Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába vonni

15. Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába vonni

Az I. századi Gyülekezet sikeresen visszaverte azon törvényeskedők támadásait, akik a mózesi törvényt rá akarták erőszakolni a nemzetekből való keresztényekre. Annak a vitás légkörnek a hangulatát híven adják vissza Péter szavai: „Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?” (Apcs 15:10)

Ma ugyanez a támadás áll fenn az adventisták részéről, akik E.G.White nyomán vallják, hogy a keresztényi erkölcs egyedüli és kizárólagos mércéje a tízparancsolat. Ez a csillogó köntösbe öltöztetett tantétel azonban nem más, mint Mózes törvényének újra érvényesítése, szellemi méreg.

Pál apostol leszögezte a mindenkori bibliai alapelvet a mózesi törvény előírás szerinti megtartása kapcsán: „Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.” (Gal 5:3)

Vajon miért van ez? Azért, mert Mózes törvénye oszthatatlan és egész volt. Amíg tartott az érvényessége, addig érvényes volt a vele kapcsolatos kijelentés is: „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.” (Gal 3:10)

Ezt a könyörtelen szigorúságot tükrözi Jakab 2:10: „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”

Ha tehát valaki előírásos vallási szertartásként körülmetélkedik, annak az egész törvényt /10+603/ be kell tartania, mert ha akárcsak egy ellen vét, az egésznek megrontásában bűnös.

De minden más mózesi törvényre ugyanez áll. Ha valaki előírásos vallási szertartásként ünnepli a 24 órás szombatot, annak az egész törvényt hiánytalanul be kell tartania /10+603/, mert ha akárcsak egy ellen vét, az egésznek megrontásában bűnös.

Az ilyen ember a szertartás folyamán megtagadja Krisztus befejezett munkáját, és magát a mózesi törvény átka alá helyezi. Nem véletlenül emelte fel szavát Péter a törvény újraérvényesítése ellen, és nevezte azt elhordozhatatlannak.

Az adventista mozgalom a tízparancsolat és a szombat ünnep kötelezővé /hitmércévé/ tételével így megy vissza a törvény alá, amely pedig könyörtelenül kimondja az átkot bárkire, aki aki nem tud megállni előtte. És ki tud?

„Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!... az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:” (5Móz 27:26; Zsid 2:2)

Erre csak egyvalaki volt képes, Jézus Krisztus. Így tudta betölteni és a törvény átkát magára véve az alól megváltást szerezni a halála által.

Elszakad tehát Krisztustól az, aki az általa kapott megigazulását ugyanazon törvény alapján méri le, amely alól Krisztus kihozta. Krisztus az ilyeneknek „semmit nem használ.” (Gal 5:2, 4)

Az adventisták sajnálatosan ebben a helyzetben vannak. Ez az ára annak, hogy a „prófétaság lelke” alatt olyan isteni szándékot tulajdonítanak, amely szerint ez a kegyelmi ajándék a végidőig fennmarad az Egyházban, és a prófétaságnak ez az adománya meg is nyilatkozott E.G. White szolgálatában.

A „Hármas angyali üzenet” így vált tipikusan adventista szimbólummá, melynek lényege: A tízparancsolat által megtartani Isten parancsolatait és a Jézus hitét. /Jel 14:6-12/

De hogy ezek a parancsolatok valóban Mózes tízparancsolatát jelentik az USZ-ben, ezen áll vagy bukik az egész adventista mozgalom igazsága vagy tévedése. Az 1Ján 3:23; 4:21 versek – és az eddig felhozott bizonyítékok szerint - ez utóbbi indokolt.

Hogy ez mennyire így van, idézzünk fel egy igen jellemző nyilatkozatot az adventista egyház valahai elnökétől, melyet 1975-ben mondott:

„Emlékezünk. 30 éve, majdnem egy emberöltővel ezelőtt szabadult fel hazánk. 30 esztendővel ezelőtt űzte ki a Szovjet Hadsereg hazánkból a fasiszta német csapatokat. Népünk életének erre a sorsfordulójára emlékezünk mi is – kezdte ünnepi beszédét Szigeti Jenő testvér – majd így folytatta: A sajtó, a rádió a tömegkommunikációs eszközök értékelték azt, ami népünk életében történt. 1945 sorsforduló nemzetünk életében. Úgy gondolom, hogy ezt a nagy összefüggést nem feledve, nekünk külön is van mire emlékeznünk, van miért hálásnak lenni Istenünknek, mert a mi életünkben is többet jelentett a felszabadulás, mint sorsfordulatot, új rendszert, vagy korfordulót; az életet jelentette.” /Boldog Élet, 1975. 6. oldal./

Ezzel a nyilatkozattal nem csak kitették magukat a »fenevad bélyegének felvétele« eshetőségének /Jel 14:9/, hanem napjaink társadalmi megítélésével, sőt még saját elveikkel is ellentmondásba kerültek:

„...azoknak, akik gyülekezeteinkben és iskoláinkban a Bibliát tanítják, nem szabad politikai rendek vagy politikusok ellen vagy mellet nyilatkozgatniuk, mert ezzel mások kedélyét felizgatják” és az egyház egységét megoszthatják.” /H.N. Adventista Egyház kommunikációs és vallásszabadsági osztályának kiadványa. Bp. 1989. 13. old. Az adventista politikai magatartás./

A jelek arra utalnak, hogy a fent említett évforduló 50. megünneplése el fog maradni 1995-ben. Magának az Adventista Egyháznak a megosztottsága is bekövetkezett, hiszen reformmozgalmak keletkeztek.

