáció:
Isten törvénye/parancsolata a tízparancsolat. / E. B. Price; N.
Ghitescu; Vankó Zsuzsa/
Harmadik
variáció:
Vannak alapvető különbségek az Isten és a Mózes törvényei
között. /F. L./
Negyedik
variáció: Mózes
törvényei is Isten rendelkezései, amiket Isten Mózes által
íratott le. /F. L.; péceli teológus hallgatók/
Ötödik
variáció: Mózes
törvényei alatt elsősorban a tízparancsolat értendő. /Sz. S./
Hatodik
variáció:
Nem Mózes törvénye és a tízparancsolat között van különbség,
hanem a ceremoniális törvény és a tízparancsolat között. Mózes
törvényéhez tartozhat a tízparancsolat. /Sz. L./
Hetedik
variáció: Mégis
van különbség a Mózes törvénye és a tízparancsolat között,
mert az ÓSZ egyértelműen mutatja, hogy melyik törvény tartozik a
Mózes törvényéhez, és melyik a tízparancsolathoz. /Sz. L./
Nyolcadik
variáció: A
szombat nem Mózes, hanem Isten törvényéhez tartozik. /Péceli
teológus hallgatók/
Kilencedik
variáció:
Mózes törvényéhez, a tízparancsolathoz tartozott a szombat. /Sz.
S./
Mit
olvashatunk itt t.képpen az adventisták részéről: Ne vegyék
ironikusnak a következő szöveget, mert a valóságban nem a tükör
görbe, hanem amit benne látunk.
»Isten
törvénye a tízparancsolat, Mózes törvénye meg a ceremoniális
törvény, tehát az összes többi, amit Mózes írt könyvbe. De
Mózes törvénye is Isten rendelkezése, ugyanakkor Isten törvénye
a tízparancsolat és nem a Mózes törvénye. Mert különbség van
a Mózes törvénye és a tízparancsolat között. Az egyiket Isten
maga hirdette ki, a másikat Mózes által közvetítette. De mégsem
Mózes törvénye és a tízparancsolat között van különbség,
hanem a ceremoniális törvény, meg a tízparancsolat között. Mert
a Mózes törvénye alatt elsősorban a tízparancsolat értendő,
amely Isten rendelkezése, vagyis Isten törvénye. Az Ósz pedig
egyértelműen mutatja, hogy melyik törvény tartozik a Mózes
törvényéhez, és melyik a tízparancsolathoz. Amikor Isten
parancsolatairól van szó, akkor egyértelműen a tízparancsolatot
jelenti, amikor a Biblia a mózesi törvényeket említi, akkor
törvényről és rendelkezésről beszél, és nem parancsolatról.
Így világos, hogy miről beszél Efézus 2:15, amikor a
parancsolatok /10/ tételekben való törvényét /Mózesét/
eltörölte. Ha Isten parancsolatai a tízparancsolat, akkor azt, ha
a törvényt, akkor a másikat, ha mindkettőt, akkor mindkettőt!
Egyébként Jézus halála nem törölt el semmilyen törvényt,
hanem betöltötte, példát mutatva nekünk, hogy mi is betöltsük
a törvényt. És mivel nem parancsolatról beszélt, hanem
törvényről, ez a Mózes törvényét jelenti. Ami pedig a
szombatot illeti, hogy az hová tartozott, az világos. Mózes
törvényéhez nem tartozhatott, hanem csak Isten törvényéhez,
Isten törvénye meg a tízparancsolat, amelyek között nincs
különbség, csak a ceremoniális törvény meg a tízparancsolat
között. Az egyiket Isten hirdette ki, a másik meg Isten
rendelkezéseit képezik, amelyeket Mózes által adott. Ami meg
Mózes által adatott /a ceremoniális/ az el lett törölve. Aki ezt
megtartja /ami el lett törölve/, elveszti szabadságát, nem
áldott. E törvény megrontása nem bűn, mert érvénytelen. És
hogy a szombat Mózes által adatott volna, ennek ellent mond, hogy
Mózes törvényéhez, a tízparancsolathoz tartozott a szombat.«
Júj,
de rafinált, csak ember legyen aki kibogozza ezt a folyékonyan
hömpölygő zagyvaságot. És a saját ellentmondásaik sűrűje fel
sem tűnik nekik!
