Ahol nincs szombat ünnep, annak megrontása sincs

9. Ahol nincs szombat ünnep, annak megrontása sincs

Az egyik ilyen nézet, amelyet E.G.White képvisel, így hangzik: „A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakóhelyéről. Minden pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig.” /Korszakok nyomában, 403-404. old./

Természetesen E.G.W. nem közöl semmiféle bibliaverset ennek alátámasztására, és ez nem véletlen, ugyanis ilyen bibliaversek nincsenek! Ez azonban számára nem lehet akadály, hogy elhitesse, meggyőzze saját egyéni nézetéről azokat, akik erre kaphatók.

Az egész Bibliában nincsen egyetlen idézet, prófétai szó vagy kinyilatkoztatás, amely ezt a nézetet támogatná, ill. igazolná. Az összes bibliai próféta közül senki nem tett olyan kijelentést, amely megegyezne ezzel. Tehát hogy bárki is megünnepelte vagy megtartotta a szombatot a Mózes előtti időben.

Sokkal inkább tényálló az a megállapítás, amit a BIBLIAI NEVEK ÉS FOGALMAK c. bibliai lexikon közöl: „A Biblia semmit nem mond arról, hogy a Sabbatot /szombat, nyugalom napja/ a világ teremtésétől Mózes idejéig is megtartották volna.” /PRIMO kiadó, Bp. 1988. 176. old./

Ezt a kijelentést igen könnyű vizsgálat alá vetni, bárki megteheti és meg is kell tennie annak, aki az Ige által akarja vezettetni magát, és nem az Igétől független magyarázatok által. Ahogy a zsoltáros mondja a 119:105-ben: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”

Ez az Ige pedig azt közli, hogy Ádám mindennapos fáradtságos munkára ítéltetett, amely kizárta, hogy hetednaponként szüneteltesse a kenyérkereső küzdelmet. Ezért biztosan nem ünnepelhetett szombatot, miután az Édenből kikerült. Így olvassuk:

„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.” (1Móz 3:17)

A félreértések és különösen a szándékos félremagyarázások miatt nézzük meg ezt a bibliaverset néhány ismert és kevésbé ismert fordítás szerint:

„tó de adam eipen oti ékúszasz tész phónész tész günaikosz szú kai ephagesz apo tú xülú ú eneteilamén szoi tútú monú mé phagein ap autú epikataratosz /átkozott/ é /a, az/ gé /föld/ en /ban-ben, nál-nél/ toisz /a, az/ ergoisz /munka/ szú /tied/ en /ban-ben/ lüpaisz /fájdalom/ phagé /eszik/ autén /maga/ paszasz /minden/ tasz /a, az/ émerasz /nap/ tész /a, az/ dzóész /élet/ szú /tied/.” /LXX, Szeptuaginta/

Komáromi Csipkés György fordítása: „Az Adámnak pedig monda: Mivelhogy engedtél a’ te feleséged szavának, és öttél ama’ fának gyümöltsében, mellytöl megtiltottalak vala, mondván, ne egyél e’ fáról: Légyen átkozott a’ föld te éretted, nagy fáradságos munkával egyed annak gyümöltsét életednek minden napjaiban.”

Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT): „Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról melyre nézve megparancsoltam, mondván: Ne egyél arról, átkozott legyen a föld miattad, fáradalommal egyél belőle életed minden napján át.”

Ha az adventisták ebből azt olvassák ki, hogy a minden nap/napon/napján nem foglalja magában a hetedik napot /a szombatot/, akkor ezekhez mit szólnak:

„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Máté 28:20) Minden napon, csak szombaton nem?

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki.

Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.” (Luk 1:74-75) Minden napján, csak szombaton nem?

„Amint megvan írva, hogy: Te érted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.” (Róm 8:36) Minden napon, csak szombaton nem?

„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” (Róm 14:5) Minden napot, csak a szombatot nem?

„Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:” (Zsid 3:13). Minden napon, csak szombaton nem?

