A törvény alkalmazási formái

10. A törvény alkalmazási formái

A másik igen frekventált tanítása E.G. White-nak /és általa az egész adventista mozgalomnak/ az, hogy szerinte a bibliai „törvény” kifejezés a valóságban két törvényt takar. Az első, Isten erkölcsi törvényét, amely minden kor minden embere számára érvényes, ez a tízparancsolat. A második, Mózes »ceremoniális törvénye«, amely csak az Izraelitáknak adatott, és Krisztus halálakor véget ért.

A valóságban ilyen megkülönböztetést a Biblia s e h o l n e m t e s z. Ezek a speciális kifejezések sehol a Bibliában nem találhatók. Viszont törvényről sok helyen beszél az írás és többféle értelemben is használja.

1. Törvény, mint alapelv – 1Móz 26:5; 1Ján 3:4; /1Kor 15:56 – a mózesire alkalmazva – Róma 7:8-11; 4:15; 5:13/

2. Mózes törvénye, amely útmutatást ad, de el is ítél – Róma 2:17-20; 5:20; 6:14-15; 7:4-7;

Gal 3:10-13, 17-24; Eféz 2:15; Zsid 9:19; 10:1

3. A hit törvénye, amely Krisztusé, mint királyi szabadság-törvény - Róma 3:27; 8:2; 1Kor 9:21; Gal 6:2; Jak 1:25; 2:8,12

4. A bűn testi törvénye, amely győz az értelem törvénye fölött – Róma 7:21, 23, 25

5. Az értelem /szent, igaz és jó/ törvénye, amely megegyezik Mózes törvényével, de azt teljesíteni nem tudja a testben lévő bűn /a romlott emberi természet/ törvénye miatt - Róm 7:12, 16, 22

6. Isten /JHWH/ törvénye, amelyet Mózes által adott Izraelnek – 3Móz 26:46, 27:34; 2Kir 10:31; Ezsdr 7:21; Neh 9:14; 10:29; Luk 2:23

Bár E. G. White azt állítja, hogy „Mózes törvénye a ceremoniális törvény” /A megváltás története, Preporod, 1972. 189. old./, a tízparancsolat pedig Istené, ezt a megkülönböztetést a Szentírás egyáltalán nem igazolja!

Hogy a tízparancsolat is Mózes törvénye volt, olvassuk el Róma 7:7-et: „...ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” Vajon melyik törvény mondja ezt? A 2Móz 20:17 szövege mondja: „Ne kívánd...” Ugyanitt a 12. vers azt mondja: „Tiszteld atyádat és anyádat,...” Erről pedig a Márk 7:10a kijelenti, hogy ezt Mózes mondta. Akkor nyilván Mózes mondta azt is, hogy „Ne kívánd”, így a Róma 7:7-ben a Mózes törvényéről van szó. Tehát Mózes törvénye magában foglalta mindazt, amit az adventisták – írásellenesen – különválasztanak. /vö. Márk 7:10 – 2Móz 21:17/. Világos, hogy mindkettőt Mózes mondja, csak a vers első fele a tízparancsolatból való, a másik fele meg a törvény egy másik részéből.

Szerintük indokolt a tízparancsolat megkülönböztetése a többi, Mózes által adott törvénytől, mivel azt Isten maga hirdette ki /2Móz 20:1,19; vö. 5Móz 4:33/, írta a kőtáblákra /2Móz 31:18; 32:16/, és a szövetségládában őrizték /2Móz 25:16, vö. 22. vers./

Ezek azonban csupán látszólagos, a szövegösszefüggésekből tudatosan és fondorlatosan kiragadott okok a mesterségesen beállított megkülönböztetésre, amelyek ugyanis a lényegen semmit nem változtatnak, mely szerint a törvényadáskor minden parancsolat a kivétel nélkül Istentől származott, még ha Mózesnek volt is hatásköre pl. válólevelet adni. /Lásd 5Móz 5:31; 2Kró 33:8; Mal 4:4; Máté 19:7/ E.G. White úgy csinál, mintha mindezeket nem tudná, az adventisták meg az ő nyomában járva úgy csinálnak, mintha ők sem tudnák. Holott tudják, de veszik a bátorságot, hogy szembe menjenek az Isten egyértelmű kijelentéseivel!

Az USZ-ben is vannak parancsolatok, amelyeket az Úr Jézus személyesen adott /vö. Máté 28:19-20; Ján 13:34; 15:14/, másokat az apostolok által közölt /vö. 2Pét 3:2/, de ez még nem indok arra, hogy a Krisztus törvényét szétszedjük, és egyéni manipuláció által olyan következtetésekre ragadtassuk magunkat, amelyek szembe mennek az isteni kinyilatkoztatás eredeti értelmével. Bármilyen szövegnek ilyenformán való megerőszakolása vagy félremagyarázása azoknak vesztét okozza, akik magukat ebben gyakorolják! /vö. 2Pét 3:16/ Pontosan emiatt van a kereszténységben annyiféle egyház és felekezet, s emiatt az önkényes bibliamagyarázat miatt léteznek maguk az adventisták is!