No,
és arra a kérdésre mit mondanak, hogy a tízparancsolat és a
szombat megtartása szükséges-e az üdvösséghez, lehet-e
megtartása nélkül is üdvözülni?
Első
variáció:
„nem
nyerhetünk örök életet, ha nem tartjuk meg a Tízparancsolatot,
beleértve a szombatot is.”
/Nicusor Ghitescu: Akarsz-e boldog lenni?, 60. old./
„Világosan
és érthetően magyarázzák meg, hogy a Tízparancsolat minden
előírásának engedelmeskedni kell.”
/E. G. White: Próféták és királyok, 1981. 419. old./
„Miért
kell az újszövetségben is megünnepelnünk a hetedik napot, a
Szombatot?”
/Dr. Henne József: A törvény és a kegyelem, 260 old./
„A
szombat Isten népének ismertető jegye, ezért az Úr felhívta
népét a Szombat megtartására.”
/u.o./
Második
variáció:
„Minden ember egyedül kegyelemből, hit által üdvözülhet. Az
üdvösséget nem lehet kiérdemelni, így a szombat se volt soha az
üdvösség feltétele. Ez Isten ajándéka, amit becsülni kell...
mi az, ami akadályoz bennünket, hogy ezzel a drága kinccsel
éljünk?”
/Péceli teológus hallgatók és idézetük Dr. Szigeti Jenőtől:
Gátol vagy véd a Tízparancsolat?/
Öntsünk
végre tiszta vizet a pohárba, az adventistáknak is szembe kell
nézniük a tényekkel, ha üdvözülni akarnak, és már hogyne
akarnának?!
A
tízparancsolat szelleme véd, de a betűje gátol, és nem csak hogy
gátol, de öl is! Mert ha igaz, hogy a szombat a Mózes törvénye
volt, akkor a tízparancsolat is a Mózes törvényéhez tartozott!
Lásd mit mondott Jézus Krisztus:
„Azért
Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől
való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az
embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes
törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert
egészen meggyógyítottam szombaton?”
(János 7:22-23)
Mi
ennek a szövegnek a mondanivalója? Eredetileg Ábrahámmal kötötte
Isten a körülmetélkedés szövetségét, neki mondta, hogy minden
férfi és fiúgyermek metéltessék körül (vö. 1Móz 17:10-13),
de ugyanezt Mózesnek is mondta, aki ezt a törvényben rögzítette:
„Szóla
ismét az Úr Mózesnek, mondván:... A nyolczadik napon pedig
metéljék körül a fiú férfitestének bőrét.”
(3Móz 12:1,3)
Na
most a tízparancsolat hogyan is kezdődik?
„És
szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:...”
(2Móz 20:1)
Na
már most, ha a Mózes törvénye, amit Isten a 3Móz 12:3-ban mond,
akkor az miért nem Mózes törvénye, amit a 2Móz 20:1-ben mond?
Hiszen mindkettőt
Isten mondja, és semmi különbség nincsen abban, hogy mindkettő
Istentől ered
és nem Mózes agyából pattant ki!
Jézus
azt mondja, hogy Mózes törvénye szerint /a 8. napon/ kell
végrehajtani a körülmetélést, és hogy ennek a törvénynek
érvényt szerezzenek a zsidók, ha a 8, nap szombatra esik, akkor is
végrehajtják a körülmetélést. Ha pedig körülmetélhető /hogy
a törvény előírásának érvényt szerezzenek/, akkor gyógyítható
is bárki ezen a napon, ennélfogva miért haragszanak rá, hogy ő
szombaton gyógyított? Ha a szombat napon végrehajtott körülmetélés
nem számít törvényszegésnek, akkor a szombat napon végrehajtott
gyógyítás miért számítana annak? Mert ennek alapján nem számít
annak! /Hanem csak ha kettős mérce szerint mérnek!/
De
a lényeg a lényeg, ha amit Isten mond, az a Mózes törvénye,
akkor a tízparancsolat ugyanúgy Mózes törvénye, hiszen azt is
Isten mondja, különösképpen hogy a tízparancsolat szövege is a
Mózes által leírt könyvben szerepel. Mert ha nem szerepelne,
akkor honnan ismerné bárki is a tízparancsolat szövegét? A
kőtáblákról biztosan nem, hiszen azok elvesztek, nincsenek meg.