Nem gondolják az adventisták, hogy a tévtanításnak egy igen gyenge formája, amely tagadja, hogy Ádám életének minden napján fáradtságos munkával élt a földből, mivelhogy a szombatot ünneplésre használta? Vagy értsük úgy, hogy a fáradtságos munkával élés nem a mindennapos fáradtságos munkára vonatkozik, hanem a fáradtságos munkával való evésre? Vagyis miközben ünnepelte a hetedik napot, igen fáradtságos munkát jelentett neki az étel szájhoz emelése, netán a megrágása vagy megemésztése?

Ezek szerint Isten őt arra ítélte, hogy minden evésbe belefáradt hétfőtől péntekig, sőt még szombaton is ólom nehéznek tűnt a falatot a szájához emelni, amikor ünnepelt? Vagy inkább a hét minden napján, sőt az élete minden napján, tehát egész életében fáradtságos munkára lett ítélve, mivelhogy a minden nap kivétel nélkül minden napra érvényes, még a szombatra is?! Ha az adventisták így értik, még jól is értik, de ők mégis inkább úgy értik, Ádám a szombatot pihenéssel töltötte, amikor nem dolgozott. Ahogy E.G.W. Mondja: „A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakóhelyéről.”

Az hogy valakinek egyszerű kijelentések nem világosan érthetőek a Bibliában, még magyarázható mondjuk a kellő iskolázottság híjával, de hogy pont az ellenkezőjét állítsa annak, amit a Biblia ír, ahhoz szándékos gonoszság kell, megrögzött elvetemültség, bizony enélkül adventizmus nem is létezhetne, de pontosan ebből kifolyólag létezik! Talán majd Isten róluk fogja kijelenteni, hogy rájuk tekint, mivelhogy ők „remegve félik a szavam”? (Ézsaiás 66:2, katolikus ford.) Azt biztosan nem, hanem a saját fantáziájuk szerinti képzelgéseiket, de azt nagyon, ahhoz ragaszkodnak!

Ami pedig a pátriárkákat és kortársaikat illeti, vegyük figyelembe azt a tényt, hogy ahol a szombat ünnep érvényesnek volt kijelentve, ott kivétel nélkül előfordult a szombat megrontása is! Lásd mindjárt a a szombat bevezetésének aktusát a mannaszedéskor, ahol rögtön parancsszegés is történt. (Vö. 2Móz 16:28-30; 4Móz 15:32-36; Neh 13:15-22; Ezék 22:26)

A SZOMBAT BEVEZETÉSE

„És monda az Úr Mózesnek: Íme én esőképpen bocsátok nektek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem? (2Móz 16:4)

A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. (2Móz 16:22)

Ő pedig monda nekik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. (2Móz 16:23) És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. (2Móz 16:25)

Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. (2Móz 16:26)

És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. (2Móz 16:27)

És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? (2Móz 16:28)

Lássátok meg! az Úr adta nektek a szombatot; azért ad ő nektek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, ki-ki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. (2Móz 16:29)

És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. (2Móz 16:30)

A teljes kép átlátásához fontos áttekinteni az Isten által adott dolgok korábbi előfordulás helyeit a Bibliában:

1Móz 1:29: maghozó fű, minden fa

1Móz 9:3 mozgó állat, zöld fű

1Móz 12:7; 13:15; 15:7; 15:18; 17:8 28:4 28:13 35:12 48:4 magodnak adom a földet

13:17: 24:7 26:3-4 „országot

1Móz 17:16 fiat is adok őtőle neked

1Móz 24:35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott neki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.

1Móz 27:28 Adjon az Isten teneked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.

28:20 ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát adánd nekem;

1Móz 29:33 Azután ismét teherbe esék és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

1Móz 30:6 És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnekem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.

1Móz 30:18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.

1Móz 31:9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nekem adta.

1Móz 9:3 Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.

1Móz 43:23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istenetek és a ti atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájuk Simeont.

1Móz 45:18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.

1Móz 48:9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nekem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg.

1Móz 48:22 Én pedig adok neked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

2Móz 6:4 6:8 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, amelyen tartózkodjanak.

2Móz 12:25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ad nektek, amint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

2Móz 13:5 13:11 És ha majd bevisz téged az Úr a kananeusok, meg khitteusok, meg emoreusok, meg khivveusok és jebuzeusok földére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást

16:8 És monda Mózes: Este húst ad az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, mellyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.