Azonban valódi megreformálásra van szükség. És itt nem a szombat reformjára kell gondolnunk, amelyet E.G. White irányzott elő követendő programként.

Az igazi reformot Pál apostol így határozta meg:

„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal 5:1)

Tiszta szívből kívánjuk nekik, hogy ez sikerüljön. Elvégre világszerte 20 millió adventista sorsa a tét, hogy üdvözülnek-e kegyelemből, vagy elkárhoznak a /mózesi/ törvényhez való ragaszkodásuk miatt, aminek a szétszedésében és manipulálásában 100%-osan vétkesek.

O O O O O

/u.i. Ez a tanulmány egy kb. 10 évig tartó személyes szóbeli és írásbeli vita lezárásaként született, amely megtanított arra, hogy csak és kizárólag a Szentírás egyértelmű kijelentései azok, amelyek isteni ihletettségük folytán bármilyen kérdésben bizonyító erejűek, nem pedig a konkrét kijelentésekkel szemben álló, vagy azt egyéni látásmóddal magyarázni próbáló lehetséges értelmezések, egyházi nézeteket támogató következtetések, amik végső soron különös eshetőséggel bíró, emberi filozófiák táptalajai.

A kereszténység megosztottsága és egymásnak ellentmondó nézeteinek sokasága pont annak köszönhető, hogy a vezetőik nem ragaszkodnak ahhoz, ami világosan és mindenki által egyértelműen/megérthetően le van írva, hanem beleviszik a saját okoskodásaikat, elképzeléseiket, amikkel könnyen Sátán szócsöveivé válnak, azután pedig igaznak beállított ördögi tanaikhoz körmönfontan ragaszkodnak.

A Szentírás nyomatékosan kijelenti, hogy akik kiforgatják Isten szavát, lejáratják annak tekintélyét, a saját dogmatikus rögeszméiket Isten szava fölé helyezik, saját maguk és eszméik legalizálásával tömegeket nyernek meg, különösen a világ kegyét és elismerését, el fogják szenvedni Isten ítéletét, bárkikről is legyen szó. Mert Istennél nincsen személyválogatás!

Amikor Jézus Krisztus úgy fogalmazott, hogy „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az EGYEDÜL IGAZ ISTENT” (Ján 17:3), ebből már tudnia kellene minden Krisztus-követőnek, hogy Jézus szavát kiforgatva semmiféle három-egy Istennek nincsen létjogosultsága, hanem csak azok számára, akik emberi nézőpontokat képviselnek, igéket szisztematikusan szembe fordítanak más igékkel, hogy a saját tanításaikat igaznak állítsák be. A szombattal ugyanez a helyzet, bár ez csak egy részét jelenti annak a tévtan-rendszernek, amit az egyveleg hitelveket felvonultató kereszténység képvisel.

Hitük szerint a Hetednapi Adventista Egyház „igaz egyház”, mert követi az apostoli hitet, bibliai alapelvek szerint értelmezi és gyakorolja a keresztséget és az úrvacsorát, érvényesülnek benne a Lélek ajándékai, és elkötelezte magát az örökkévaló evangélium hirdetésére a hármas angyali üzenet összefüggésében /Jel 14,6-12/. Hanem pontosan a „Lélek ajándékai” címén futottak zátonyra, mert beengedték a látomások résén át megbújó Ördögöt, aki E.G. White által csempészte be a teljes Szentírás kinyilatkoztatását kiforgató tantételeit a törvény, és azon belül a szombat manipulálásával, azt Isten akaratával szemben állóan bemutatva és alapjaiban megmásítva.

De a felszólítás így jut érvényre: „meg ne fosszon titeket a pályadíjtól senki, aki látomások után indul,” - (Kolossé 2:18, Csia; vö. Luk 1:22), mivel a látomások /E.G. White, meg a hasonszőrű álpróféták/ kora az apostoli korszakkal lezárult /Máté 24:24/, és nem azokból táplálkozunk, hanem amit nekünk az Isten és a Fia bibliai személyek és azoknak írásai által kijelentett. /Ef 3:5; 2Pét 3:2, Júd 1:17; Jel 1:1/

A hamis tanítók és a hamis tanítások leleplezése azonban a maga idejében bekövetkezik, aminek Krisztus Jézus a garanciája, akiről olvassuk: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Ján 3:8) Azontúl pedig mindenkinek jutalma és büntetése cselekedetei szerint lészen.

A tanács, amit megfogadni érdemes, egyben azonosítóként is szolgál, mint kétezer éves erkölcsi útmutató. Nem a mózesi törvény kőbe és könyvbe írott betűje, hanem az újszövetségi írások Isten nézőpontját tükröző, krisztusi szelleme:

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Kor 2:17)