Ha
a tízparancsolat csak a kőtáblán szerepelne, komolyan el lehetne
gondolkodni azon, hogy miképpen tartozhat a Mózes törvényéhez,
ha abban nem szerepelne, De szerepel! És mivel szerepel, ráadásul
mindkettőt Isten mondja, akkor ha az egyik a Mózes törvényéhez
tartozik, a másiknak ugyanúgy hozzá kell tartoznia, mint ahogy
hozzá is tartozik.
[Ez
pont olyan, mint ha valaki Kölcsey egyik verssorát kihímezné a
zakójára: „Isten,
álld meg a magyart...”
Innentől kezdve pedig azt állítaná, hogy ez a szöveg nem
tartozik a Himnusz szövegéhez, csak mert a zakóra külön ki van
írva, mint a tízparancsolat szövege is a kőtáblákra.
Nem
mintha a költő szövegének bármiféle jelentősége volna
keresztényi szempontból, hiszen Isten semmiféle imát nem hallgat
meg amelyet nem a Fián keresztül mondanak /lásd: „senki
sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
(Ján 14:6; Ef 5:20; vö.
https://alsosag.lutheran.hu/08lelki/ima/005)/
– tehát sem a judaizmus, sem a világi költészet módszere e
tekintetben nem jöhet számításba -, de azért példaként elmegy,
hogy értsük miről is van szó!]
Ennélfogva
/és sok más okból kifolyólag is/ kétségbevonhatatlan, hogy a
tízparancsolat a Mózes törvényéhez tartozott. Mózes törvénye
viszont a Sínai hegyre visz el bennünket, ahol a 10+603 törvényt,
tehát az egészet /vö. Mal 4:4; Mát 22:40; Gal 5:14; Jak 2:10/
kapta Izrael a törvényszövetség keretében. /vö. Zsid 9:19-20/
És ha érvényesnek jelentik ki az adventisták a tízparancsolatot,
/betű szerint/, akkor ez őket még ma is szolgaságra viszi, mert
Mózes törvénye/törvényszövetsége szolgaságra szül:
„Ezek
mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az
egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár,”
(Gal 4:24)
Aki
mondta, nagyon jól mondta, hogy Mózes törvénye alatt elsősorban
a tízparancsolat értendő, akik meg szétszedik a törvényt
kétfelé, csak mert a kőtábla külön volt elhelyezve, azok
manipulálják a Biblia törvénnyel kapcsolatot kijelentéseit.
Ugyanis nincs két külön törvény /erkölcsi meg ceremoniális/,
amit ceremoniálisnak tartanak, azokban is van erkölcsi, nem is
kevés, ráadásul olyan, ami nincs is a tízparancsolatban, pl.:
„Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész
nép: Ámen!” (5Móz
27:18), stb...
Ugyanakkor
a tízparancsolatban is van ceremóniára /ünnepélyes szertartásra/
való kitétel: „A
vigasztaló beszédekhez figyelmeztetések és rituális
követelmények (a szombat megülése, áldozat, böjt)
csatlakoznak... szentnek számítottak a kultikus időpontok, a
szombat... bár a kultusz és a törv. áll benne előtérben
(szombat, körülmetélés, a törv. adása a Sinai-hegyen)”
/Haag katolikus lexikon: Izajás könyve; Szent; történetírás
címszóknál/
A
szombati, szertartás szerinti ünnepélyes istentisztelet, vallásos
oktatás: 3Móz 23:3, 32; Ézs 1:13; Apcs 15:21, előképe/árnyéka
volt (Kol 2:16-17) annak az állandó/folyamatos
nyugalomnak/szombatnak, amit Krisztus halála által kaptunk, mint
lehetőséget, hogy abba általa bejuthassunk. (Zsid 4:9-11)
Az
adventisták szerinti két külön törvény helyett van tehát a
Mózes törvénye, amely az Úr/Jehova törvénye is egyben (vö. Luk
2:22-23), amit Krisztus betöltött a Máté 5:17-18; Luk 24:44
szerint, de a halálával érvénytelenített is. (Ef 2:15)
[És
amiknek a betöltéséről /G4137 sorszám alatt/ olvashatunk, az nem
a Mózes törvényének, vagy a tízparancsolat betöltésének
Istentől elkívánt igénye, hanem többek között Jeruzsálemnek
tanítással való betöltése (Apcs 5:28); a szolgálat betöltése
(Apcs 12:25; Kol 4:17); a felebarát szeretet általi
törvénybetöltése (Róm 13:8); Krisztus evangéliumának betöltése
(Róm 15:19); Pál örömének beteljesítése (Fil 2:2); Isten
akaratának megismerése és igéjének betöltése (Kol 1:9,25), -
de a tízparancsolat betöltéséről a Mózes törvényének
keretében /vagy azon kívül/ nem olvashatunk sehol.