2Móz 16:15 Amint megláták az Izrael fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nekik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül.

2Móz 16:29 Lássátok meg! az Úr adta nektek a szombatot; azért ad ő nektek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, ki-ki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon.

Láthatjuk, hogy a szombat adásról korábban Isten részéről egy szó sincs a Bibliában!

Az adventisták szerint ha Isten a mannaszedéskor új parancsként adta volna a szombatot, és annak megszegését halállal bűntette, akkor igazolhatatlan lenne a cselekedete. Ezt mondják: „Ha a szombat annyira új volt Izrael számára, hogy éppen akkor jelentette ki nekik azt a napot, akkor érthető, hogy egyesek megzavarodtak a megfelelő betartás miatt. Ilyen esetben az Isten haragja aligha tűnik igazolhatónak, ha éppen pár nappal korábban vezette be a szombatot. Nem, Izrael már régóta ismert a szombatot, és ez Isten haragját felkeltette, mert néhány ember nem tartotta tiszteletben a napját, ahogyan azt ő irányította.”

Gyakorlatilag Istent vádolják, amiért halállal bűntette a szombat rontást, pontosabban azért mentik fel, mert szerintük már korábban is érvényes volt, amit nem vettek figyelembe. Tehát a saját filozófiájukhoz, értékítéletükhöz mérik Isten cselekedetét, ami elképesztő. Ebből is látszik, hogy az ellenállásuk démoni eredetű, hiszen csak azok mernek nyilvánvalóan hamis tanításokkal szemtől szembe nekimenni Istennek, akikben démoni szellem van. [Lásd pl. kifejezetten az erőmegnyilvánulásokkal operáló karizmatikusokat, vagy a Péterre, mint sziklára épülő katolikus egyházat, akik ezzel Krisztust lökik félre, mint aki az egyház szikla-alapja!]

Tehát a pátriárkák kortársai esetében elképzelhetetlen, hogy – sajnos -, ne törtek volna szombatot, és arról feljegyzés ne készült volna. És ne feledjük azt sem, hogy Noé idejében egy teljes világ elpusztult, de a gonosz világ szombat rontásáról egy szó sem található az Igében! Ez pedig csak azért lehet így, mivel Isten a Mózes kora előtti emberiségnek nem nyilatkoztatta ki a szombatot, hanem csakis a választott népnek! De nekik mindjárt kizárólagos szövetségi jelként adta. /Vö. Neh 9:14; 2Móz 31:16, 3Móz 24:8; Róm 9:4/ Az 1Móz 26:5 szombatról nem szól, lásd Neh 9:13-14 tételeit.

[Az adventisták és egyéb szombat ünneplők, akik buzgón keresik és szerintük meg is találják a szombat ünneplés rejtett kifejezésformáit Ádám és Mózes ideje közötti időben, talán azoknak az idézeteknek a kikeresésére is vállalkozhatnának, amikor bizonyos emberek megszegik vagy nem veszik figyelembe a szerintük Isten által mindenki számára kinyilatkoztatott szombatot. Hogy ezt meg nem tették és meg nem teszik, ez szándékos manipulációra vall, amire nyilván nem vállalkoznak, hogy valaminek az állítását, ugyanakkor a megtagadását is megpróbálják nyilvánvalóvá tenni -, ami egyébként abszolút nem működik, nem véletlenül hallgatnak róla, mint a sír!]

1Móz 6:12 mondja: „Tekinte azért Isten a földre, és íme meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útját a földön.” Azt írja, hogy az útjukat megrontották, de azt nem írja, hogy a szombatot is megrontották. Vajon miért nem, amikor később annyi más helyen írja?! Hogy lehet, hogy a szombat rontásról először csak a mannaszedéskor ír a Biblia, de előtte sehol, ha Ádámtól kezdve érvényes volt az emberiség számára?

Galata 3:17 írja: „Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először /Ábrahámnak/ megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendő múltán k e l e t k e z e t t törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.”

Róma 5:13-14: „Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása vala.”