A tízparancsolat és a többi törvény megkülönböztetése bibliai szempontból azért sem indokolt, mivel a tízparancsolatot Mózes is leírta a szövetség könyvébe, mielőtt még a kőtáblákat megkapta volna. /Vö. 2Móz 24:4,7,12/ Ez pedig éppen azt igazolja, hogy a szövetség táblái /a tízparancsolat/ az ELSŐ SZÖVETSÉG ISTENTISZTELETI RENDTARTÁSAI /előző kultusz-rend/ közé tartoztak, amely Mózes által köttetett. /Vö. Zsid 9:1,4; 19-20; 5Móz 4:13/ Ezért is nevezi a tízparancsolatot hordozó táblákat Mózes tábláinak az Írás! /Vö. 2Krón 5:10/ Hogyan lehet ezek után Mózesnek csupán a tízparancsolaton kívüli »ceremoniális törvényeket« tulajdonítani?

Az adventizmusnak össze kellene rogynia a saját hamis állítása alatt /vö. Apcs 1:5/, nem pedig csökönyösen és megmerevedve igaznak vallani a hamis tanítást, amit E.G. White félrevezető látomásai által kifundáltak maguknak!

A tízparancsolat szombatját több helyen is Mózessel hozza összefüggésbe a Biblia. A 4Mózes 15:32-36 beszámol egy /korábban már idézett/ esetről, amikor egy férfi szombaton fát szedegetett. Vajon milyen elbírálás alá esett? A Zsid 10:28 verse útbaigazít: „Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal” Hogy valóban a Mózes törvénye szerint jártak el vele, igazolja, hogy megkövezték.

Leszögezhetjük tehát, hogy teljesen írásellenes a törvényt szétválasztani erkölcsire és ceremoniálisra, és nem csupán azért, mert a tízparancsolaton kívüli törvények is tartalmaztak fontos erkölcsi alapelveket /vö. 3Mózes 19:14, 18, 27-28, 32; 22:5; 24:12; 27:18, stb./, hanem mert Jézus Krisztus sem tett ilyen megkülönböztetést.

Pl. amikor idézett a törvényből, nem azt mondta, hogy „... nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombat napon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?” (Máté 12:5) Az adventisták szerint a törvénynek ez a része a ceremoniális /ami Mózesé/, de akkor Jézus miért nem nevezte ceremoniálisnak ezt a törvényt? Nyilván mert nincs ilyen megkülönböztetés! /Vö. Luk 10:26/

A Ján 7:19-ben Jézusnak így kellett volna nyilatkoznia, ha az adventizmusnak igaza lenne: „Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?” A háttérben a „Ne ölj” parancs volt az, amire célzott Jézus. Ez pedig a tízparancsolat egyik tétele. Miért nem nevezte Jézus erkölcsinek ezt a törvényt, és ceremoniálisnak azt, amit Mózes adott? Nyilván mert ilyen megkülönböztetés nem létezik!

Természetesen Pál apostol sem tett ilyen megkülönböztetést, hiszen nem azt olvassuk: „mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a/z erkölcsi/ törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” (Róma 7:7b) Továbbá nem azt olvassuk: „vagy nem ezeket mondja-e a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva:” (1Kor 9:8-9) Hogy az adventista kiadványokban és E.G.White könyveiben mégis meg van írva ez a kétféle törvény-elnevezés, ez csupán azért lehetséges, mert nem követik sem Jézus Krisztus, sem Pál apostol példáját.

Ha követnék a Mestert, követnék a Bibliát is, amely azt mondja: „Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izraellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velük. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 147:19-20) Ebből természetszerűleg fakad az a következtetés, hogy a »minden kor minden embere számára érvényes erkölcsi alaptörvényről« szóló adventista tanítás egy Bibliától független, autonóm gondolkodás eredménye. Ez pedig megengedhetetlen olyan emberek között, akik Jóbbal együtt vallják: „Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem.” (23:12, katolikus f.)

Mivel csak a zsidóknak lett láthatóan tudtul adva Isten kiléte /5Móz 4:35/, ezért az idegen istenek imádásának tilalmát is csak Izrael kaphatta /2Móz 20:3-5/, tehát csakis a kapukon belüliek /2Móz 20:10b/, ezért nem meglepő, hogy e tekintetben a pogány népek tudatlanságban voltak. /Apcs 17:29-30/

Ha ők nem támaszkodhattak a törvényre /Róma 2:17/, hiszen nem volt írott törvényük Izrael Istenétől /Róma 2:14/, mert a törvényadás is a zsidóknak jutott osztályrészül /Róma 9:4/, és ezért Istennek joga volt azt számon kérni tőlük /Ámos 3:2/ - akkor milyen alapon állítják az adventisták, hogy a törvény minden kor minden embere számára érvényes?

Hogy ennek csak az erkölcsi része lenne kötelező, de a ceremoniális része nem, elfogadhatatlan, mivel soha nem volt a törvénynek csak az erkölcsi része kötelező, de a másik nem, hanem az EGÉSZ TÖRVÉNY kötelező volt, minden parancsolat egyszerre és együtt, mégpedig átok terhe mellett. /5Móz 5:29, 27:26, 29:29; Dán 9:10-11; Gal 3:10; Jak 2:10/ És ha kétféle átok nem volt, akkor kétféle törvény sem!