Az
adventizmus egyszerűen visszaél Pálnak azon kijelentésével:
„Mert
nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem
azok fognak megigazulni
/G4163/, akik
a törvényt betöltik.”
(Róma 2:13) Ez a kijelentés azonban sehol nincs a mózesi
törvénnyel párosítva, hanem arra utal, hogy az
isteni törvény szentsége csak szentség által vehető be
/mint egy vár/, és nem is mondja sehol, hogy ezt a várat az ember
a saját szentsége által vegye be/vagy beveheti, mivelhogy önnön
szentsége híján arra képtelen. Hanem neki a szentség a
Krisztusban való hite által adatik /vö. Kol 1:22/, azért amire a
gyakorlati felhívás adatik, az a Krisztus törvényére való
rákoncentrálás:
„Egymás
terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be /G378/
a Krisztus törvényét” (Gal
6:2) Hiszen ez a törvény nem párosul átokkal, hanem kegyelemmel,
ami a gyarló testet nem porba sújtja, hanem felemeli.]
A
porba sújtó/átok hozó törvényt Isten Mózes /és nem Ádám/
által adta /Ján 1:17/, és csak a zsidóknak, de a többi népeknek
nem! /vö. Zsolt 147:19-20; 5Móz 4:8; 7:6/, Az Édenben Isten nem
adott szombat ünneplésre vonatkozó parancsot az embernek, Ilyet
sehol Isten szava nem tartalmaz, és senki nem merészelje
meghazudtolni az Isten Szavát! /Példa 30:6; 5Móz 4:2; Jel 22:18/
Ádám
mindennapos
fáradtságos
munkára ítéltetett, és nem kapott ez alól felmentést szombat
napokon. /1Móz 3:17/ Mózest is félték Izraelben életének minden
napján,
és ez alól nem volt felmentés szombat napokon /Józsué 4:14/; A
farkasok is jöttek a barmokat tizedelni a szombatra való tekintet
nélkül, és védekezni kellett ellenük minden napon. /1Móz 31:39;
37:2, 12; 1Sám 25:16, 21; Jer 5:6; Ján 10:12/
Az
özönvíz sem szombat rontás miatt jött, hiszen ahol nincs
/szombat/ törvény, ott /szombat/ törvény ellen való cselekedet
sincs /Róm 4:15/ Még Mózesék sem tudták hogyan büntessék meg a
szombat rontót /4Móz 15:34/, tehát biztosan nem volt kötelező
senki számára a szombati pihenőnap megtartása. Az csak a
mannaszedéskor lett bevezetve. /2Móz 16:23/
Ádámtól
Mózesig a Róma 5:13 szerint nem volt még részletes törvény adás
- az Édenben nem is lett volna szükség tételes
törvénygyűjteményre, hiszen Isten igaznak teremtette az embert, s
a törvény nem az igazért van /Pré 7:29; 1Tim 1:9-10;/ - , hanem
az az ábrahámi szövetségkötés után 430 évvel keletkezett /Gal
3:17/, bejött /Róm 5:20/, és mivel a halálnak kőbe vésett
szolgálatát képezte a törvényszövetség keretében /5Móz 4:13;
2Kor 3:7; Zsid 9:19-20/, mindenkit átokhalálra ítélt. /5Móz
27:26; Gal 3:13/
Így
volt egyszerre megelevenítő /3Móz 18:5; Zsolt 19:8/, de ugyanakkor
elhordozhatatlan iga is. /vö. Apcs 15:10, Gal 5:1/ Az egységes-egész
törvény /10+603/ Krisztusra vezérlő mester volt, nevelő, de
miután eljött a Megváltó és váltsághalált halt, többé már
nem vagyunk alatta. /Gal 3:25-26/ Megszabadultunk tőle, hiszen a
betű ósága szerinti, ellenünkre szóló kézírás volt /Róm