Vagyis Mózesig nem volt Istentől írásos törvény kiadva senkinek, amely halálra ítélte volna a törvényszegőket, de az átöröklött bűn következtében mégis mindenki meghalt, mivelhogy „a bűn zsoldja a halál.” (Róma 6:23)

Pál írja a Róma 7:9-ben: „Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,” Itt Pál nem azt mondta, hogy szó szerint élt a törvényadás előtt, hanem beleéli magát a törvényadás előtti ember helyzetébe, hogy amikor Isten kiadta az írott törvényt /a zsidó nemzetnek – vö. Róma 3:1-2/, az rögtön halálra is ítélte, ami Pálra is vonatkozott, hiszen ő ugyanezt az érzést élte át, hogy a törvény elítéli őt!

„Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nekem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.” (Róma 7:10-11)

Gyakorlatilag Isten egy tökéletes törvényt adott a tökéletlen embernek /a zsidóságnak – vö. Róma 2:17-18; Zsolt 147:19-20/, amit hiba nélkül senki nem tudott betartani, ezért az mindenkit átok-halálra ítélt. Még Pál apostolt is, aki egyébként feddhetetlennek számított a törvény megtartása tekintetében, vagyis amennyire rajta állt, megtartotta. „... a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.” (Fil 3:6) De ettől még rászorult Krisztus megváltói halálára, a törvény átka alóli felszabadulásra. „Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” (Róma 8:2) Vagyis Mózes egységes egész törvényétől.

Ha igaz lenne, hogy a szent szellem által hiba nélkül meg lehetne tartani, be lehetne tölteni a törvényt /adventista olvasatban a tízparancsolatot/, akkor annak alapján bárki üdvözülhetne, és nem volna szükség Krisztus váltsághalálára. Csakhogy ez abszolút nem működik, nem véletlenül van leírva: „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.” (Gal 3:11-12)

„Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség,” (Róma 3:20-22)

Az adventisták tehát hibát-hibára halmoznak, amikor kiveszik a Mózes törvényéből a tízparancsolatot, és azt az egész emberiségre érvényesnek jelentik ki. Hogy annak megtartása jelenti az Isten iránti hűséget /a szombat megtartása a hűségnek a jele, ami Isten népét azonosítja/, és azt azzal próbálják legalizálni, hogy a Mózes előtti időben is érvényes volt a 24 órás szombat ünnep az egész emberiség számára, hiszen a pátriárkák is mind megtartották. És ahogy hivatkozási alapként mondják: „Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.” (Róm 2:13)

Csakhogy ez egy szövegösszefüggésből kiragadott idézet, mivelhogy a betöltés itt a görög poiétész szóra vonatkozik, ami engedelmességet jelent, lásd: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.” (Jak 1:22; vö. 23, 25; 4:11)

Tehát az engedelmesség elsőrendű fontosságú, ugyanakkor amire ez vonatkozik, az a Krisztus törvénye, amit az USZ a Krisztus halála utáni időre kijelent, ami egyáltalán nem a Mózes halálra vivő törvénye - „a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata” – 2Kor 3:7, hanem Krisztus törvénye: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg... Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.,, Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.... Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.” (1Kor 9:21; Gal 6:2; Jak 2:8, 12)

A törvény nélkül valók a pogányokat jelentik, a zsidókon kívül álló nemzeteket, akik nem voltak Istennel szövetségi kapcsolatban, ezért a szövetséghez tartozó jeleket nem is kapták meg, így a szombatot sem!

Hasonlóképpen írja Ábrahámról: „a körülmetélkedés jelét a hit/hűség/ből való megigazulás pecsétjéül vette.” /Róm 4:11, Vida/ Isten ezen jel alapján ugyanolyan kizárólagos szövetséget kötött vele, mint ahogy a szombat tekintetében a zsidókkal. /Vö. 1Móz 17:7/ Márpedig ha Isten Ábrahám előtt senkinek parancsba nem adta /és sem fel sem kínálta/ a körülmetélkedést, akkor a zsidók előtt sem adta /sem fel nem kínálta/ a szombat ünnepet senkinek. Csakis így lehetett olyan kizárólagos jel, amely minden más néptől megkülönböztette őket!