7:6; Kol 2:14/, a halálnak kőbe vésett szolgálata, a betűé,
amely megöl! /2Kor 3:6-7/
Jól
mondja az az adventista, hogy „aki
megtartja ezt a törvényt, elveszti szabadságát”
- Gal 5:1-5 /E. B. Price/ Más törvény meg nincs, vagy Mózes
törvénye: a betű, amely megöl – vagy Krisztus törvénye, a
szellemi törvény /a mózesi törvény legmagasabb szintre helyezett
erkölcsi maximuma/, amely megelevenít. /2Kor 3:6; 1Kor 9:21; Gal
6:2; Jak 1:25; 2:12/
Ezért
tévelygés azt tanítani, hogy a törvény /10+603/, vagy akár
önmagában a tízparancsolat még mindig érvényes, csak mert
állítólag nem tartozott Mózes törvényéhez. Ez az állítás
megbukott, maga Jézus cáfolta meg, és aki ennek ellene mond, az
halál fia!
„Mert
Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját
vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.”
/Márk 7:10/
„Tiszteld
atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön,
amelyet az Úr a te Istened ad te neked.”
/2Móz 20:12 - tízparancsolat/
Mivel
az adventizmus teljességgel leragadt a betű szerinti
tízparancsolatnál, /ami pedig a szolgaságra vivő szövetség
alapját képezte: 5Móz 4:13; Gal 4:24/, és benne a betű szerinti
szombatnál, amely csak árnyékot képezett /Zsid 10:1; Kol
2:16-17/, és világosan érzékelhető az a szándéka, hogy azt /a
tízparancsolatot/ manipulatív módon kivegye a Mózes törvényének
a keretei közül, hogy annak Krisztus halálával történő
érvénytelenítése arra ne vonatkozhasson – nos, mindez az
adventistákat a krisztusi kegyelemből való kiesettekké teszi!
A
tízparancsolat és a betű szerinti szombat az árnyék /sátor/
szolgálathoz tartozik /Zsid 8:5; 10:1; Kol 2:17/, s aki ezt
érvényesnek tartja, az magát a testi Izraelhez sorolja, akiknek
nincs joguk a krisztusi oltárhoz /Zsid 13:10; 1Kor 9:13; 10:18/. A
törvény alatt levőknek és a törvény alá visszamenőknek pedig
csakis a törvény /10+603/ tökéletes megtartásán át lehet útjuk
az üdvösségre, ami viszont nem járható út /5Móz 27:26/,
ráadásul a krisztusi kegyelmet is nélkülözi, mivel abban nincs
része! /Gal 5:1-4/
Az
üdvösség útja az ÚSZ-ben már a szellem szolgálata /2Kor 3:8/,
a szellemi áldozathozatal, /Róm 12:1; Zsid 13:15/, a szellemi
körülmetélése Istennek /Róm 2:29; Fil 3:3/, Aki /szeretet/
törvényét már az elmébe és a szívbe írja /Zsid 8:10/. De ez
már nem a tízparancsolat, hanem az élet szellemének törvénye
/Róm 8:1-2/, a Krisztus törvénye /1Kor 9:21, Gal 6:2/, nem pedig
Mózes törvénye /Ján 7:19/, amely alapelvül szolgálat a
szabadság tökéletes törvénye számára. /Jak 1:25/ Ha ezt
betöltjük, nincs törvény ellenünk, amely megítélne minket.
/Róma 13:8-10; Gal 5:22; Jak 2:12/ De ha a tízparancsolatot akarjuk
betölteni, akkor még mindig a törvény alatt vagyunk, és nem
nyerhetünk örök életet! /Gal 4:21-31; Róm 10:3/
/A
kérdőív összeállítása 2006 márciusában történt, adventista
vallásúak válaszai alapján./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése